A tavalyi karácsony utolsó emléke, avagy a Vízivárosi Karácsonyfa Legendája
A tavalyi karácsony utolsó emléke, avagy a Vízivárosi Karácsonyfa Legendája
A tavalyi karácsony utolsó emléke, avagy a Vízivárosi Karácsonyfa LegendájaA hagyomány szerint január 6-án, azaz vízkereszt idején kell leszedni a karácsonyfákat. Ezzel a nappal zárul ugyanis a karácsonyi ünnepkör és egyúttal kezdődik el a farsangi időszak. Nagyjából tehát ekkortájt, jellemzően azonban az ehhez legközelebb eső hétvégén döntenek úgy a lakótelepek lakói, hogy megszabadulnak az addigra már kopaszodó fenyőfáktól. Erre alapvetően két módszer kínálkozik, és nagyban befolyásolja a helyes módszer kiválasztását az, hogy hányadik emeleten élünk:
- Földszint-1. emelet: levisszük a lépcsőn a fát, miközben magunkban azért rimánkodunk, hogy ne hullasson útközben túl sok tűlevelet, amit utólag fel kell majd söpörni;
- 2. emelettől felfelé: kidobjuk az ablakon és bár a lakást ellepi a tűlevél, de legalább a lépcsőházban nem kell takarítani. Utóbbi esetre célszerű a család valamely tagját előre leküldeni az ablak alá, hogy hermetikusan zárja le a környéket A Dobásig, nehogy balesetet okozzunk. Ha pedig megvolt a művelet, akkor rögvest legyen helyben valaki, aki elvonszolja a jobb sorsra érdemes lucot, normannt vagy akármit a többi kókadt sorstársa közé.
A második módszert választotta idén januárban az a névtelenség homályába burkolózó illető is, akinek karácsonyfája a házzal szemközti Vízivárosi Általános Iskola udvarán álló egyik fa lombkoronájában landolt. Feltehetően a nagy buzgóság volt az oka, hogy ilyen méretesre sikerült a dobás: minél magasabban lakunk ugyanis, annál inkább célszerű az ablakból ejteni a fát, és minél kevesebb lendületet vinni a mozdulatba. Ha mégis nagyot lendítünk a lakás egykori díszén, az a svungnak köszönhetően könnyen eltávolodhat az épülettől, és akár egy előre nem tervezett helyen is landolhat.
A Vízivárosban ez a formás kis fenyő fennakadt az iskola egyik fájának lombkoronájában. Ott van tavaly január óta. Jól látszik felülről, alulról és minden szögből. Tavasszal és nyáron ugyan kicsit eltűnt a szemek elől, amíg a dús zöld levelek eltakarták, de most, hogy ismét kopasz a gazda, megint jól látszik. Sőt, nemcsak hogy jól látszik, hanem az is világos, hogy ezen az egykori kis karácsonyfán még bőven vannak levelek, mégha kicsit meg is barnultak.
A kedves kis jövevény lassan a második karácsonyára készül a környéken és úgy fest, hogy kitűnően érzi magát ott, ahol van. Barátságosan pillant le az alatta elhaladókra, az udvaron fogócskázó napközisekre és a fentről bámulók orra is megtelik a karácsony illatának emlékével.
Félreértés ne essék: a cikk célja még véletlenül sem az, hogy valaki(k) eltávolítsák a fenyőt jól megérdemelt helyéről. Sokkal inkább az, hogy a fura helyi látványosságra felhívja az arrajárók figyelmét. Sőt, kifejezetten menő lenne, ha a kis betolakodót idén is feldíszítenék ott, ahol van. És ki tudja, egy nagy rössel megküldött másik karácsonyfa akár még a testvérkéje is lehetne az elkövetkezendő évekre.
Addig meg néha nézzünk felfelé is, mert csuda dolgok vannak ebben a világban.
