A három királyok pitéje
A három királyok pitéje
A három királyok pitéjeA Galette des Rois egy olyan édesség, melynek gyökerei a római kori Saturnalia ünnepéig nyúlnak vissza. Szaturnusz isten ünnepét eredetileg decemberben, az őszi vetés után ülték. A jeles alkalomra süteményt sütöttek, amibe egy szem babot rejtettek el. Aki megtalálta, elnyerte a nap királya címet. A 12. században már nem babot, hanem ezüstöt dugtak a tésztába. Ma már általában valamilyen műanyag vagy porcelán csecsebecsét sütnek bele, és a szélére papírkoronát tesznek, hogy a nap királyát, esetleg királynőjét azonnal meg lehessen koronázni.
A galette tésztája fehér lisztből és vajból készített morzsa, ami helyett használhatunk teljes kiőrlésű lisztet, hajdinalisztet vagy darált mandulát. Víz és tojás helyett pedig tejszín esetleg tejföl is kerülhet a tésztába, így a massza rugalmassá válik. A királyi pitét eredetileg mandulakrémmel töltötték, de ha ehelyett húsos ragut, pirított sajtos zöldségeket, esetleg maradék pörköltet használunk, a galette még főételként is megállja a helyét. Amennyiben desszertnek szánjuk, igazán különlegessé tehetjük, ha a belsejébe édes és savanyú gyümölcsöket teszünk. A lényeg, hogy a töltelék ne legyen túl nedves, mert különben eláztatja a tésztát!
A vaníliás citromos-almás galette csupán egy változat a sok közül. Elkészítéséhez nem kell előbányászni a kamra legbelső polcáról a robotgépet. Plusz előny azoknak, akik nem szeretnek mosogatni, hogy a pitéhez csak egy tálra, egy tepsire, egy vágódeszkára és egy éles késre van szükség.
Hozzávalók
A tésztához: 25 dkg teljes kiőrlésű liszt, 5 dkg porcukor, 12 dkg vaj, 1,5 dl tejszín, egy tojás
A töltelékhez: 4-5 db édes alma, egy citrom leve, egy evőkanál vaníliaaroma, a díszítéshez néhány mentalevél
Elsőként a lisztet összekeverjük a cukorral, majd fél centis kockákra vágjuk a vajat, és hozzáadjuk a lisztes masszához. Ezután apránként belecsurgatjuk a tejszínt, és elkezdjük gyúrni. Nagyjából három-négy perc alatt kész a tésztagombóc, amit fél órára folpackba csomagolva beteszünk a hűtőbe.
A töltelék fő előnye, hogy az almát nem reszelni, hanem kockázni kell, így ismét időt spórolhatunk meg. Az almadarabokra rácsurgatjuk a citrom levét, és hozzákeverjük a vaníliakivonatot is. Ha letelt a tészta pihenőideje, akkor a sütőpapíron nagyjából harminc centis körré sodorjuk. (Így könnyebben át lehet tenni a tepsibe a süteményt.) A közepére ráhalmozzuk a gyümölcsöt, majd a szélét visszahajtjuk és megkenjük tojással – de ha ez utóbbi elmarad, akkor sem történik tragédia. Végül 180 fokon légkeveréses sütőben körülbelül fél órát sütjük. Ha kész, a tetejét néhány mentalevéllel díszítjük.
Mosakodás szenteltvízben
Vízkereszthez Magyarországon számos hagyomány kapcsolódik. A szenteltvizet ilyenkor vitték haza a templomból. Megitatták vele az állatokat, hogy egész évben egészségesek maradjanak. Az emberek megmosakodtak benne, hogy védjék magukat a betegségekkel és a rontásokkal szemben. Voltak olyan helyek, ahol a bölcsőre is hintettek belőle, és a ház földjét is meglocsolták vele. Ezen az ünnepen szentelte meg a pap a házakat. Eredetileg az ajtófélfára a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűjét véste fel, vagyis G+M+B. A 15. században ebből C+M+B lett, ami a Christus mansionem benedicat! azaz Krisztus áldja meg a hajlékot! jókívánság rövidítése.
Pinza és befanini
Az olaszok vízkeresztre többféle süteményt sütnek. Ezek közül az egyik legismertebb a pinza, amit száraz kenyérből, kukoricalisztből, cukorból és vajból készítenek, de tesznek bele édesköménymagot, szárított fügét és mazsolát is. A pinza velencei változatába még mostardát is öntenek, ami egy kandírozott gyümölcsökből és mustárból készített szirup. Toszkánában szívesen sütnek befaninit, ami egy színes cukrokkal díszített vajas aprósütemény.
