2017. október 24. kedd Salamon
Menü

A Gárdonyi Gyros titka - beszélgetés Bata Zoltán tulajdonossal

A Gárdonyi Gyros csapata balról jobbra: Urfi Márk, Bata Zoltán, varga Csaba (Fotó: Horváth Reni)

Madárcsicsergés, napsütés, séta vagy bringázás a Velencei-tó partján, és egy jó gyros Gárdonyban. Évtizedek óta sok fehérvári számára jelent ez kellemes kikapcsolódást, hétvégi programot. A Gárdonyi Gyros fehérvári tulajdonosát, Bata Zoltánt kérdeztem a kezdetekről.

– Hogyan indult?

– Már régóta vendéglátóztam: dolgoztam a Szárcsában, a Dominó Panzióban, az Agip kúton, a Touring Hotelben, amikor 21 évvel ezelőtt megismerkedtem ennek a helynek a két tulajdonosával, akik idehívtak szakácsnak. Azt gondoltam, hogy ez mindössze egy egynyári sztori lesz az életemben, de nem így alakult. Nem is tudom, miért… Van itt valami, ami megfogja az embert, és nem csak a tó közelsége. Emlékszem, már az első nyáron minden reggel úgy indult a nap, hogy rendet raktunk... Kint tevékenykedtem éppen, amikor egy bácsi váratlanul rám köszönt. Először csodálkoztam: „Köszön? Hiszen nem is ismer…” – és aztán ez a kis közjáték minden nap megismétlődött. Egy hét múlva pedig már azt mondta: ”Szia, Zolikám!” Nem bírtam megállni, és megállítottam:”Elnézést, honnét tudja a nevemet?” „Kicsi ez a falu, itt mindenki mindent tud!” – válaszolta mosolyogva. Már 87 éves a bácsi, s a mai napig nagyon jó barátságban vagyunk.

Fehérváriként jó érzés volt megtapasztalni, hogy ilyen szinten része lettem egy új közösségnek. Aztán én is hamar megtanultam a rendszeresen nálunk vásároló vendégek nevét, és azt, hogy ki, miként szereti a gyrost. Már két hónap után sokan mondták vásárláskor: „Nem mondok semmit, csináld úgy, ahogy te szereted!” vagy „Úgy is tudod az ízlésemet!” Amíg az ételt készítettem számukra, beszédbe elegyedtünk. Megkérdeztem egy-egy, akkor már ismerős arctól, hogy mivel foglalkozik, szó-szót követett, és az emberek egy idő után már azt mondták, hogy nem csak a finom gyros miatt jönnek ide, hanem a baráti légkör miatt is. Emlékszem egy kisfiúra, Lackóra - akkor 5-6 éves volt, - a szüleinek itt a nyaralója, a parton -, aki reggelente pizsamában kiszökött hozzánk a házból, ő volt mindig az első vendég. Ilyen élményekkel a hátam mögött nem tudtam itt hagyni Gárdonyt.

– Hogyan tudjátok ilyen töretlen lelkesedéssel végezni a munkátokat?

– Kell egy jó csapat… 11 éve bérlem a helyet, enyém a felelősség, de szerencsére nagyon jó kollégáim vannak: szeretnek és tudnak is dolgozni. Igyekszem törődni velük, figyelemmel kísérem a magánéletüket is. Ha valakinek problémája van, próbálok segíteni. Szoktunk együtt bulizni is, például Zalakaroson, egymás születés- és névnapját pedig mindig megünnepeljük, ha másként nem is, legalább egy koccintással. Ez nem csak üzlet, hanem annál sokkal több. Amikor ide kerültem, megfogadtam: egészen addig fogok itt dolgozni, amíg kedvvel, szeretettel tudom csinálni. Másként nem lehet, hiszen hosszú a nyitvatartás, és sok vendég fordul meg nálunk. Próbáljuk mindenkivel őrizni a kialakult jó kapcsolatot: nem csak a vendégekkel, kollégákkal, hanem például a beszállítókkal is.

– Hogyan megy a híretek?

– Szájról-szájra, s így sokszor egész csapatok érkeznek hozzánk. A motorosoknak például van egy országos honlapja, ahol állítólag fent van, hogy „A gárdonyi gyrososnál találkozzunk!” – innen tudtam meg, hogy országos találkozóhely lettünk. Közel van a tó, az M7-es, de a bringások is jönnek. A napokban itt volt egy érdi csapat, Zsolték, 8-10 fő, akik ahogy az első jó idő beköszönt, azonnal megjelennek. És meg kell említenem egy dzsúdóedzőt, és költőt, Illyés Gyulát, aki minden évben hoz nekünk egy kupát, valami kedves felirattal.

bata_zoltan_gardonyi_gyros

Bata Zoltán, a Gárdonyi Gyros tulajdonosa (Fotó: Horváth Reni)

– A családodból kinek a lelkületét viszed tovább?

– Nagymamám a világhírű korcsolyázó, Regőczy Krisztina anyukájánál dolgozott házinéniként. Nagypapám 96 éves koráig élt, és minden ádándi lakodalomban ő volt a vőfély. Jó ízesen beszélt, mondta a kikérőt, a vacsora kínálási szövegeket, és ez mindig nagyon tetszett nekem. Kicsiként úgy éreztem, Papa a sztár, mert mindenki rá figyel. Később jó oktatóim, mestereim voltak, akik azt mondták, hogy nem a vendégek vannak értünk, hanem mi vagyunk a vendégekért. Ezt mindig szem előtt tartottam. De az első tulajdonos is azzal indított útnak: „Menjél, beszélgess, csináld, hidd el, meglesz az eredménye!”

– Ha külföldön vagy, megkóstolod a gyrost?

– Görögországban voltam pár alkalommal, és igen, megkóstoltam. Igyekszem tanulni belőle. A görögöknél a tzatziki, és különösen a joghurt nagyon jó. Évek óta törekszem arra, hogy itt Magyarországon én is hozzájuthassak egy, a göröghöz hasonlító joghurthoz. Most végre találtam egy jó minőségű terméket, kellőképpen zsíros, és krémes - már alkalmazzuk is. Kísérletezem a pitával is: célom a puhább, ehetőbb lepénytészta. Viszont a húsban soha nem változtattunk: azt ugyanúgy készítjük elő, pácoljuk, mint 21 évvel ezelőtt. Dekára pontosan ki van mérve, milyen és mennyi fűszert, olajat használunk, mennyi ideig áll a hús a pácban. Sokan azt mondják, hogy ha jók az alapanyagok, akkor a gyros összetevőit csak össze kell dobálni, és kész is. De ez nem így van: az összeállításnak is megvannak a fortélyai. Ha jól készítjük, akkor a harapási felület mindig egyforma. Nem csak zöldséget eszünk vagy csak húst, hanem együtt a kettőt. Kellő arányú zöldség, hús és öntet – ez a gárdonyi gyros titka.

– Mire vagy a legbüszkébb?

– Hogy kaptam egy lehetőséget 11 évvel ezelőtt, és nulláról, önerőből tudtam eljutni oda, ahol most vagyok. Idén például új üzletet nyitunk az agárdi termálfürdőnél. Be tudtam bizonyítani, hogy ha valaki szorgalmas, szereti a munkáját, és kellő időt áldoz rá, akkor ez meghozza az eredményét. Van olyan vendég, aki azt mondja: „Ha nem mosolyogsz a pultban, akkor nem veszek gyrost!” – és igyekszem, igyekszünk megőrizni ezt a hangulatot, hogy aztán az ide érkező vendégek mosolyt is kapjanak a gyros mellé.

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár

  • img
    img
    Vörösmarty Rádió
    Vörösmarty Rádió megosztott egy hivatkozást.
  • Ma van az operett napja
    Ma van az operett napja
  • Ejtőernyőzött a dédnagymama
    Ejtőernyőzött a dédnagymama
  • A boldogság titkáról beszélgetnek a Csajos esten
    A boldogság titkáról beszélgetnek a Csajos esten
  • Csillagászati előadás A Szabadművelődés Házában kedden
    Csillagászati előadás A Szabadművelődés Házában kedden
  • A következő években mintegy százmilliárd forint jut kerékpárút-fejlesztésre
    A következő években mintegy százmilliárd forint jut kerékpárút-fejlesztésre
  • Több mint húsz kérdésre kell válaszolnia a kormánynak
    Több mint húsz kérdésre kell válaszolnia a kormánynak
  • Patakba fulladt egy traktoros
    Patakba fulladt egy traktoros
  • Molnár Krisztián: a kommunizmus elpusztította az emberek közötti bizalmat
    Molnár Krisztián: a kommunizmus elpusztította az emberek közötti bizalmat