2017. szeptember 22. péntek Móric
Menü

Hát igen, az ember próbálja tartani magát, de végül csak sírva fakad

Más az ókori görögök is tavasszal köszöntötték az édesanyákat (Fotó: HBÁ)

Idén már a negyedik anyák napi ünnepséget néztem végig. Az elsőt az iskolában, ráadásul nagy társaságban, hisz az összes alsós osztály egyszerre, a tornateremben tartotta az ünnepséget. Meg is beszéltük Eszterrel, a lányom barátnője, Nóri anyukájával, hogy mennyire jó ötlet is ez. Úgy gondoljuk, ez annak köszönhető, hogy az iskola általános és művészeti iskola is egyben. A gyerekeket pedig így szoktatják hozzá a szerepléshez – ami valljuk be egész életükben hasznukra válik majd.

Az első béseknek, vagyis Réka osztályának mindenesetre egyáltalán nincsenek szereplésellenes érzéseik. Már a farsangon – ahol utolsónak léptek fel – is kiderült, hogy Anett néni egyrészt nagy pszichológus, aki minden gyerekkel el tudja hitetni, hogy bármilyen nehéz feladatra képes, másrészt sikeres osztályérdek-érvényesítő, mert mindig a lehető legjobb helyet szerzi meg a fellépők sorában.

Szabó Anett, az 1. b osztályfőnöke   (fotó: HBÁ)

Most például elsőként léptek föl a gyerekeink. Grieg Peer Gyntjére táncolták el a tavasz ébredését: volt napsugár, aki ébresztgette a virágkislányokat, aztán beröppentek a fecskefiúk. Volt aztán vers is, de mivel az első sorban ülők előtt kuporogtam néhány fotó reményében, valóságos szívesőbe kerültem, így a szövegre nem igazán tudtam koncentrálni. Viszont eltettem azt a mintegy hetven darabot, ami konkrétan az én fejemen landolt.

Rékától mosolyt kaptam, Kamillától szívecskéket   (fotó: HBÁ)

És büszkén jelenthetem, hogy ekkor még nem sírtam. (Pedig készültem egy egész csomag zsepivel.) Nem változott ez a többi osztály műsora alatt sem, pedig volt ám „Mama indulnom kell…” és más szívfacsaró énekek, versek sora. Hanem aztán jött a zárószám. Ezt a dalt, amiről persze már fogalmam sincs, mert a zokogástól szerintem nem is hallottam, szóval ezt a dalt a gyerekek közösen énekelték. Az én lányom osztálya énekelt az első sorban. Aztán úgy a refrén táján látom, hogy Réka elkezdett sírni. Pontosabban zokogni. Ettől persze én is…

Fecskék repkednek a virágos rét fölött   (fotó: HBÁ)

Nem taglalom közös sírásunkat, viszont azt még el kell mondanom, hogy már értem, Réka miért is rajong Anett néniért. A műsor után a tanteremben állófogadást rendeztek a gyerekek, amire ők kenték a szendvicseket, rendezték át a termet… Ja, és az egész többhetes készülődésből mi csak annyit tudtunk meg két nappal a műsor előtt, hogy nem kell ünneplőben menni, hanem valami zöld holmit kellene fölvenni.

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

  • img
    Orbán: Magyarország erejét Széchenyi-díjasai mutatják meg igazán
  • img
    Díjazták a debreceni rágót
  • img
    Máté Bence természetfotós kamaratárlatával együtt nyílt meg az idei World Press Photo kiállítás
  • img
    A magyar tanyai élet egyedi kultúrát közvetít, ezért idén hungarikummá nyilvánították

A hét embere

Eseménynaptár

  • img
    Csökkennek a várólisták és csökken az orvoselvándorlás is
  • img
    Tovább folyik a harc az élelmiszerek kettős minősége ellen
  • img
    Könnyebb lesz a munkáltatóknak
  • img
    A duális képzési forma fejlesztési lehetőségeiről tanácskoztak a Városházán
  • img facebook img
    Fehérvár TV
  • img
    Konferencia a szakképzés, a munkaerőpiac problémáiról és fejlesztéséről
  • img
    Becsokiztam Milka tehénnel
  • img
    Interneten bocsátanak árverésre repülőgépeket Kínában
  • img
    Hamarosan átfogó járványvédelmi vizsgálat indul a baromfitartóknál
  • img
    Új tűzoltóautókat kapott a katasztrófavédedelem
  • img
    Újabb vitákra számít a kötelező kvótákról a Miniszterelnökséget vezető miniszter
  • img
    Simicskó: 2019-ig száz új, hazai fejlesztésű buszt vásárol a magyar honvédség
  • img
    Adománygyűjtés a múlt vasárnapi erdélyi vihar károsultjai javára