2018. szeptember 23. vasárnap Tekla
Menü

Boldog sajtkészítők között várja az FMC stábja Fa Nándort

Boldog sajtkészítők között várja az FMC stábja Fa Nándort
Les Sables-d’Olonne kikötője (Fotó: Hagymásy András)

Fa Nándi érkezésére várva nem (csak) tengerparti sörözgetéssel kávézgatással töltöttük az értékes időt: a Fehérvár Médiacentrum Les Sables-d’Olonne-ba telepített stábja feltérképezte a várost, ahonnan a Vendée Globe Földkerülő vitorlásverseny versenyzői elindulnak magányos útjukra, hogy 70-100 nap elteltével visszatérjenek. Nem is 70-100, hanem 70-100 mínusz egy – Phileas Fogg óta tudjuk, hogy aki keletnek indulva kerül Földet, egy nappal hamarabb érkezik. Nézzük, mit kezdjünk ezzel az egy nappal!

Homokfutó

Boldog sajtkészítők között várja az FMC stábja Fa Nándort

Görögországtól Thaiföldig mindenhol elcsodálkoztam azon, hogy a tengeri népek miből élnek – szemmel láthatóan senki nem csinál semmit

Az Atlanti-óceán partján, a Loire torkolatától és Nantes-tól délre fekszik eme francia kisváros, melynek alig tizenötezer lakosa irigylésre méltó nyugalomban tengeti életét. Hétköznap délben is tele vannak a kávézók, több tucatnyian kergetnek kutyát a fövenyen vagy joggingolnak a homokban, ami köztudott, hogy igen fárasztó sport. Dolgozó embert leginkább a vendéglátóhelyek pultjainak túloldalán látni, de ők sem idegbeteg kapkodásukról híresek.

Sziasztok, lányok!

Boldog sajtkészítők között várja az FMC stábja Fa Nándort

Ezek itt boldog kecskék sajtjai

Legjobban azonban a Rue Travot sajtszaküzletének tulajdonosával cseréltünk volna: a franciasága ellenére mosolygós hölgy – igen, ez oximoron – egész napját csodálatos sajtok tengerében tölti, olyan illatfelhőben, amit egy életen át szaglászni sem elég. A néni három szóra kiterjedő angoltudásával (ebből egy négybetűs szó, amit nem írunk le) valamint kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy kis farmjukon maguk is sajtot készítenek, teheneik és kecskéik pedig boldogok, mert szabadon legelészhetnek a sós atlanti levegővel dúsított kövér fűben. Igen, mindezt mutogatva közölte, activity-ban vele akarok egy csapatban lenni! Természetesen vettem is menten négy különböző sajtot, csak még nem tudom, hogy hozom haza: huszonkét órát sajtszagban ülni egy autóban több, mint amit a kollegiális szeretet elbír.

Az éhség álcázott szomjúság

Boldog sajtkészítők között várja az FMC stábja Fa Nándort

A partvidék népei összetartók: a mikrorégió termelőinek áruit kínálják a helyi vendéglátósok

Első az olvasó, na de a firkász is megéhezik, miközben anyaggyűjtés közben térdig járja a lábát az utcán heverő témákat kerülgetve. Les Sables-d’Olonne-ban azonban nem olyan könnyű enni, különösen úgy, hogy az újságírói napidíj az étlapok előétel rovatának böngészésére is kevés, nem hogy megkóstolására. Szerencsére akad egy-két külvárosi pékség, ahol pár euróért olyan kéksajtos-lazacos quiche-t adnak forrón, amivel ki lehet húzni pár órát. Egy éttermi sonkás-szalámis-sajtos tálért azonban az utolsó kuncogó krajcárt is elő kell kaparni a zsebek mélyéről. De azt mondom, megéri: a francia gasztrokultúra páratlan. Akadna még pár jelzőm, hogy szemléletesebbé tegyem az ízvilág okozta élményt, de Trianon óta családilag csak mérsékelten dicsérjük a csigaevőket. És bár tudom, hogy következő mondatommal végérvényesen kiiratkozom a kultúremberek olyannyira nem is vágyott köreiből, és bátran nevezhet ezután bárki gasztrobarbárnak, de akkor is: az 1921 óta működő Pelican sörfőzde Pelforth Blonde névre hallgató főzete igen jól passzol a fehérpenészes kolbászhoz!

Tengerre, magyar!

Boldog sajtkészítők között várja az FMC stábja Fa Nándort

Fa Nándi itt csorog majd be utolsó méterein, mielőtt ötszörös Földkerülőként partot ér

Les Sables-d’Olonne élete az óceán körül forog. Világítótornyok, fürdőházak, árbocok erdeje határozza meg a látképet, ha pedig a lágyan fodrozódó habokon túlnézünk, meglátjuk a nagy semmit, az Atlanti-óceán végtelen szürkeségét – a túlparton az első emberlakta vidék valahol Új-Skócia környékén keresendő. De ha itt maradunk a vén kontinensen, érdemes elmerülni a tengeri népek életében: egészen más ritmusban peregnek a partlakók hétköznapjai. Mi, szárazföldi patkányok sose fogjuk megérteni a tenger feltétlen tiszteletét, hiába szólt Petőfi, hogy a víz az úr.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár

  • Egészségnapot tartanak az Öreghegyi Közösségi Házban
    Egészségnapot tartanak az Öreghegyi Közösségi Házban
  • Baleset lassítja a forgalmat az M7 autópályán Kőszárhegynél
    Baleset lassítja a forgalmat az M7 autópályán Kőszárhegynél
  • Ma lesz a Színházak éjszakája
    Ma lesz a Színházak éjszakája
  • Ma is razziáznak a rendőrök
    Ma is razziáznak a rendőrök
  • Hatalmas tűz volt Kelenföldön
    Hatalmas tűz volt Kelenföldön
  • Papsajt - az egyik legjobb köhögéscsillapító
    Papsajt - az egyik legjobb köhögéscsillapító
  • Az ősz megérkeztét ünnepelték a tóvárosiak
    Az ősz megérkeztét ünnepelték a tóvárosiak
  • Elmarad a Hétpecsétes túra
    Elmarad a Hétpecsétes túra
  • Tovább nőtt a tanzániai hajóbaleset áldozatainak száma
    Tovább nőtt a tanzániai hajóbaleset áldozatainak száma
  • Elkezdődtek a betakarítási munkák
    Elkezdődtek a betakarítási munkák
  • Tömeges megbetegedés történt Hevesben
    Tömeges megbetegedés történt Hevesben
  • Megverte rokonait majd öngyilkos lett egy férfi Fertőrákoson
    Megverte rokonait majd öngyilkos lett egy férfi Fertőrákoson
  • Eseménydús éjszakájuk volt a tűzoltóknak
    Eseménydús éjszakájuk volt a tűzoltóknak