2017. december 12. kedd Gabriella
Menü

Halottaimnak

Halottaimnak
(Fotó: pixabay.com)

A gyertyagyújtás az emléké, de az emlékezés a mindennapoké.

Tegnap este kibontottuk a befőttet, az utolsót, amit az a gondos kéz készített nekünk még a nyáron. Ma pedig gyertyát gyújtottunk az emlékére, érte és minden szerettünkért, akik nem csak egy lángban, befőttben, hanem érzésekben, illatokban, a szeretetünkben és egy kicsit a mi életünkben élnek tovább.

Egészen kicsi gyermekkoromból csak a temetői fényekre emlékszem. A sötétségben táncoló, hullámzó fényekre, amelyek őszinte csodálattal töltöttek el, bűvöltek és vonzották a szememet. Egyszer azt találtam mondani, hogy nagyon szép. A halál? - rökönyödtek meg a felnőttek, és én nem értettem őket.

Aztán életemben először álltam sírnál, és fájt. Akkor még nyár volt, de abban az évben is elérkezett a halottak napja, és én már nem láttam úgy táncolni, hullámozni a gyertyák, mécsesek lángját. Már egészen más volt meggyújtani a fénybe borult temetőben az én gyertyámat.

Néhány évvel később elment egy barát, és eljött a pillanat, hogy nem volt nevetséges a felnőtt elhomályosult tekintete sem. Pedig gyerek voltam még, de már én is gyászoltam, úgy igazán, és azóta sem tudok annál a sírnál könny nélkül emlékezni.

Aztán mint megannyian, én is elvesztettem egy szülőmet, őt, akivel korábban együtt mentünk emlékezni. A néma tehetetlenség és a miértek mögött pedig végleg jelentéktelenné vált a lángok tánca. És megtanultam, mit jelent a megbocsátás.

Idén pedig két újabb lánggal lesz fényesebb a temető. Kettővel több helyen állunk meg, és kettővel többször segítek majd a gyermekeimnek lángra lobbantani a gyertyákat.

De egyszer elérkezik a pillanat, amikor ők, akik most tágra nyílt szemekkel bűvölik a fényeket, egyedül gyújtják majd meg a saját gyertyájukat miközben rám gondolnak. Elfacsarodik a szívem. Nem azért, mert akkor már nem itt leszek, hanem azért, mert akkor már ők sem látják szépnek a fénybe borult temetőt.

Addig azonban remélem, még nagyon sok időnk van hátra együtt, és azt is remélem, hogy mindazt át tudom adni nekik, amitől fontossá válik annak az utoljára befőzött kompótnak a gondos kibontása, és amitől a gyertyagyújtás ugyan az emlékezés pillanata lesz, de az emlékek átszövik majd a mindennapjaikat.

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

  • Magyar Hírlap - Meghosszabbították az élelmiszer-automaták felügyeleti egységeinek telepítését
    Magyar Hírlap - Meghosszabbították az élelmiszer-automaták felügyeleti egységeinek telepítését
  • Világgazdaság - Egyre nagyobb bevételt hoz a borértékesítés
    Világgazdaság - Egyre nagyobb bevételt hoz a borértékesítés
  • Karácsonyi adományosztás és közönségtalálkozó a sportcsarnokban
    Karácsonyi adományosztás és közönségtalálkozó a sportcsarnokban
  • Révész Lajos baptista lelkész volt a Királykút Emlékház  vendége
    Révész Lajos baptista lelkész volt a Királykút Emlékház vendége

A hét embere

Eseménynaptár