2018. október 18. csütörtök Lukács
Menü

Nosztalgia: Készülődés a FEZEN-re Sepulturával

Nosztalgia: Készülődés a FEZEN-re Sepulturával
Sepultura

A Fehérvár Médiacentrum munkatársai is nagy erőkkel készülnek a nyakunkon lévő Fezenre. Előszedtünk egy régebbi írást, hogy ráhangolódjunk a fesztiválra.

A Fehérvár Médiacentrum munkatársai is nagy erőkkel készülnek a nyakunkon lévő Fezenre. Ha megengednek egy szubjektív véleményt, akkor 2013-ban a Deep Purple olyan magasra tette a mércét Székesfehérváron, hogy ezt szinte lehetetlen megugrani. Persze kiváló zenekarokat láthatunk azóta is. Jusson csak eszünkbe a Judas Priest, a HIM, vagy a Europe, hogy csak néhány példát említsek. Persze ízlések és pofonok. Tavaly belebotlottam mostanában nagyon felkapott zenekarokba is. Persze, mondom még egyszer, ízlések és a pofonok. Mindenesetre utána Black Label Society koncerten a hangfalak mellette kellett állnom és Zakk Wylde tisztára mosta a fülemet gitárszólóival.

Nosztalgia: Készülődés a FEZEN-re Sepulturával

 

Szerencsére idén is lesznek olyan zenekarok, akiket lehet terápiás céllal hallgatni augusztus 3. - 6. között. Nagy izgalommal várjuk Skindredet, a Devildrivert, a Children Of Bodomot és még sorolhatnánk. Az egyszeri újságíró, évről évre nagy lelkesedéssel várja a fellépő bandák névsorát és, hogy esetleg egy rövid interjúra kit tud elcsípni. Sajnos nem egyszerű az ilyen világsztárok közelébe férkőzni, mégis amikor legutóbb nálunk járt a Sepultura, Derrick Green frontember, volt olyan jó fej, hogy a rendelkezésünkre állt. Szóval a Fezenre készülvén mindenkinek ajánljuk az alábbi interjút egy kis zenével. Csak, hogy ráhangolódjunk az idei fesztiválra.

 Nosztalgia: Készülődés a FEZEN-re Sepulturával

Hogy kerül egy clevelandi srác egy brazil bandába? A zenekar választott téged, vagy te választottad a zenekart?

Derrick Green: Én New Yorkban éltem, amikor küldtem egy felvételt a Sepultura-nak, akik akkor énekest kerestek, szóval ez egy kölcsönös dolog volt. Volt egy barátom, akivel felvettünk Sepultura számot, amiben csak zene volt én pedig a saját elképzelésem szerint felénekeltem a dalt. Ezt a zenekar közzétette, mintegy próbaképp, hogy hogy tetszik az embereknek. A jó visszajelzések után mondták, hogy várnak Brazíliába.

Közel 10 éve élsz Brazíliában, mennyire más ott az élet, hogy sikerült a beilleszkedés?

D.G.: Elég furcsa volt az első időkben, mint mondtam, előtte New Yorkban éltem, aztán amikor először mentünk turnézni, elhatároztam, hogy Amszterdamban szeretnék élni (nevet).. nem tudom miért, tetszett a város, el tudtam képzelni, hogy ott éljek. És ott is éltem 2 évig, utána költöztem csak Sao Paolo-ba. Alig ismertem ott valakit, így különösen nehéz volt az első időkben, hiszen nem beszéltem a nyelvet, nem voltak ott barátaim. Mindenki ismerte a Sepulturát, így engem is, ezért nehéz volt felismerni, hogy ki a valódi barát és ki az, aki csak a zenekar miatt akar barátkozni. Szóval egy ideig eltartott, míg megtanultam a nyelvet, amíg otthonosan kezdtem magam érezni Brazíliában, de az emberek mindig rendkívül barátságosak voltak, rajongtak a Sepulturáért, aki ismerte a zenénket, ők azért, akik nem, azok pedig egyszerűen csak tiszteltek bennünket, büszkék voltak ránk. Jó volt ennek a részesévé válni, az emberek örültek, hogy Brazíliába költöztem, hogy próbálom megtanulni a portugál nyelvet, hogy Brazíliát és ezt a fajta zenét képviselem az ország határain kívül is. Mindent összevetve, nem volt könnyű, de már nagyon jól érzem magam.

Hol vannak a legelszántabb Sepultura rajongók?

D.G.: Ez sok mindentől függ, a show-tól, az időzítéstől, egy csomó dologtól, de a legelszántabb rajongótáborunk talán Kubában, Oroszországban, Csehországban, Brazíliában és Chile-ben van. Ezek azok az országok, amik most hirtelen eszembe jutottak, de ezeken a helyeken tényleg őrületes bulik voltak/vannak.

Amikor bekerültél a bandába hasonlítgattak a régi énekeshez, Max Cavalerahoz? Mennyire volt nehéz elfogadtatni magad a rajongókkal?

D.G.: Nem volt nehéz. (Könnyű volt. – nevet..) Nem, nem, persze, hogy nem volt könnyű, de nem csak nekem, az egész bandának kihívás volt ez, hiszen egy nagyon erős zenekar volt a Sepultura 1997 előtt is és az emberek úgy szerették, ahogy volt, nem akarták, hogy más legyen. Lehetett álomvilágban is élni, de el kellett fogadniuk, hogy változott a felállás és a zenekar így létezik tovább. A legjobb, amit ekkor tehettünk az az volt, hogy nem szerepeltünk sokat a médiában, csak nyomtuk a koncerteket, és próbáltuk megmutatni a rajongóknak, hogy továbbra is megvan a bandában a régi erő, és hogy tovább tudunk fejlődni. A következő albumok készítése során tanultunk meg igazán zenekarként működni, összeszoktunk, alkalmaztuk a turnék tapasztalatait, megtanultuk, hogyan legyünk természetesek, hogy ne csak hirtelen kitaláljunk valamit, ami aztán vagy sikeres lesz vagy nem. Sok időt töltöttünk a koncertek megtervezésével és egyáltalán azzal, hogy legyenek koncertjeink. Szerencsére még mindig nagyon sok támogatást kapunk a rajongóinktól, de mindig is megvolt ez a furcsa megosztottság, amit soha nem értettem. De sok új rajongónk is van, akik elfogadták a valóságot, hogy volt egy énekes váltás, és eljönnek a koncertjeinkre és megértik, hogy igen, ez egy kicsit már más zenekar, de attól ez még a Sepultura és ugyanolyan erőteljes és lendületes. És valójában mi nagyon büszkék vagyunk arra az útra, amit megtettünk, hiszen nem ugyanazt csináljuk mindig, nem ismételjük magunkat, és nem is akartuk soha azt tenni. Ez egy nagyon fontos dolog a zenekar életében, már akkor is fontos volt a folyamatos megújulás, mielőtt én a bandába kerültem. Hiszek abban, hogy ezt sikerült elérnünk, és hogy egyre erősebbek leszünk a turnék által és azáltal, hogy kommunikálunk és törődünk egymással a zenekaron belül.

Sokan mondják, hogy az egyik legutóbbi albumotok a Kairos nagyon hasonlít az ős-Sepultura lemezekhez. Szándékos volt ez a fajta hasonlóság?

D.G.: Igen, valóban vannak olyan részei, hiszen egy olyan lemezt készítettünk, ami a Sepultura történetéről szól. Sok szólót tartalmaz és van benne sok zúzós rész is, amik nem virtuóz megoldások ugyan, de erőteljes hangzásúak. Ezek az embereket a régi Sepulturára emlékeztetik, Guedz-re és Paolo-ra, akik hosszú ideig a zenekar tagjai. Úgy gondolom, a következő albumokon is megtalálhatóak lesznek majd úgy ezek a régi elemek, mint az újak.

Mivel készültetek a fehérvári közönségnek?

D.G.: YEAAAAHh!!!Úgy tervezzük, hogy jól fogjuk érezni magunkat, örülök, hogy viszonylag korán állunk színpadra, mert szeretném majd megnézni az utánunk játszó bandákat is, sétálgatni kicsit, beszélgetni, hiszen nagyszerű nap ez a mai.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár