2017. november 22. szerda Cecília
Menü

Hát igen, az ember próbálja tartani magát, de végül csak sírva fakad

Hát igen, az ember próbálja tartani magát, de végül csak sírva fakad
Más az ókori görögök is tavasszal köszöntötték az édesanyákat (Fotó: HBÁ)

Idén már a negyedik anyák napi ünnepséget néztem végig. Az elsőt az iskolában, ráadásul nagy társaságban, hisz az összes alsós osztály egyszerre, a tornateremben tartotta az ünnepséget. Meg is beszéltük Eszterrel, a lányom barátnője, Nóri anyukájával, hogy mennyire jó ötlet is ez. Úgy gondoljuk, ez annak köszönhető, hogy az iskola általános és művészeti iskola is egyben. A gyerekeket pedig így szoktatják hozzá a szerepléshez – ami valljuk be egész életükben hasznukra válik majd.

Az első béseknek, vagyis Réka osztályának mindenesetre egyáltalán nincsenek szereplésellenes érzéseik. Már a farsangon – ahol utolsónak léptek fel – is kiderült, hogy Anett néni egyrészt nagy pszichológus, aki minden gyerekkel el tudja hitetni, hogy bármilyen nehéz feladatra képes, másrészt sikeres osztályérdek-érvényesítő, mert mindig a lehető legjobb helyet szerzi meg a fellépők sorában.

Hát igen, az ember próbálja tartani magát, de végül csak sírva fakad

Szabó Anett, az 1. b osztályfőnöke   (fotó: HBÁ)

Most például elsőként léptek föl a gyerekeink. Grieg Peer Gyntjére táncolták el a tavasz ébredését: volt napsugár, aki ébresztgette a virágkislányokat, aztán beröppentek a fecskefiúk. Volt aztán vers is, de mivel az első sorban ülők előtt kuporogtam néhány fotó reményében, valóságos szívesőbe kerültem, így a szövegre nem igazán tudtam koncentrálni. Viszont eltettem azt a mintegy hetven darabot, ami konkrétan az én fejemen landolt.

Hát igen, az ember próbálja tartani magát, de végül csak sírva fakad

Rékától mosolyt kaptam, Kamillától szívecskéket   (fotó: HBÁ)

És büszkén jelenthetem, hogy ekkor még nem sírtam. (Pedig készültem egy egész csomag zsepivel.) Nem változott ez a többi osztály műsora alatt sem, pedig volt ám „Mama indulnom kell…” és más szívfacsaró énekek, versek sora. Hanem aztán jött a zárószám. Ezt a dalt, amiről persze már fogalmam sincs, mert a zokogástól szerintem nem is hallottam, szóval ezt a dalt a gyerekek közösen énekelték. Az én lányom osztálya énekelt az első sorban. Aztán úgy a refrén táján látom, hogy Réka elkezdett sírni. Pontosabban zokogni. Ettől persze én is…

Hát igen, az ember próbálja tartani magát, de végül csak sírva fakad

Fecskék repkednek a virágos rét fölött   (fotó: HBÁ)

Nem taglalom közös sírásunkat, viszont azt még el kell mondanom, hogy már értem, Réka miért is rajong Anett néniért. A műsor után a tanteremben állófogadást rendeztek a gyerekek, amire ők kenték a szendvicseket, rendezték át a termet… Ja, és az egész többhetes készülődésből mi csak annyit tudtunk meg két nappal a műsor előtt, hogy nem kell ünneplőben menni, hanem valami zöld holmit kellene fölvenni.

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Ez is van

Eseménynaptár

Meg ez is van