2017. december 16. szombat Etelka
Menü

Csendes, magányos típusú ember vagyok – beszélgetés Bérczesi Robival

Csendes, magányos típusú ember vagyok – beszélgetés Bérczesi Robival
(Fotó: Horváth Reni)

Néhány napja a Hiperkarma adott koncertet a közelmúltban elkészült Petőfi Kultúrtanszéken. A fellépés előtt Bérczesi Róberttel, a zenekar frontemberével beszélgettünk a visszatérésről, az idén megjelent lemezről és természetesen a dalszövegírásról.

Hosszabb kihagyás után 2014-ben jelent meg a harmadik nagylemezetek, Konyharegény címmel, amit idén követett a Délibáb. Hogyan értékeled a nagy visszatérést?

Maximálisan elégedett vagyok a Hiperkarmával. Erős fesztiválszezon van mögöttünk, rengeteget koncertezünk, és minél többet játszunk, annál jobbak vagyunk. A nyár végére jól összerázódott a zenekar. Ha a nézőszámot vesszük, akkor egy középkategóriás rockzenekarról van szó, de ha a zenénket vizsgáljuk, akkor nem lehet összehasonlítani mással, eléggé kilógunk a sorból.

A Konyharegény korábban írt dalokat tartalmaz, míg a most megjelenten már vannak új szerzemények. Egy korábbi interjúdban azt mondtad, hogy te már annyi szöveget írtál, hogy kezdődhet az „aratás” időszaka. Ez így van?

Most, hogy kijózanodtam azt kell, hogy mondjam, nem érzem így. Betépve sok mindent leírtam, olyan ötletek is tetszettek, amik tiszta fejjel már nem. Nagy volt a szám. Nem írtam annyi használható dalszöveget, mint ahogy azt gondoltam. Az akkori lelkiállapotomban tetszettek, de még amiben látok is fantáziát azzal is dolgom van.

Csendes, magányos típusú ember vagyok – beszélgetés Bérczesi Robival

(Fotó: Horváth Reni)

Nem akartam erről beszélni - hiszen már lerágott csont, és bízzunk benne, hogy a múlté –, de ha már szóba hoztad, akkor megkérdezem: hogy vagy? Amire utaltam a beszélgetés elején, hogy volt egy hosszabb kihagyás, az arról szólt, hogy meg kellett küzdened a démonaiddal.

A körhintáról három éve szálltam le. Köszönöm szépen, jól érzem magam. Egy csendes, magányos típusú ember vagyok, akinek kell az egyedüllét. Éldegélem az életemet, próbálunk, koncertezünk, dalokat veszünk fel. Ennél többet nem kívánhatok.

A dalaid nagyon szövegcentrikusak. Mi a fontosabb: egy-egy szónak a tényleges jelentése, vagy az, hogy milyen érzést kelt?

Az én szövegeim nem a szívhez szólnak szerintem, inkább az értelemre próbálok meg hatni. Azt találom a jó útnak, amikor egy sor megmagyarázhatatlan okokból, tökéletesen passzol egy dallamhoz.

Tudatosan vagy ösztönösen alkotsz?

A tudatalattiból merítek és húzok partra egy-egy sort, aztán később már tudatosan szerkesztek, úgy, hogy legyen is értelme, ráadásul olyan, amivel még azonosulni is tudok.

Csendes, magányos típusú ember vagyok – beszélgetés Bérczesi Robival

(Fotó: Horváth Reni)

Az új lemezhez kapcsolódó sajtóanyagban az szerepel többek között, hogy a dalokon keresztül nyíltan mesélsz a szorongásaidról, félelmeidről. Én azt érzem, hogy a Délibáb egy fordulópontot jelent a karrieredben, hiszen itt már dominál egyfajta életigenlés.

Ez annak is köszönhető, hogy mostanra áll helyre az agyam, visszaáll arra az állapotra, amit normálisnak hívunk. Eddig egy lángoló laboratórium volt a fejem. Most próbálom összerakni magam, hogy rátalálhassak a helyes útra. Ezt lehet érezni a szövegeken, az „életigenleni” akarást.

Ezt a váltást a rajongók hogyan fogadják?

Szerintem a legtöbben örültek neki. A dalok jól beleilleszkednek a koncertprogramba és a lemezbemutató turné után a repertoárban marad majd néhány közülük.

Sok cikket olvastam az utóbbi időben, ami azt feszegeti, hogy jól áll-e a Hiperkarmának a boldogság. Te mit gondolsz erről?

Nekem ez egy jó terápia. Mindig egyfajta naplózásnak tekintettem a dalírást, önelemzésre és öngyógyításra használom. Ez a fajta boldogságkeresés, ami nagyon jólesik nekem. Azt, hogy ehhez mit szól a közönség, én nem tudom. Remélem tetszik az embereknek, mindenesetre erről őket kéne megkérdezni.

A közelmúltban eljátszottál azzal a gondolattal, hogy önéletrajzi könyvet írsz.

Többször nekirugaszkodtam már, de nem akart beindulni. Most már tudom, hogy miért. Az új lemezzel egyúttal új korszak nyílt az életemben és úgy érzem, fiatal vagyok még ahhoz, hogy memoárt írjak. Várok még vele néhány évet.

Csendes, magányos típusú ember vagyok – beszélgetés Bérczesi Robival

(Fotó: Horváth Reni)

Tegyük fel, hogy a könyv elkészül. Mi lesz a tanulsága?

Főleg az, hogyan ne csinálja az ember. A kevélység bűnében éltem. Az életem intő példa lehet a fiataloknak.

A Hiperkarmán kívül voltak/vannak egyéb zenei projektjeid is. Ezekkel most mi a helyzet?

A BioRoBoT-tal írunk dalokat, azonban most egyelőre pihentetjük, mert van egy harmadik projektem is. Az Én meg az Ének gyakorlatilag belőlem és a gitáromból áll, de most zenekarrá szervezzük. Egy népdalokból és feldolgozásokból álló lemezt barkácsolunk. Az albumbemutató koncert január 22-én lesz az Erkel Színházban. Ez egy nagyon fontos fellépés lesz az életemben, vonósnégyesek is lesznek a 15 fős zenekarban. De egy új Hiperkarma számot is írtam a közelmúltban, amit hamarosan felveszünk. 

 

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár

  • Utolsó közgyűlését tartotta idén Székesfehérvár képviselőtestülete
    Utolsó közgyűlését tartotta idén Székesfehérvár képviselőtestülete
  • EU-csúcs - Orbán: köszönet a nemzeti konzultációban részt vevő magyaroknak
    EU-csúcs - Orbán: köszönet a nemzeti konzultációban részt vevő magyaroknak
  • Már letölthető a Fejér megyei kormányhivatal pályaválasztási kiadványa
    Már letölthető a Fejér megyei kormányhivatal pályaválasztási kiadványa
  • Jó hírt kaptak egy hipermarket dolgozói
    Jó hírt kaptak egy hipermarket dolgozói