2018. október 18. csütörtök Lukács
Menü

Nevet kapott az új könyvtári macska

Nevet kapott az új könyvtári macska
Iszkádi Erika és Mese (Fotó: Horváth Reni)

Mása mása… a füstszínű szépség, már két hete él a Gárdonyi Géza Könyvtárban, név nélkül. Január eleji felhívásunkra azonban számtalan ötlet érkezett. Iszkádi Erika igazgatónő és Fenyvesi Lászlóné Zsuzsa könyvtáros pedig meghozta a döntést, melynek kihirdetése egy kis névadó ünnepség keretében a mai napon zajlott.

Két hete írtam arról, hogy nevet keresünk a Gárdonyi Géza Könyvtár új lakójának. Rengeteg javaslat érkezett (ezúton is köszönjük mindet, remek ötletek voltak köztük), pénteken pedig eljött a nagy nap: macskakeresztelőt tartottak a könyvtárban. A Krepsz Gyöngyi, a HEROSZ fehérvári állatotthonának vezetője és a maroshegyi ovisok jelenlétében kihirdetésre kerülő név: Mese.

– Miért éppen a Mese névre esett a választás? – kérdem Iszkádi Erika igazgatónőt.

– Mert személyében egy mesebeli tündér érkezett a könyvtárba. Először zsákbamacska volt, hiszen azon kívül, hogy nagyon hasonlít Mására, igazából semmit sem tudtunk róla… Persze a HEROSZ Állatotthon dolgozói elmondták róla, hogy kedves cica, de nyilván, lakva ismerjük meg egymást. És erre igazán nem számítottunk. Ahogy meghoztuk, már az első félórában birtokába vette a könyvtárat, és úgy viselkedett, mintha ide született volna. Az érkezése utáni első munkaértekezletünkön körbe ültük a kollégákkal a nagy asztalt. Mese kint nyávogott a folyosón, mert egyedül volt, ezért beengedtük. Először az én ölembe ugrott fel, úgy hogy a továbbiakban egyrészt az értekezletet tartottam, másrészt őt simogattam. Kb. 10 percig volt velem, aztán átült Zsuzsa kolléganőmhöz, majd szépen sorban mindenkihez. Senki sem maradt szeretgetés nélkül. Imádja, ha szeretik: bújós, kéri, hogy vegyék ölbe, örömmel hempereg a gyerek részlegen, tekergeti a testét, hogy figyeljenek rá. És a gyerekek persze örömmel simogatják.

Jöttek a Szent Kristóf Iskolaházból is fogyatékos fiatalok, nekik kicsit darabosabb a mozgásuk, kicsit zajosabbak, de a cica nem ijedt meg: lelkesen dorombolt mindenkinek, amit ők úgy háláltak meg, hogy mesét olvastak Mesének. Jelenlétével, mozdulataival szeretetet kér, de még inkább ad. Tegnap például kinézett magának az olvasók közül egy magányosan élő, idős bácsit: váratlanul az ölébe ugrott, és a tenyere alá simult, így jelezve neki, mit vár tőle. A bácsi elnevette magát, és már simogatta egy ideje, amikor megszólalt: „Nem is tudom, kinek jobb, neki, aki simogatást kap, vagy nekem, aki simogathatom…”

Nevet kapott az új könyvtári macska

Iszkádi Erika kezében Mese, tőlük balra Krepsz Gyöngyi és én (Fotó: Horváth Reni)

Megkérdeztem Krepsz Gyöngyit, a HEROSZ Állatotthon vezetőjét, mit szól Mese cica népszerűségéhez:

– Nagyon örülök neki. Mint ahogy annak is, hogy Mása és most Mese révén együtt tudunk dolgozni a Gárdonyi Géza Könyvtárral. Ebből az együttműködésből pedig leginkább a többi cica fog profitálni. Itt láthatják a gyerekek, milyen egy kisállattal együtt élni, a könyvtárosok elmagyarázzák, hogyan kell velük bánni – tehát a könyvek ismeretén kívül a felelős állattartás alapjait is elsajátíthatják.

– Miért éppen Mese? – kérdezem Kovács Árpád festőművészt, a név ötletgazdáját.

– Adja magát… Mivel a cica annyira hasonlít elődjére, Mására, az ő nevével kezdtem játszani. Mása, Mese – szerintem egyértelmű… Elsősorban Mese kell egy olyan könyvtárba, ahol ennyi gyerek megfordul… 

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár