2018. augusztus 18. szombat Ilona
Menü

A jó tánctanár egy kicsit terapeuta is

A jó tánctanár egy kicsit terapeuta is
A táncosok bemutatója (Fotó: Felicita KTSE)

Negyven éves Székesfehérvár legrégibb versenytánc egyesülete, a Felicita. Milyen szerepe lehet egy ilyen klasszikus műfajnak, a társastáncnak egy mai fiatal életében? Lehet, hogy meglepődsz, de volt már rá példa, hogy egy hiperaktív kisgyerek a gyógyszerét is elhagyhatta, miután táncolni kezdett.

A tánc akár terápiás hatással is lehet egy gyerek életére – derült ki számomra nemrég. Szijjártó Krisztinával, Székesfehérvár legrégebbi táncklubjának a vezetőjével beszélgettem abból az alkalomból, hogy a Felicita KTSE idén negyven esztendeje működik városunkban. Régen társastánc klub volt, ma már sportegyesület, sok minden változott magának a mozgásformának a megítélésében hivatalosan is. Még többet változtak a gyerekek, a fiatalok, akik közül azóta több generáció felnőtt.

Régebben nem sokan sorolták volna a társastáncot a versenysportok közé. Ma már hivatalosan is az, de mindig is komoly állóképességet kívánó mozgásforma volt.  Egy mai gyereknek pedig nem csak a mozgás, hanem akár a tanulási képességek, a koncentráció javulása miatt is áldásos lehet. „Azért szeretem a versenytáncot, mert bárki számára megtanulható – fogalmazta meg Krisztina. – Csak valaki gyorsabban, valaki lassabban sajátítja el. Viszont mivel a tánc során mindkét irányt használjuk, egyformán végzünk mozdulatokat mindkét oldalra, az agyféltekék összehangolását, a tanulási képességek fejlesztését is nagyban segíti ez a zenére végzett mozgás.

 A jó tánctanár egy kicsit terapeuta is

Szijjártó Krisztina táncpedagógus, a Felicita KTSE vezetője (Fotó: Kiss László)

Sokszor mondjuk, hogy mások a mai gyerekek, mint elődeik. Stresszesebbek, terheltebbek, hiszen jóval ingergazdagabb világban élnek, mint akik húsz-harminc-negyven éve voltak kicsik. Emiatt előfordul, hogy épp a tanáraik azok, akik javasolják a szülőnek, hogy inkább ne vigye különórára a gyereket, ne terhelje még ezzel is az idejét. Pedig, lehet, hogy pont az ellenkezője a hasznos: „Volt olyan tanítványunk, aki mióta nem táncol, sokkal több problémája van a tanulással. A mestervizsgámon mondta egy pszichológus:  ne lepődjek meg, hogy sok problémás gyerek fog táncórára jönni, mert ezt javasolják nekik terápiaként. Azt mondta, én nem is fogom tudni, hogy mennyit segítek. A suliban a matekja, a magyarja, a magatartása, minden fejlődni fog, és csak legeslegutoljára a tánctudása fejlődik. Volt is erre példánk, egészen beteg gyerkőcnek is tudtunk abban segíteni, hogy beilleszkedjen a suliba azáltal, hogy járt táncra. Igaz, megküzdöttünk vele, de szerencsére a szülő is folyamatosan együttműködött velünk. Egy-két hónap után már fejlődés látszott az iskolában, a hiperaktív, gyakran bepisilő, agresszív kisgyereknél. Volt olyan gyógyszere, amit el is hagyhattak.”  – mesélte Krisztina.

Elárulta, sokszor tényleg kicsit terapeutának is érzi magát a tanítványok között, hiszen a lelkükkel is foglalkozni kell, nem csak a mozgással. Régen nem véletlenül hívták ezt a szakmát tánc és illemtanárnak. A versenytánc nemcsak sport, de azon belül is egy különleges műfajt képvisel. Hiszen minden mozgásforma megtanít a kitartásra, és elég sok arra is, hogyan dolgozzunk csapatban, hogyan figyeljünk egymásra. A táncban viszont a párok folyton együtt vannak, fizikai közelségben.  Nem elég, ha a testmagasságuk, a testalkatuk passzol, jól tudnak együtt mozogni. „Meg kell tanulniuk a konfliktuskezelést, egészen korán sokat megtanulnak az emberi kapcsolatokról. Szükség van rá, hogy emberileg is jól bánjanak egymással, hogy ne menjenek szét egy fölösleges vita miatt az egyébként jól működő táncospárok.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár