2017. augusztus 18. péntek Ilona
Menü

A tonkini incidens

Johnson elnök beszéde a tonkini incidens kapcsán 1964. augusztus 10-én (Fotó: stripes.com)

A történelem során a nagyhatalmak hadseregei és titkosszolgálatai sohasem haboztak olyan piszkos trükköket is bevetni, amelyeken keresztül érdekeiknek megfelelően befolyásolhatták politikusaikat vagy akár a nemzeti és nemzetközi közvéleményt. Az 53 évvel ezelőtt a Vietnam észak-keleti partjainál elterülő Tonkini-öbölben lezajlott események (amelyekre hivatkozva az USA kiterjesztette és fokozta fegyveres jelenlétét a délkelet-ázsiai országban) a fenti tétel iskolapéldájának is tekinthetők, ráadásul a „konteónak indult, majd igaznak bizonyult” történetek egyik tipikus esete.

1964 nyarát írjuk, s a mesterségesen, még a francia gyarmati háború végén a 17. szélességi kör mentén kettéosztott Vietnamban polgárháború folyik: az erőteljes kommunista  befolyás alatt álló (és szovjet, valamint kínai támogatást élvező) Észak gyakorlatilag hadban áll az amerikai hátországgal és logisztikai támogatással  rendelkező Déllel. Az USA elméletileg és jogilag nem hadviselő fél ugyan, de ekkor már közel húszezer „tanácsadója” (közöttük a nemrégiben létrehozott zöldsapkás elitalakulatok) segítenek  a kommunistaellenes déliek hadseregének.

Észak Dél ellen

Az amerikaiak teljesen elkötelezték magukat Dél-Vietnam mellett, s ugyanez elmondható volt a Szovjetunióról is az északiak vonatkozásában. A távoli ország gyakorlatilag a hidegháború két nagyhatalma közötti egymásnak feszülés színterévé vált. Johnson elnöknek és a Pentagonnak azonban részben meg volt kötve a keze, hiszen a washingtoni törvényhozás következetesen ellenállt annak a katonai kérésnek, hogy az addiginál jelentősebb létszámú harcoló alakulatot küldjenek (a máskülönben egymással is marakodó) déliek megsegítésére.

A tengeri jelenlét

Az amerikaiak nem csak szárazföldi csapatokkal voltak jelen a távol-keleti térségben: a vietnami partok előtt, a Tonkininek (avagy Vietnaminak) nevezett öbölben a US Navy több hadihajója cirkált, ily módon nemzetközi vizekről támogatva az északi területek ellen intézett déli hadmozdulatokat és rajtaütéseket. Ezen hajók közé tartozott a Maddox nevű, DD-731-es lajstromjelet viselő romboló is, amelynek elsősorban járőrözési és elektronikus hírszerzési feladatai voltak.

ussmaddox731

A USS Maddox DD-731 (Fotó: Wikimedia Commons)

Tízperces ütközet

1964. augusztus másodikán, helyi idő szerint délután három órakor John Herrick kapitány, a Maddox parancsnoka észleli, hogy három, torpedókkal felfegyverzett északi járőrhajó két mérföldnyire megközelíti a rombolót. Tüzet vezényel, majd erősítést kér egy közelben tartózkodó amerikai repülőgép-hordozótól, ahonnan perceken belül négy vadászgép érkezik, amelyek ugyancsak tűz alá veszik a vietnami hajókat. Ez utóbbiak kilőnek két torpedót, amelyek azonban célt tévesztenek. Tíz perc múltán a vietnamiak visszavonulnak, négy halottal és tizenegy sebesülttel a  közepesen megrongált fedélzeteken. Egyetlen amerikai sem sérül meg, az anyagi károk elhanyagolhatóak.

tonkin_vietnam_hajok

A Maddox fedélzetéről készült kép a három vietnami hajóról (Fotó: Wikimedia Commons)

A fantom-támadás

Két nap múlva (legalábbis az amerikai verzió szerint) hasonló eset történik: a már bemutatott Maddox mellé felzárkózik egy másik romboló, a DD-951-es lajstromjelű C. Turner Joy is. A két amerikai hadihajó 10 mérföldnyire megközelíti az észak-vietnami partokat, majd – azonosítatlan, de egyértelműen ellenségesnek kikiáltott radarjelekre és rádióadásokra hivatkozva – tüzet nyit a parti katonai és polgári létesítményekre. Két órán keresztül intenzíven lövik a vélelmezett, de tétlen és észrevétlen támadókat, majd visszavonulnak.

ussturnerjoydd951

A USS Turner Joy DD-951 (Fotó: Wikimedia Commons)

Casus belli

A Washingtonnak címzett jelentésben mindkét incidenst egyértelműen az északiak támadó magatartásának és az agresszív kommunista rezsim offenzív katonapolitikájának számlájára írják. A Kongresszus elé már úgy kerül az ügy, hogy a békésen hajózó amerikai tengerészeket alattomos támadássorozat érte, amire egy magára valamit is adó nagyhatalomnak kötelessége határozott választ adni, hacsak nem akar magából bohócot csinálni. A képviselők nem katonai szakértők, ráadásul hazafinak is tartják magukat, úgyhogy az észak-vietnami provokációt készpénznek veszik. Robert McNamara hadügyminiszter meghallgatását követően a 88-408-as Kongresszusi Határozatban gyakorlatilag szabad kezet adnak Johnson elnöknek a fokozott vietnami katonai beavatkozás elrendelésére.

robertmcnamara_tonkin_vietnam

Robert McNamara beszámolója a tonkini incidensről (Fotó: stripes.com)

Valaki hazudott

Azt, hogy a hadsereg enyhén szólva is szándékosan eltorzított információkkal látta el a politikai döntéshozókat, már a hatvanas években is rebesgették, de a mindent elsöprő bizonyosságra akkor kerül sor, amikor 2005 végén az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (National Security Agency) irattárából előkerül pár korabeli, lejárt titkosítású jelentés, amelyekről a New York Times cikket is ír. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy a második incidens idején vietnami erők nem is tartózkodtak a térségben, s az elsőt is az amerikaiak provokálták – amit máskülönben a vietnamiak negyven éve hangoztattak, de senki nem hitt nekik. Legalábbis Washingtonban nem.

A hosszú póráz átka

Különböző becslések és források szerint a 16 éven át tartó vietnami háború másfél-két millió ember (közöttük hatvanezer amerikai) életébe került. Több mint kétmillióan megsebesültek, több ezren eltűntek. Természetesen erről nem kizárólag a tonkini incidens tehet, de az eset tökéletesen rávilágít arra a kockázatra, amivel még egy amerikai típusú, fejlettnek mondott demokráciában is számolni kell. Ha az általában csak rövid távon gondolkodni képes politikusok nem tartják szoros pórázon az állami erőszakszervezeteket, és taktikai/választási megfontolásokból nem vesznek tudomást a lehetséges stratégiai következményekről, abból nagy bajok származhatnak.

Rajongj a Konteóblogért itt vagy csak simán olvasd itt.

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

  • img
    Katonazenészekkel telt meg a Belváros
  • img
    Egy muszlim férfi bérelte a furgont, amellyel a gázolást elkövették
  • img
    Legkevesebb 13 áldozata van a barcelonai gázolásnak
  • img
    Tengerbe fulladt egy magyar nő Bulgáriában
  • img
    Donald Trump elítélte a konföderációs szobrok eltávolítását
  • img
    Barcelonai gázolás - Gyalogosok közé hajtott egy kisteherautó Barcelonában, halottak és sérültek
  • img
    Túszokat ejtett egy étteremben a kisteherautó sofőrje
  • img
    Barcelonai gázolás - Többen meghaltak, a rendőrség terrortettnek minősítette az esetet

Eseménynaptár

  • img
    A metró- és vasútállomások lezárását kérte a katalán mentőszolgálat
  • img
    Idén is Szolnokon készül a Kárpát-medence kenyere
  • img
    Négyezer éves tőrt találtak a szlovákiai Galgócon
  • img
    Gyalogosok közé hajtott egy kisteherautó Barcelonában