7 évnél régebbi cikk

Hogyan legyél jó Mikulás? - Interjú egy rutinos bérmikulással
Fehérvár Médiacentrum fotója
Unsplash/Tim Mossholder
Hogyan legyél jó Mikulás? - Interjú egy rutinos bérmikulással

Manapság már bárkiből lehet Mikulás Csak egy piros ruha kell hozzá, egy nagyobb köteg vatta, egy szakadt zsák, meg egy mobiltelefon és máris kész az alkalmi Télapó. A telefon csörög, dől a pénz, a szülők mérgesek, a gyerekek sírnak, de kit érdekel? Persze azért vannak lelkiismeretes bérmikulások is, akik hosszú évek óta művelik ezt a szakmát. Ismerjünk meg egyet közülük.

– Télapó vagy Mikulás?
– Igazából mindegy, bármelyik megszólításra hallgatok.

– Hogyan lesz valakiből (esetünkben belőled) Mikulás?
– Kell hozzá egy adag szereplési vágy, mondjuk legalább annyi, amennyi bennem is van, vagy legalábbis amennyi volt korábban, mert a mikuláskodás nálam tíz éve kezdődött. Korábban szerepeltem amatőr társulatokban, színházakban, szóval az adottság azt gondolom megvolt. Egyébként üzletileg sem rossz választás a bérmikulás-pályázat, de ehhez azért jónak is kell lenni szerintem, mert aki pusztán pénzügyi megfontolásból csinálja, az biztos nem tudja olyan sokáig űzni a szakmát, mint én.

– Ez egy szezonális munka. Évente mikor kell elkezdeni vele foglalkozni és mikor van vége?
– Jelenleg ott tartok, hogy már nem reklámozom magamat. Őszintén szólva egyre inkább terhes számomra a szezon közeledtével ez az egész, de van egy olyan szűk kör, akikhez régóta járok. Nekik nincs már szívem nemet mondani, és a visszatérő családok/intézmények/cégek maguktól vagy esetleg ajánlás útján saját maguk keresnek meg nagyjából november közepétől. Ekkortól kezdem gyűjteni az időpontokat és kb. december 10-én már le is zárul minden, illetve attól függ valakinek kell-e még a karácsonyi szezon előtt Mikulás, mert akkor még speciális időpontok számításba jöhetnek.

– A gyakorlatban ez mit jelent: hány fellépés jut egy napra mostanában? És amikor csúcson voltál, mennyit vállaltál egy-egy napon?
– Most már inkább kevesebb helyre megyek, nem szívesen aprózom el magam, mivel teljesen egyedül vagyok és elég fárasztó is a dolog. De volt olyan, amikor egy délutánra 7-8 család jött össze. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy kb. délután háromtól este kilencig evés, ivás és WC nélkül szólt a Hull a pelyhes. Most nagyjából 2-5 fellépést vállalok egy napra. Idén összesen három napot megyek mikuláskodni.

– Milyen befektetéseket kell eszközölnie annak, aki jó Mikulás akar lenni?
– A ruha minden kiegészítővel durván 30.000 Ft, nekem legalábbis ennyibe került eddig. Én ugyanabban a "szettben" nyomom már tíz éve és nagyon jól bírja. Járulékos költség minden évben az üzemanyag, de szerintem ez max 10.000 Ft lehet a teljes szezont figyelembe véve. Fontos,hogy a számlaigényét mindenkitől kérem, hogy előre jelezze, mert a helyszínen nincs lehetőségem és időm sem ezzel foglalkozni. Ahogy említettem, tagja vagyok egy kisebb társulatnak, ezért a színház, mint egyéb művészeti tevékenység a mikulásrendezvényről tud kiállítani számlát, amivel le vagyok védve, így nem érhet az a vád, hogy a mikuláskodás a fekete pénzkeresés lehetősége - nálam legalábbis. Ez egy elég fontos dolog, még mielőtt bárki erre adná a fejét

– Jó, akkor ha már szóba hoztad a pénzt: mennyit lehet a mikuláskodással kaszálni?
– Ez a fellépéstől és attól is függ, hogy egy intézmény vagy magánlakás a helyszín. Egyébként kb. 15-50.000 Ft-ot lehet elkérni egy-egy ilyen műsorért: az első nyilván a családos ár, az utóbbi pedig a céges vagy intézményes fellépés díja. Régebben olcsóbban is vállaltam, de ma már inkább kevesebb helyre megyek. Mivel fix tarifám nincs, ezért a továbbiakat az aktuális megbízóval szoktam egyeztetni.

– Mi tartozik ebbe az árba?
– Natúr és kölcsönös mikuláskodás. A viccet félretéve: kap mindenki egy Mikulást az én személyemben; a családoknál átlagosan eltöltött idő 30 perc, cégek esetében ez eltérhet, de egy óránál többet sehol sem szoktam javasolni a jelenlétet, mert a gyerekeknek egy idő után ez unalmas lesz és a varázs is elvész, minél több időt tölt ott el a fehérszakállú.

– És ki finanszírozza azt, ami a puttonyban van?
– Az ajándékokat minden esetben a megbízó biztosítja, szóval az árba csak az adott időre vonatkozó megjelenés tartozik az elvárt műsorral. Mivel minden esetben egyedül bonyolítom le ezeket az alkalmakat, ezért interaktív beszélgetés, éneklés, versmondás szokott lenni a műsor.

A Mikulás élete sem fenékig tejfel - képünk illusztráció (Fotó: Bliss Alapítvány)

– A gyerekekből hogyan készülsz fel?
– A gyerekekből sosem lehet eléggé felkészülni... Kicsit mindíg el kell kapni a fonalat velük. Például aki fogékony a beszélgetésre, ott jól tud működni a dolog. A szülőktől szoktam kérni minden gyerekről egy-egy mondatot vagy intelmet, amit mindenképpen szeretnének,hogy elhangozzon, amikor ott vagyok, a többi végülis sablon és minden gyerekre általánosítható: legyenek jók; fogadjanak szót; szeressék, tiszteljék a szüleiket és hasonlók, amiket mindannyian jól ismerünk a saját gyerekkorunkból.

– Tíz év sok idő. Biztos volt olyan gyerek a pályafutásod alatt, aki a Mikulást is zavarba tudta hozni a viselkedésével vagy dumájával esetleg egy szokatlan kéréssel. Vagy tévedek?
– A szülők általában jó fejek - vagy éppen nem, de ez a ritkább -  és ők ilyenkor kivágják a Mikulást a kínos szitukból vagy éppen még jobban belelovalják a gyereket és együtt tesznek próbára. Na, az kellemetlen, de színes a fantáziám, nagy reccsenés még sosem volt. Általában a szülők egy ilyen összejövetelen már "megemelkedett" hangulatban vannak és szívesen vizsgáztatnak, előtérbe helyezve a saját szórakoztatásukat és a gyereküket egy kicsit a háttérbe szorítva... A gyerekek tudnak érdekeseket kérdezni, kíváncsiságuk határtalan és ilyenkor rögtönözni kell: például hol vannak a rénszarvasok? Ők mindenképpen látni akarják őket. Ekkor megpróbálom beavatni őket a titkokba. Nyilván nekik azért nem sikerül ez a varázslat - mondjuk hogy előcsalják a rénszarvasokat - mert az csak a Mikulás hívószavára történik meg.

– Említetted, hogy ismerős családoknál is vállalsz mikuláskodást. Soha nem ismertek még fel a gyerekek?
– Nem volt még ilyen szituáció. Kevés olyan gyerek van, akivel sűrűn találkozom közülük, ezért nem fordult elő még ez talán. Olyan azonban volt már, hogy találkoztam azokkal civilben, akiknél jártam jelmezben, és én tudom kik ők, persze ők meg nem ismernek fel engem utcai ruhában. Na, ez egy jópofa dolog.

– Okés, akkor nézzünk egy két LEG-et a karrieredből: melyik volt a legnagyobb baki(d) a tíz év alatt?
– Nem emlékszem ilyenre, de tényleg.

– Mi a legkellemesebb emléked az eddigi mikuláskodásaidból?
– Amikor visszahallottam, hogy egy harmadik osztályos gyerek már nem hitt a Mikulásban, de az én produkcióm után keményen elgondolkodott. Az is jó érzés, amikor azt a visszajelzést kapom, hogy "nálunk az igazi Mikulás járt és nem az, aki az oviba/suliba vagy esetleg plázában van/volt".

– És mi volt a legrosszabb élmény?
– Egy-két síró gyerek kivételével nem volt rossz élmény, de ez sem katasztrófális volt, csak némelyik kisfiú vagy kislány nem annyira fogékony a Mikulás-jelenségre és hirtelen megijed ilyenkor.

– Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel Mikulásként szembesültél?
– Egyszer egy lovardában, marha hidegben kb. 100 gyerek előtt, kihangosítás nélkül kellett a megrendelő kérésének megfelelően több mint egy órát kitölteni. Na, ez nem volt kellemes és a személyem - mármint a Mikulás - kicsit át is úszott az érdektelenségbe.

– Melyek a legnépszerűbb versek, dalok, amit egy Mikulásnak kötelező ismernie?
– A Hull a pelyhes és a Télapó itt van - ez a kettő alap, az elsőt kicsit át is formáltam azzal, hogy: "volt zsákodban minden jó" amikor búcsúzunk és hogy "jöjj el jövőre is várunk rád, kedves öreg télapó!". Ehhez a két dalhoz hozzácsapják még a gyerekek a Kiskarácsony nagykarácsonyt is. Nagyjából ezek az örök slágerek.

Mikulás az oviban - képünk illusztráció (Fotó. mikulas.network.hu)

– Meddig tervezed a mikuláskodást?
– Minden évben azt mondom, hogy ez volt az utolsó, de a felkéréseknek végül eddig még sosem tudtam ellenállni. Szóval szerintem az idei, de szinte biztos, hogy jövőre is találkoznak velem a gyerekek.

– Végezetül van valami jó tancsod azoknak, akik ezt a beszélgetést olvasva gondolkoztak el azon, hogy belevágjanak a mikuláskodásba?
– Hát akik ezt a beszélgetést olvasva belevágnának, azok igazi kalandkeresők. Viszont ha komolyan gondolkodnak rajta, akkor azt tanácsolom, hogy legyen szemük és lássák magukat kívülről, nézzenek úgy ki legalább, mint a plakátokon vagy filmekben szereplő Mikulások, hogy a gyerekekben kialakult képet ne rontsák el egy nem megfelelően kialakított külsővel. Tudniillik a gyerekek a legnagyobb kritikusok minden szempontból, akikkel hülyülni lehet, de hülyének nézni semmilyen körülmények között sem szabad őket. Ha valaki ambiciózus semmiképpen se halogassa, vágjon bele!hull a pelyhest formáltam egy kicsit

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek