6 évnél régebbi cikk

Derült égből villámcsapás - Thor: Ragnarök kritika
Fehérvár Médiacentrum fotójaDerült égből villámcsapás - Thor: Ragnarök kritika

Ismét belevetettem magam a Marvel filmes univerzumába, és örömmel nyugtáztam, hogy a Thor: Ragnarök nem okozott csalódást. Manapság sajnos a legjobban várt filmek tudják a legnagyobb buktákat produkálni, így bár kicsit féltem, de szerencsére most is fülig érő szájjal hagytam el a mozitermet. A Marvel szokás szerint valami újjal készült, és a Thor: Ragnarökkel a szuperhősös filmek legszórakoztatóbb darabját hozták tető alá. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Thor: Ragnarök! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

A Marveles szuperhősöket, pláne a filmeket senkinek sem kell bemutatnom. Stan Leenek, Jack Kirbynek és Steve Ditko író-grafikusoknak olyan karaktereket köszönhetünk, melyek hatalmas népszerűségre tettek szert a képregényolvasók körében. Ők alkották meg többek között Pókembert, a Fantasztikus Négyest, az X-ment, Hulkot, Vasembert és bizony a mennydörgés istenét, Thort is.

Bemutatkozik Thor, a villámlás istene:

A Marvel Comics a filmes univerzum kiépítésével hatalmasat húzott, ugyanis már nemcsak a képregény fanok csorgatták a nyálukat a szuperhősökért, hanem konkrétan az egész világ oda meg vissza volt. Az elsők között berobbant mindenki Tony Starkja, a Vasember, akit a Hihetetlen Hulk váltott (még Edward Norton Bruce Bannerjével), majd harmadik nekifutásra egy akkor még igencsak újkeletű filmes témával próbálkoztak: behozták a mitológiát és a skandináv isteneket, ezzel pedig Thor világkörüli hódítóútjára indult.

Tisztán emlékszem az első részre, mennyire lenyűgözött. Egy halhatatlan viharisten, aki legendás kalapácsának, a Mjölnirnek köszönhetően röpködött, villámokat szórt és mindenkit félvállra fektetett, aki az útjába került. Persze le kellett hozni az egész sztorit a Földre, így annyi időt nem múlathattunk Asgardon, Thor szülőbolygóján.

A második isteni színjáték, a Thor: Sötét világ már egy kicsit többet mutatott a végeláthatatlan univerzumból, ám cserébe túl borúsra sikeredett, aztán jött a Ragnarök, amely lazaságával (Taika Waititi után szabadon) levette a lábáról a népet. Thor ezekkel a műfaji váltásokkal a szélsőségek embere istene lett, és bár sokan kétkedve fogadták a "buddy movie" ötletet, piszok jól áll neki.

Sztori

A Thor: Ragnarök valahol a Bosszúállók: Ultron kora és a Doctor Strange után veszi fel a fonalat. Funfact: nem árulok el nagy titkot azzal, hogy kedvenc Strange dokik is cameózik a filmben. Szóval Thor (Chris Hemsworth) börtönben hesszel Surturnál, a tűzdémonnál , Loki (Tom Hiddleston) pedig Odinnak (Anthony Hopkins) maszkírozva istenkirálykodik Asgardon.  

A Thor: Ragnarök magyar szinkronos előzetes:

Ahogy Thor hazaverekedi magát, egyből elszabadulnak az indulatok és még egy rég elfeledett nagytesó, Hela, a halál istene is (Cate Blanchett) befigyel, majd hőseink egy szemétlerakó bolygón találják magukat, ahonnan csak a helyi menő csávón, Hulkon (Bruce Banner) és az Ördög segglyukán át vezet a kiút. Így hát Thor megszabadul szőke fürtjeitől és a kényszertől vezérelve gladiáThornak áll. 

Karakterek

A Thor: Ragnarök a Marvel filmek szokásához híven ismételten egy impozáns szereplőgárdát vonultat fel. Az ismerős arcok mellé csajfronton csatlakozott a már említett Cate Blanchett, aki még a halál szimbólumaként is szívdöglesztőbb, mint egy-két fiatalabb színesznőtársa, és az a Tessa Thompson, kinek Valkürje láttán pedig egyenesen szerelembe estem.

Az űrbéli szörnyek hibátlanra sikeredtek, nem pakolták őket az arcunkba, hanem éppen annyit kaptunk belőlük, amennyivel simán megkedveltük őket. Viszont ez nem mondható el a Sakar bolygó Grandmasteréről (Jeff Goldblum) és Skurge-ről (Karl Urban), Hela teszetosza csatlósáról sem. A Grandmaster, amennyire fontos szerepet kapott, olyannyira jelentéktelennek hatott és Skurge... hát, őt pedig a végjátékot tekintve simán kihagyhatták volna az egész buliból.

Thor karakterét szeretném még külön kiemelni, miszerint azon túl, hogy ő a főszereplő, simán elviszi a hátán a showt, és végigsziporkázza az űrutazást. Bár a poénok szinte végig ülnek, néha ez a vicceskedés átesik a ló túloldalára. És, ha már ott van, nehezen kecmereg vissza a jóízlés határai közé. Sokszor az volt az érzésem, hogy Thor többet picsog a Ragnarökben, mint az előző filmekben összesen. Ha valami, akkor ez nem tetszett. A mennydörgés istene nekem itt ne nyafogjon. 

Összegzés

A Thor: Ragnarökkel kétség kívül az eddigi legviccesebb Marvel filmet kaptuk, persze az más kérdés, hogy ez a lazulás nem mindig állt jól. Sokszor túltolták a jópofáskodást, ám szó se róla, így is minden perce ajándék, csak néha mintha nem tudták volna, hogy hova szúrják a poénokat, így minden jelenetre jutott egy-két indokolatlan beszólás. Bár minden szuperhősös filmnek csak ennyi hibája lenne.

Az erőltetett humorzsákon kívül minden patent volt: a tökéletes karakteralkotást, kiváló színészi játékkal fűszerezték, és a retro-feelinges zene, illetve hangulat is hibátlanul átjött, már-már a Galaxis Őrzői eszeveszett stílusát idézte. A Led Zeppelin slágere örökre a fejembe vésődött. Mit is mondhatnék? Felüdülés volt újra elmerülni a Marvel egyre színesedő és mélyülő univerzumában. Azt tanácsolom, hogy végig maradjatok a helyeteken, ugyanis a keserédes finálé után, ahogy az eddigi összes Marvel filmnél már megszokhattuk, érdemes lesz kivárni a stáblista végét. Lassan összeáll a brigád és jöhet a Végtelen háború.

10/8 - Felvillanyozó élmény

Néhány jelenet a Thor: Ragnarökből:

 
Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek