2017. november 22. szerda Cecília
Menü

A srebrenicai mészárlás

A srebrenicai mészárlás
A srebrenicai mészárlás áldozatainak listája (Fotó: The New York Times)

Közvetlen szomszédságunkban a múlt század kilencvenes éveiben lezajlott délszláv háborúk számos kisebb-nagyobb aspektusa alkalmas arra, hogy a katonai akadémiákon és a jogi fakultások hadijoggal foglalkozó tanszékein konkrét példaként szerepeljen a „mit nem szabad tenni fegyveres konfliktus esetén” tematikájú szemináriumokon. Egy kelet-boszniai kisváros nevével fémjelzett 1995-ös eseménysorozat felidézése azonban messze túlmutat a pedagógiai megfontolásokon: Srebrenicában akkor olyasmi történt, ami Európában a második világháború óta példa nélkül áll.

Miután tizenegy évnyi agónia után, 1991 nyarán a szlovén és horvát elszakadással a titói jugoszláv állam a gyors és erőszakos széthullás útjára lépett, a két katolikus délszláv nemzet példáját a muzulmán bosnyákok is követték: ugyanazon év októberében kinyilvánították függetlenségi szándékukat, amit fél év múlva az Európai Unió és az Egyesült Államok is elismert.

A sokszínűség átka

Az idill és az államépítés azonban el sem kezdődhetett, mert Bosznia-Hercegovina etnikai és vallási sokszínűsége (s a felszínre törő, a Balkánon korántsem ismeretlen, évszázados sérelmeken alapuló nemzetiségi gyűlölet) ezt az első perctől lehetetlenné tette. A bosnyák-horvát-szerb háromszög csúcsai között a nemzetiségi feszültség minden irányban olyan intenzitást öltött, amihez fogható addig földrészünkön szinte ismeretlen volt. Szent István intelme a sokszínű állam előnyeiről Boszniában érvényét vesztette.

A vallás primátusa

A legkomolyabb szembenállás a bosnyákok és a szerbek között alakult ki. Utóbbiak az általuk többségiként lakott területekkel együtt a muzulmánok ellenkezése dacára az akkor még létező Kis-Jugoszláviához szerettek volna csatlakozni. Vallási alapú etnikai tisztogatás kezdődött, azon régi biztonságpolitikai alapszabály értelmében, mely szerint cuius regio, eius religio (akié a terület, az határozhatja meg annak vallását). A szerbeket szemmel láthatóan nem zavarta, hogy ez a mondás a reformáció idejéből származik, s mint ilyet, közel ötszáz éves por és hamu borítja, hogy az alvadt vérről ne is beszéljünk.

A srebrenicai mészárlás

Előtérben a temető, háttérben Srebrenica (Fotó: LifeGate)

A biztonsági zóna

Az egyre véresebb leszámolások láttán az ENSZ 1995 elején „demilitarizált biztonsági zónának” nyilvánította a szerb többségű területek közepén fekvő Srebrenicát és vonzáskörzetét, tekintettel az ottani, mintegy 40 ezer fős muzulmán lakosság nyilvánvaló kiszolgáltatottságára. A nemzetközi szervezet egy megerősített zászlóaljnyi, körülbelül 450 fős holland kéksisakost vezényelt a város melletti Potočariba, azzal a feladattal, hogy minden atrocitást akadályozzanak meg.

Az ostrom

1995 július hetedikén a Ratko Mladić tábornok által vezetett boszniai szerb csapatok és a szerb anyaországból érkezett, Skorpióknak nevezett paramilitáris alakulatok ostrom alá vették a várost. A tarthatatlan helyzet láttán a holland békefenntartók hasztalan kértek nemzetközi légitámogatást, a katonák feje fölött a nagypolitika gurui másként döntöttek. A döntő túlerőben lévő szerb egységek egyetlen lövés nélkül, gyakorlatilag sétagaloppban de facto foglyul ejtették a hollandokat. És – ahogy mondani szokás – innentől kezdve kiskorúak csak felnőttek felügyelete mellett olvassák tovább a történések fekete krónikáját!

A srebrenicai mészárlás

Koporsók Srebrenicában (Fotó: ABC)

A téboly

Július 11-én a könnyű „győzelemtől” megittasult, ugyanakkor vérre és bosszúra szomjazó szerb katonák (megtorlandó a bosnyák fegyveresek által a szerb polgári lakosság ellen amúgy bizonyíthatóan elkövetett kegyetlenségeket, amelyek között a lefejezés és a végtaglevágások az enyhébbek közé tartoztak), tehát a szerb katonák módszeresen elkezdték kivégezni az összeterelt bosnyákokat. Sortüzek és tarkónlövések dördültek, lángszórók és kézigránátok, továbbá harci gázok bevetésére is sor került. Az emberi kreativitás kimondhatatlanul beteges vadhajtásai olyan jeleneteket produkáltak, amelyektől – eltorzult arccal – maga Hasfelmetsző Jack is elfordult volna.

A vérengzés hete

Egy rövid hét leforgása alatt Srebrenicában és környékén, a tehetetlenség miatti dühtől egyre frusztráltabb hollandok szeme előtt mintegy nyolcezer (más források szerint 11 ezer) bosnyákot gyilkoltak meg, akiket aztán jelöletlen tömegsírokba temettek. Az áldozatok 85-90 százaléka felnőtt férfi volt ugyan, de a szórásba (szándékosan vagy nemtörődömségből, ki tudja már?) belekerült pár száz nő, gyermek és idős ember is. Közülük nemzetközi szakértők által végzett DNS-vizsgálatok segítségével körülbelül hatezret már sikerült be is azonosítani.

A srebrenicai mészárlás

Srebrenicai tömegsír feltárása (Fotó: IBTimes UK)

Botrány Hollandiában

Az események következtében kitört nemzetközi felháborodás egyik következménye a holland kormány testületi lemondása volt. A liberális németalföldi polgárok ugyanis nem tudták megemészteni, hogy békefenntartásra vezényelt katonáik tétlenül nézték végig több ezer fegyvertelen civil legyilkolását. A közvélemény Hollandiában sem szeret elmélyedni a stratégiai okok és összefüggések szövevényében, a híradókban bemutatott felkoncolt testek látványa viszont igencsak felborzolta a kedélyeket. A holland kéksisakosok tekintélyének nem használt az a nyilvánosságra került fényképfelvétel sem, amelyen parancsnokuk (Karremans alezredes) mosolyogva éppen koccint a szerb főparancsnokkal.

A felelősségi piramis

A srebrenicai események miatt a boszniai szerbek akkori politikai vezetője, Radovan Karadžić, valamint Ratko Mladić tábornok, katonai főparancsnok ellen népirtás, emberiesség elleni bűntettek, valamint a hadviselésre vonatkozó nemzetközi egyezmények megsértése miatt emelt vádat a különleges nemzetközi ügyészség. Karadžić-ot 2016-ban Hágában negyven év börtönre ítélték, Mladić 2011-ig bujkált, hágai pere 2012-ben kezdődött és azóta is tart. Felmentésre ő sem számíthat. 2009-ben az Európai Parlament július 11-ét Srebrenica Emléknapjává nyilvánította.

A srebrenicai mészárlás

Ratko Mladić (balra) és Radovan Karadžić (Fotó: The Telegraph)

Rajongj a Konteóblogért itt vagy csak simán olvasd itt.

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Ez is van

Eseménynaptár

Meg ez is van