2017. június 28. szerda Levente, Irén
Menü

Bujtor Balázs a múltról, a jelenért és a jövőért

Apa és fia (Fotó: Bujtor Balázs archívuma)

Bujtor Balázs, egy az elmúlt évszázadon átívelő legendás család sarja, napjaink egyik kiemelkedő képességű zenei alakja a minap Székesfehérváron járt a Szent István Művelődési Házban a Simple Symphony koncert hangversenymestereként. A művész a FehérVár hetilapnak is interjút adott.

A Szent István Művelődési Házban a Simple Symphony koncertjével kezdődött meg a Somorjai Ferenc Kamarazenekari Hangversenysorozat. A hangversenysorozat évről évre a legendás zenepedagógus-karnagynak állít emléket az Alba Regia Szimfonikus Zenekar és meghívott vendégeik közreműködésével. Az idei első koncerten a klasszikus, a romantikus és a huszadik századi zene jeles mestereinek műveiből hallhatott válogatást a zeneszerető székesfehérvári közönség. A hangversenyen Rossini, Boccherini, Csajkovszkij, Britten és Gershwin dallamai csendültek fel Maróth Bálint gordonkaművész és a zenekar előadásában. A nyitóest hangversenymestere Bujtor Balázs, egy az elmúlt évszázadon átívelő legendás család sarja, napjaink egyik kiemelkedő képességű zenei alakja volt.


Egy olyan család tagja, melyről Magyarországon csak felsőfokban lehet beszélni. Egy olyan veretes névsorhoz tartozik, akik a választott hivatásukban a legnagyobb magasságokba jutottak mindahányan. Először a Gundel családról kérdezem: Gundel Károly, a dédapja a magyar vendéglátás ikonja volt.

Vele kapcsolatban nem is az volt a fantasztikus, hogy mit és hogyan főzött, hiszen azt jószerivel mindenki tudja, ahogy azt is, micsoda étterem volt az övé. Ott van a Gundel palacsinta, ami túlélte őt, és megannyi recept, ami fennmaradt, és ma is felsőfokon beszélnek róla. A lényeg azonban, hogy ő egy elképesztően művelt ember volt, s az éttermében nem nagyon foglalkozott a konyhával, sokkal inkább a vendégek között mozgott, mint egy rendes vendéglátós. Csortos, Krúdy, illetve a kor valamennyi ismert, nagyszerű közéleti szereplője ott ebédelt, és hosszú órákat beszélgettek dédapámmal. Tehát az étel mellé járt a szellemi táplálék is.

Ha nézegetjük a korabeli fotókat, kiderül: gyönyörűséges hölgy volt a nagymamája, Gundel Katalin. Miként emlékezik rá?

Nagyon nagy szerencsém volt, mert ő száz évet élt. Csodálatos gyermek- és felnőttkorom volt, harmincöt éves voltam, amikor elment. Elképesztően erős asszony volt, nagyon sok mindent fel kellett dolgoznia – a háború, az államosítás mindent elvett tőlük, dédanyáim, a testvérei kitelepítése, Latinovits Zoltán halála – de mindig talpra állt, kőkemény asszony maradt. Jellemző módon nyolcvan esztendősen megműttette a szürke hályogot a szemén, miközben már legalább harminc éve nem látott színeket.

Nagybátyja, a „színészkirály” Latinovits Zoltán személyisége milyen hatással volt a családra, önre?

Én magam sajnos személyesen nem emlékszem rá, hiszen egyéves voltam, amikor 1976-ban meghalt, de azt tudom, hogy szeretett engem, számtalanszor elkísérte a szüleimet, amikor sétáltattak. A családi legendáriumban megannyi történet forog róla. A gyermekeimnek is elmeséljük, ki volt, mi volt ő. A versmondásai ma is hátborzongató hatással vannak rám. Édesapám nagyon sokat mesélt róla, fáj, hogy már nem beszélhettem vele.

Bujtor

 Frenreisz Károly, Latinovits Zoltán, Bujtor István imádott édesanyjukkal, Gundel Katalinnal (Fotó: Bujtor Balázs archívuma)

Édesapja Frenreisz István fia, aki nagyapja nevét viselve Bujtor Istvánként lett legenda színházban, filmvásznon, szinkronszerepeiben és igazgatóként itt Székesfehérváron a Vörösmarty Színházban is.

Édesapám nagyon elkötelezett volt Székesfehérvár iránt. A nyolcvanas években, a MAFILM idejében a filmes státuszban lévő színészek részvételével alapított társulatot a Vörösmarty Színházban. Ehhez az időszakhoz fűződik az Egerek és emberek legendás előadása Koltay Róberttel. 1997-ig nagyon sok sikeres premier fűződik művészeti vezetőként a nevéhez. Kötődött Székesfehérvárhoz, büszke volt a színházra. Ami még érdekes, hogy néhány évvel ezelőtt kaptam egy telefonhívást: egy bérletet szeretnének elnevezni édesapámról. Átfutott rajtam, hogy valamikor azt mondta nekem: csak egyszer bérlet ne legyek…

Beszéljünk a másik nagybátyjáról is! Frenreisz Károly a Kossuth-díj átvételekor azt mondta, hogy ebben a családban egyszerűen kötelező kiemelkedően jónak lenni, bármit is csinál az ember.

Károly nagybátyám egy rock and roll-legenda, aki a mai napig hihetetlen vitalitással, tehetséggel, és ami a legfontosabb, folyamatos jókedvvel teszi a dolgát. Sokat beszélgetünk, összetartó család vagyunk.

Megérkeztünk az édesanyjához. Perényi Esztert hegedűművészként ismeri ország-világ, és neki köszönhetjük, hogy ön is hegedűművész lett.

Túl sokat gyakorolt, s úgy gondoltam, nekem is kell egy ilyen hangszer. Kétszer kezdtem el hegedülni. Ötévesen sokat betegeskedtem, és bevallom, kicsit lusta is voltam. Aztán nyolcévesen ismét elkezdtem, s tizenhárom éves voltam, amikor felvettek a Zeneakadémia előkészítő osztályába. Az, hogy édesanyám a vizsgáimon mint elismert művész kritikusként az első sorban ült, nem volt szerencsés, hiszen nem volt vajszívű hozzám, de aztán megértettem, hogy a szigorúság a javamat szolgálja.

Bujtor_Kovacs

Bujtor Balázs és Kovács Erika (Fotó: Bujtor Balázs archívuma)

Lelkének jobbik fele, Kovács Erika szintén hegedűművész, ez nem lehet véletlen...

Erika Veszprémben tanult, a Zeneakadémián évfolyamtársak voltunk. Született két kislányunk, akik nem lesznek zenészek, de több más tevékenységben tehetségesek.

Ha a családhoz hozzávesszük még édesanyja bátyját, a világhírű gordonkaművész Perényi Miklóst és fiát, Perényi Benjámint, a zongoravirtuózt, így együtt kiváló kamarazenekart alkotnak.

Ők nagyon sokat játszanak együtt kamaraprodukciókban. Miklós szerintem egy ufó, akinek része a cselló, folyamatosan rácsodálkozom. Rövidesen a hetvenedik születésnapját ünnepeljük, és nem fog rajta az idő, ma is csodálatos, édesanyámmal együtt.

Az ön pályaíve is különleges. Hegedűművészként tett szert elismertségre, aztán koncertmesterként szerzett nevet magának, jöttek a nagyszerű, Oscar-díjas filmek kiváló zenéi, most pedig ismét a hangversenypódiumon köszönthetjük.

Major István igazgató érdeme, hogy itt lehetek. Nagy örömmel mondtam igent a meghívásra, kötődöm Székesfehérvárhoz. Végigkísértem a Videoton menetelését az UEFA-kupában, és most azzal, hogy bemutatkozhatunk Maróth Bálinttal édesapám városában, egy régi vágyam teljesült. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekarban nem csalódtam, nagy jövőt látok ebben a társulatban.

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

  • img
    Megkezdődött a régészeti feltárás a Lépcső utcában
  • img
    Megvan a zsarolóvírus ellenszere
  • img
    Emeli Sandé nyitja meg a vizes világbajnokságot
  • img
    Lángol egy budapesti társasház

A hét embere

Eseménynaptár

KÉRSZ MÉG?