2017. december 18. hétfő Auguszta
Menü

Az Olasz-Riviéra legfestőibb része

Az Olasz-Riviéra legfestőibb része
Keskeny ódon házacskák a kikötőben: Portovenere (Fotó: Barna Béla)

FEHÉRVÁR 500 TIPP, avagy kinek ajánljuk Portovenerét? Most nyáron kicsit átlépve az 500 kilométeres kört, a Mediterráneum varázslatos tengerparti strandjaiból villantunk fel néhányat, amely akár pár órás repülőúttal elérhető. Az Olasz-Riviéra Genova környéki szakaszát sokan Európa egyik legszebb tengerpartjának tartják, különösen a Ligur-tenger partján fekvő Portovenere városkát, ahol híres angol költők is mozgolódtak.

Olyan nevek múlatták a legfestőibb Olasz-Riviérán a tengernyi-tengeri időt, mint Shelley, Byron, Goethe, Maupassant, Petrarca, Sting, Liz Taylor vagy Madonna. Ha látni akarjuk a legjobb helyet, ahol az Appenninek legszebb szikláit a Ligur-tenger (Mare Ligure) hullámai ostromolják, akkor a Genovától La Spezia városáig 100 km hosszan tartó Riviera di Levante túlzás nélkül legszebb helyére, Portovenerébe (liguriai nyelvjárásban Portivène) kell mennünk.  

 Az Olasz-Riviéra legfestőibb része

Portovenere környékének rajzos térképe

Portovenere La Spezia városa mellett, és az azonos elnevezésű Spezia-öböl bejáratánál fekszik (távolsága Székesfehérvártól: 1003 km). Az öböl másik neve, Il Golfo dei Poeti (a „Költők öble”) elnevezés arra utal, hogy a hely szépsége idevonzotta a romantikus angol poétákat. Ami nem csoda, a kisváros tuti hely: fantasztikus színű, hét-nyolc emeletes és nagyon keskeny ódon házacskák a kikötőben, felette domboldal és vár, a házak és az öböl találkozásánál árnyas, pálmás főtér. 

Az Olasz-Riviéra legfestőibb része

Portovenere (fotó: Barna Béla)

A kikötőt szirtfok védi, amelynek tetején templom épült, egyik oldalán vad, sziklás parttal, ahol a hegyek meztelen mészkőbordái meredeken szakadnak le az azúr vízbe, másik oldalán pedig bájos szigettel. Egyértelműen ez a Riviéra legelragadóbb része! És ami még előnye, hogy van helyi élet. Ezt úgy értem, hogy bár ide is jártak és járnak nemzetközi sztárok, eurómilliárdosok, de megmaradt a hétköznapi élet folyása is. Egyszerű csóró és nagy fenekű olasz csajok pattannak fel robogóikra („Vespa-szüzek”), évődnek sportkocsis macsókkal, strandröplabdáznak a parton, a kávézóban pedig nyugodtan meg lehet inni egy isteni illy kávét cigarettázva, és nem érezzük azt, hogy egy gőgös és dölyfös luxusgazdag-sznobrezervátumban vagyunk, mint például Portofinóban.

Az Olasz-Riviéra legfestőibb része

Strandnapernyők Portovenerében (fotó: Barna Béla)

A 4200 lakosú Portovenere felfedezését érdemes a kikötő melletti kis főtéren, a Piazza Basterin kezdeni, és betérni a turistairodába némi információs anyagért. Elsőként lépcsőkön és macskaköves kis utcákon a Szent Lőrinc-templomhoz (Chiesa di San Lorenzo), illetve a várhoz (Castello) ugorjunk fel, mely a XVI. században épült, még a Genovai Köztársaság védelmi rendszerének részeként.

Nem ez a két dolog azonban a lényeges látnivaló, hanem a kikötő végén, egy viharvert és büszke szirtfokon álló, 1277-ben jellegzetes genovai gótikus stílusban épült, fekete-fehér márványsávokkal díszített Szent Péter-templom (Chiesa di San Pietro).

Az Olasz-Riviéra legfestőibb része

Kilátás a fantasztikus tengerparti sziklákra (fotó: Barna Béla)

Innen, és a Grotta Arpaia nevű sziklateraszokról is kitűnő a kilátás a szinte függőleges tengerparti sziklákra, melyekhez egy európai kultúrkörünknek igen fontos legenda kapcsolódik: itt született ugyanis a tenger hullámaiban Vénusz, a tengeri kagylón úszva, ahogy egy bizonyos Botticelli lefestette az Uffizi híres képén. És állítólag itt született a quattrocento Firenzéjének ünnepelt szépsége, Simonetta, az ifjú Giuliano Medici szerelme, Botticelli Vénuszának modellje.

Az Olasz-Riviéra legfestőibb része

Boticelli Vénusza állítólag itt született

Többek között ezért sem véletlen, hogy Portovenere 1997-ben az UNESCO világörökség listájára került, de ez még nem minden. Portovéneréről ódákat lehetne még zengeni: van, aki az itteni kagylólevest dicséri, és van, aki azt mondja, hogy már csak azért sem lehet rossz hely ez a városka, mert az angol romantika nagy alakja, Byron is gyakran tartózkodott itt, sőt egyszer át is úszta az öblöt Portovénerétől Lericiig – ennek emlékét olasz és angol nyelvű emléktábla őrzi a szirtfoknál.

Az Olasz-Riviéra legfestőibb része

Byron emléktáblája Portovenerében (fotó: Barna Béla)

George Gordon Byron (1788-1824) egyébként utazásai során bejárta a Földközi-tenger vidékét, Spanyolországtól Törökországig: útjáról a Childe Harold zarándokútja című költemény két énekével tért haza, ez hozta meg számára a hírnevet. Később Svájcban (Genfben) majd Olaszországban (Velencében) telepedett le, ekkor járt Portovenerében is.

A másik nagy angol romantikus, Percy Bysshe Shelley (1792-1822) gondolt egyet, 1818-ban szintén végleg elhagyta Angliát, és Itáliában telepedett le, ő is ekkor járt Portovenerében. A két angol története azonban szomorú módon kapcsolódik össze: Shelley 1822-ben egy csónakkirándulás során a viharos tengerbe veszett. Tíz nap múlva fogták ki a hullámokból; holttestét pedig barátja, Byron a tengerparton máglyán elégette.

Az Olasz-Riviéra legfestőibb része

Napozó csajok a parton (fotó: Barna Béla)

A két híres romantikus költőn kívül Chopin élettársa, a viharos szerelmi életéről is híres francia írónő, George Sand szintén kedvelte Portovénerét.

Ahogyan a Lady Chatterly szeretője írója, David Herbert Lawrence is. Ő így írt: „The Mediterranean is quite wonderful and when the sun sets beyond the island of Porto Venere, and all the sea is like heaving white milk with a street of fire across it, and amethyst islands away back, it is too beautiful”. Lényegében lefordítva arról szól a mondat, hogy „a Mediterráneum meglehetősen szép, a naplemente Portovenérében pedig talán túlságosan is csodálatos.” 

Az Olasz-Riviéra legfestőibb része

Portovenere a tenger felől (fotó: Barna Béla)

És végül a nemzetközi csapathoz idézzünk egy magyart is. A Panoráma útikönyvek nagy szériájának legelső kiadását, az 1960-as években megjelent, kicsit már dohszagú Itáliát bányásztam elő házi könyvtáramból, melyben Fajth Tibor így jellemzi Portovénerét: „A marina végén hosszú szirtfok ékelődik a tengerbe, rajta régi vár szürkés falai omladoznak. Ha átlépünk rajtuk, csodálatos kis öbölre tekinthetünk, melyet katlanszerűen öveznek 20-30 m-es függőleges sziklafalak. Alattuk barlangok odva nyílik. Vörhenyes, kékes-szürke oldalaik, melybe vízszintes pásztákat mart a szél, úgy összeolvadnak az ódon várfalakkal, hogy alig venni észre, hol kezdődik a bástyák lőrése és hol végződik a sziklák csipkézete. Ha csak kissé mozog is a tenger, ebben a katlanban habzón és vadul morajlik; ha viszont nyugodt, ezer színfoltba törve ringatja a szirtek lilás, bíboros, zöldes, szürkés és fehérlő árnyalatait.”

A kilátóhelyről – Természet-anyánk szobrának lefotózása után – érdemes visszamenni a városkába, sétálni egyet a via G. Capellini sikátorában, de ehetünk is egy pesto alla Genovesét is, ami igazi helyi ételkrém, az van benne, amit a mediterrán hegyek adnak: olívaolaj, fenyőmag, fokhagyma, bazsalikom és egy pecorino nevezetű sajt. 

Az Olasz-Riviéra legfestőibb része

Hajókázás a Ligur-tengeren (fotó: Barna Béla)

Ha egy napunk van csak Portovenerére, akkor az ebéd után érdemes némi euróért egy körülbelül másfél órás hajókörútra befizetni. Kellemes, sós-tengeri enyhe szél és tényleg gyönyörű partok jellemezték hajóutunkat, de azt is sikerült megörökítenem, ahogy két, olasz tini csaj fittyet hányva a kirándulás tárgyára, a tájra, egymás szemhéját festették ki a hajó orrában üldögélve, talán még szemöldököt is szedtek. A Portoveneréből induló hajóról látszik igazán szépen a település, és a hajóról szép például igazán a szirtfokon álló, már említett Chiesa di San Pietro is.

Ez a hajó tesz egy nagy kört a három közeli sziget, Palmaria, Tino és Tinetto körül; fedélzetéről pompásan látszanak dél felé, a carrarai márványáról híres Apuani-Alpok tömbjei is, amely olyan kicsit, mintha a Magas-Tátra nőne ki a tenger mellől. És a hajóról lehet a legjobban fotózni a Liguriai-Appenninek tengerbe szakadó gyönyörű szikláit, melyet innentől nyugati irányban a közelmúltban, 1999-ben nemzeti parkká is nyilvánítottak Cinque Terre Nemzeti Park (Parco Nazionale delle Cinque Terre) néven. A Cinque Terre kifejezés szó szerint öt földet jelent, ugyanis öt falu (Monterosso, Vernazza, Corniglia, Manarola és Riomaggiore) tartozik a védett területhez.

A hajón a mediterrán ég alatt napoztatva arcunkat, lágy tengeri fuvallat közben a gyönyörű partot bámulva csakis az Európa Kiadó zenekar örökbecsű Turista című számát dúdolhatjuk: Felemelt fejjel körülnézek,/ Egy turista mit tehet?!/ Örül neki, hogy itt lehet...”

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár

Meg ez is van

  • Letette az esküt az új osztrák kormány
    Letette az esküt az új osztrák kormány
  • KSH: tovább nőtt a boltok forgalma
    KSH: tovább nőtt a boltok forgalma
  • Az év utolsó disputája – Szabó Ferenc lesz a vendég
    Az év utolsó disputája – Szabó Ferenc lesz a vendég
  • Kigyulladt egy földgázkút a román-magyar határ közelében
    Kigyulladt egy földgázkút a román-magyar határ közelében
  • Káosz - megbénult egy időre a légi közlekedés Atlantában
    Káosz - megbénult egy időre a légi közlekedés Atlantában
  • A mosoly is az arcunkra fagyhat!
    A mosoly is az arcunkra fagyhat!
  • Migrációkutató Intézet: még a Szahara előtt meg kellene állítani a migránsokat
    Migrációkutató Intézet: még a Szahara előtt meg kellene állítani a migránsokat
  • Elindult a Debrecen-Moszkva járat
    Elindult a Debrecen-Moszkva járat
  • Övé a világ legdrágább otthona
    Övé a világ legdrágább otthona
  • Diótörő - családi koncert holnap
    Diótörő - családi koncert holnap
  • NAV - nem lesz ügyfélfogadás Bicskén és Sárbogárdon január 2-án
    NAV - nem lesz ügyfélfogadás Bicskén és Sárbogárdon január 2-án
  • 116 éves volt - meghalt Európa legidősebb embere
    116 éves volt - meghalt Európa legidősebb embere
  • Kisebb robbanás volt Hamburgban
    Kisebb robbanás volt Hamburgban