Tiszta latyak! - Hóember kritika 
Tiszta latyak! - Hóember kritika
Tiszta latyak! - Hóember kritika Külcsín
A Hóember film hallatán első körben a Scooby-Doo és a hószörny jutott eszembe, ugyanis ott is havas rejtély felgöngyölítése a cél és, amelyben ugyancsak kiderül, hogy a hóember mögött, egy emberi fej lapul meg... mondjuk egy kicsit másképp.
Jelen esetben nem egy klasszikus értelemben vett szörnytől kell tartanunk, hanem sokkal inkább egy sorozatgyilkostól és attól a hátborzongató és nyomasztó atmoszférától, amit a film csak úgy pumpál magából. Jo Nesbø, 2007-ben megjelent Hóember című regényével kitett magáért, ugyanis a könyv mindent magában hordoz, amiért a skandináv krimikért úgy odavagyunk. Nesbø krimiregényeinek, így a Hóembernek is, állandó főszereplője a tipikusan szakadt és iszákos nyomozó, Harry Hole és jellemző, hogy a sokcsavaros cselekmény mellett társadalmi problémák és összetett karakterek köré építi történeteit. Hibátlan!
Michael Fassbender tökéletes választás Harry Hole szerepére:
Ezt a rendkívül sikeres Hóember sztorit karolta fel Tomas Alfredson, aki a Suszter, szabó, baka, kém és az Engedj be! rendezésével már bebizonyította, hogy a feszültségkeltéshez és a hidegben való forgatáshoz nagyon ért. Úgyhogy több mint telitalálatnak bizonyult a kiválasztása. Az már más kérdés, hogy az összhatás nem lett ennyire fényes.
Történet
A hófödte Norvégiában járunk, amikor is Michael Fassbender által életre keltett főhősünk, Harry Hole megelégeli addigi alkoholtól függő és démonokkal küzdő életmódját és egyenesbe szeretne jönni. Segítségül felbukkan a Bergenből érkezett nyomozónő, Katrine Bratt (Rebecca Ferguson), aki gyilkossági ügyet is hoz magával: egy férjezett anyuka eltűnt és a hűlt helyén pedig frissen épített hóembert találnak. Aztán ahogy beindul a biznisz, kiderül, hogy sorozatgyilkossal van dolguk, aki előszeretettel darabolja fel áldozatait és építi bele aktuális hóépítményeibe. Beteg mi? Egy skandináv krimitől mit is vártunk?
A történet innentől válik teljesen követhetetlenné. A cselekmény az alapműben is több szálon fut, és amíg ott tökéletesen lehetett követni az idősíkok közötti ugrálásokat, addig a filmnél sokszor azt sem tudtam, hogy milyen rendezvényen vagyok. Ja, és behoztak jó pár mellékszálat, megjegyzem teljesen értelmetlenül, ugyanis mintha elfelejtették volna elvarrni őket. Valljuk be őszintén, ez most nem jött át.
A havas norvég táj teljesen beszippant (Fotó: xinature.com)
Azért, hogy ne csak a negatívumokat emeljem ki, a képi világ valami eszméletlenre sikeredett. A hangulat teljes mértékben tükrözi az északi krimikre jellemző elemeket, azaz folyamatosan váltják egymást a hosszan elnyújtott végeláthatatlan hómezők, a jeges, kihalt utak és a szűk, nyomasztó belső terek.
Karakterek
A karakterekkel és a színészekkel úgy gondolom, hogy nem lőttek mellé a készítők. Azon túl, hogy hozták a kötelezőt, Michael Fassbender játékát emelném ki, ugyanis nála tökéletesebb Harry Holet keresve sem találhattak volna. Konkrétan, mintha ráöntötték volna a szerepet. Nagyon hitelesen adta át a kiégett nyomozó szerepét, aki amellett, hogy elszántan üldözte a bűnt, még múltjával is folyamatos harcot vívott.
A jó öreg Fassi mellett ide rángatták még a mindig király J. K. Simmonst is, aki annyira takaréklángon játszik, hogy simán érződik: nagyon nem akar ott lenni. Aztán itt van nekünk Rebecca Ferguson is, aki biztosan kiváló színésznő, de nem a Hóemberben nyújtott alakításáért fogunk emlékezni rá. Val Kilmer megjelenése egészen hátborzongatóra sikeredett, talán ez volt az egyik legnagyobb pozitívum a filmben. Ja, meg majd elfelejtem... aki kicsit is jártas az északi krimikben, annak külön meglepetés lesz A híd című sorozat főszereplőnőjének, Sofia Helinnek a felbukkanása is. Tudják, mitől döglik a légy.
J. K. Simmons akcióban:
Összegzés
Na, első körben kijelenthető, hogy sokkal, de sokkal többet vártam volna a Hóembertől. Megint csak egy olyan filmről beszélünk, amely papíron tökéletesen működött, de valahogy a mozivásznon nem hozta meg az áttörést. Mondjuk azt már előre lehetett sejteni, hogy ami a könyvekből patentul átjön, arra nem feltétlenül lesz sem hely, sem pedig idő, hogy filmben kibontsák. Hát, ha még teljesen össze is kutyulják az eredeti művet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Jo Nesbø simán letagadta a Hóember film forgatókönyvét, mondván az ő sztorijának ehhez semmi köze. Kemény mi?
Ehhez még hozzájön a krimik leglényegesebb elemének, a nyomozásnak a hiánya is. Konkrétan tényleg nincs nyomozás, szereplőink archivált aktákból tájékozódnak és mindent csak úgy, egyik pillanatról a másikra kennek vágnak. Hogyan és miért? Jó, a néző, ha nagyon akarja össze tudja rakosgatni a puzzle darabkáit, de nehogy már azt is mi találjuk ki, hogy a nyomozók, hogy találták ki!
De miért pont hóember? (Fotó: slate.com)
Aztán összességében a karakterek is súlytalanra sikeredtek, a gyilkosságok, pedig... áhh, inkább hagyjuk. Durván fogalmazva semmi nem köt össze semmit semmivel. Komolyan... azt sem tudjuk meg, hogy mi a fenéért vannak ott azok a fránya hóemberek! Na, de nem is folytatom tovább, mert csak felhúzom magam. A Hóember ígéretesnek indult, de sajna bukta lett belőle, a tripla A-s brigádon és az északi-krimi feelinges hangulaton kívül csak egy gyorsan felejtős valami. Pedig jobban vártam, mint a Wind Rivert, amiről meg tudjuk, hogy mekkorát alkotott.
10/6 - Többet vártam
Itt az összes magyarul megjelent Hóember trailer egy helyen:
