2018. október 18. csütörtök Lukács
Menü

Régi könyvtár, új macska - Nevet keresünk a Gárdonyi Géza Könyvtár új lakójának

Régi könyvtár, új macska - Nevet keresünk a Gárdonyi Géza Könyvtár új lakójának
Az egyelőre név nélküli könyvtári macska (Fotó: Horváth Reni)

Mása, a könyvtári macska miatt nagyon sokan iratkoztak be a Gárdonyi Géza Könyvtárba: ha eljött egy ovis csoport, utána a kicsik elmesélték otthon, hogy cicát láttak a könyvtárban, és visszajöttek más időpontban, már a szüleikkel együtt, hogy találkozzanak vele. Sőt azok, akik az Állatmenhelyre jártak miatta, most már itt látogatták. És akkor nem beszéltünk a környékbeli idősekről, akik bejöttek, hogy macskázzanak egy kicsit, vittek öt könyvet, és kicserélték az előző adagot. – meséli Fenyvesi Lászlóné Zsuzsa.

– Másából igazi legenda lett az elmúlt idők folyamán. – kapcsolódik a beszélgetésbe Iszkádi Erika igazgatónő - Azonban Mása augusztusban meghalt. Idős volt, úgy hogy felkészültünk a távozására, de mégis nagyon lesújtott minket. Jöttek az emberek: kicsik- nagyok, és kérdezték: hol van Mása? Szörnyű volt mindig újra és újra elmesélni a történetét, mert… úgy is minden rá emlékeztetett minket. Lyukat vágattunk az ajtóra, hogy tudjon járkálni a szinten. Szeretett a macik közé bújni a gyerek részlegen… És itt a fonott ágyikója üresen. Aztán tegnap kaptunk egy telefont az Állatmenhelyről: érkezett egy szépség, aki éppen Mása mása… Ma elmentünk érte, és most itt van…

Beszélgetés közben a füstös bundás cica rövid nyávogással üdvözöl minket, majd farkát tekergetve hozzánk tipeg és nagy, sárgászöld szemével barátságosan ránk néz.

– Egészen más természet, mint Mása volt: igényli a simogatást. Mása, ha meghallotta, hogy gyerekek jönnek, villámgyorsan eltűnt a polcok mögött, úgy kellett előcsalogatni. Őt viszont amikor meghoztuk, körbevezettem, mint ahogy az ovisokat szoktuk – meséli Fenyvesiné Zsuzsa – Hihetetlen, de jött mellettem, mindent megszaglászott, megnézett. Éppen itt volt egy olvasó, odament hozzá, kicsit belenézett a táskájába, majd felugrott mellé. Kérte, hogy foglalkozzon vele...

Régi könyvtár, új macska - Nevet keresünk a Gárdonyi Géza Könyvtár új lakójának

Kifejezetten emberbarát az új cica (Fotó: Horváth Reni)

Közben a cicus Horváth Reninek, a fotósunknak pózol, bűvöli, hogy simogassa már meg… és azt sem bánja, hogy beszélgetésünk alatt, míg a szebbnél szebb képek készülnek róla, egy öt éves kislány, Julcsi dögönyözi.

– Egyetlen hiányosságunk van – mondja Iszkádi Erika – Ennek a cicának még nincs neve. Szeretnénk az olvasók segítségét kérni: mi illene hozzá a legjobban? Szereti tenni-venni magát pl. a cicafiúknak, de nem csak velük közvetlen. Az emberekkel is rendkívül barátságos, szeretetteljes és bátor. Látszik, hogy olyan helyen nevelkedett, ahol nagyon szerették, mert kicsit sem fél az érintéstől, maga megy a kéz után, hogy megsimítsák. Az állatmenhelyen a sok fiú között Dívának nevezték el, de szeretnénk valami jobbat… Kérjük, segítsenek!

– Anya, máskor is eljövünk majd? Olyan aranyos ez a cica! A mienk miért nem ilyen? – kérdi Julcsi, akinek az anyukája mosolyogva ígéri meg, hogy máskor is eljönnek majd.

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár