2018. június 22. péntek Paulina
Menü

Ferenczy-Nagy Boglárka: Anyukám nélkül nem tartanék itt!

Ferenczy-Nagy Boglárka: Anyukám nélkül nem tartanék itt!
(Fotó: Horváth Reni)

Utcaszínházi és diákszínpadi előadások, Versünnep, Fehérvár Hangja első helyezés – szép sikersorozattal büszkélkedhet a 17 éves Ferenczy-Nagy Boglárka. A színészi ambíciókat dédelgető fiatal lány jövő nyárig még székesfehérvári középiskolás. De vajon merre vezet az útja azután?

Szerepléseiddel és sikereiddel nem csak a magad, de Székesfehérvár kulturális életét is folyamatosan gazdagítod. Mit jelent az számodra, hogy mindezt Fehérváron érted el eddig?

Kiváló közeg a kibontakozáshoz ez a város, rendkívül nyitott és befogadó közönséggel. Ezt érzékeltem akár a Versünnepen, akár a Fehérvár Hangján is. Hogy tényleg érdekli őket és értékelik azt, amit csinálok. Szerencsére újra divat a művészetekkel foglalkozni, és ez a fiataloknak sem kínos, szívesen megmutatkoznak azok, akik késztetést éreznek a szereplésre. A lehetőségek pedig végtelenek, rengeteg olyan programot szervez a vezetőség, ahol a fiatal tehetségek felléphetnek.

És szerencsére az iskolák is hasonlóan támogatóan állnak a tehetségekhez.

Pont az idei évben váltottam iskolát, a Vasvári Pál Gimnáziumba jöttem át, és bizony örömmel érzékelem, hogy itt hatalmas támogatás vesz körül. A Fehérvár Hangja döntőn is ott volt az egész osztályom, tanáraim, az igazgató úr. A pedagógusaink nagy érdeklődéssel fordulnak a diákok felé, igazi támogató figyelmet kapunk.

A te szereplési vágyad már egészen kis korodban is megmutatkozott?

Három-négy évesen már a saját verseimet szavaltam a családomnak. És persze minden ovis műsorra lelkesen tanultam meg a verseket, énekeket. Az első hivatalos versenyem második osztályban volt, amikor a VOKÉ-ban megrendezett szavalóversenyre tanultam meg Csukás István Sün Balázs című verses meséjét. Attól kezdve visszajáró résztvevője voltam a város szavalóversenyeinek, mesét mondtam a Gárdonyi Művelődési Házban, másodikos koromtól pedig különféle színjátszó csoportokban is részt vettem már.

Gondolom, ez a szüleid támogatása nélkül nem lett volna lehetséges.

Nem is tudom kifejezni a köszönetemet anyukámnak, aki a kezdetektől fogva a lehető legjobban támogat, és olyan hátteret biztosít mindehhez, amit szerintem nagyon kevesen kapnak meg. Ilyen családi háttér és ilyen anya nélkül valószínűleg azért nem tudnék így boldogulni. Emlékszem, együtt készültünk a versenyekre, mindig ő segített, hogy a verseket, meséket hogyan kellene mondani. Ezek számomra nagyon szép, meghatározó emlékek.

Jó, hogy ilyen sok pozitívumot említettünk, de voltak-e már negatív tapasztalataid, kudarcaid?

Nem mondom, hogy nem voltak, de igyekszem mindenből a lehető legjobbat kihozni, meg a legtöbbet tanulni. Úgyhogy ha esetleg olyan fordult elő valamikor, hogy nem értem el jó eredményt, vagy negatív kritikát mondtak nekem, akkor mindig igyekeztem annyira a javamra fordítani a történteket, amennyire csak lehetett. Így olyan élmények, amik igazán negatívként ragadtak volna meg, nem nagyon maradtak.

Részlet a Magyar advent utcaszínházi produkcióból 2016-ból:

Többször hangoztattad már határozottan, hogy színész szeretnél lenni. Ezen belül a színpad, a filmezés, a szinkron – mégis melyik terület vonz leginkább?

Elsősorban a színházakat céloznám meg, azért, mert szerintem a színház az a közvetlen közeg, aminek semmi mással össze nem hasonlítható hangulata van. A családias légkör, a szemtől szemben állás a nézőkkel nekem nagyon fontos, bármit is adok elő éppen. Hogy a szemébe tudjak nézni a nézőknek, és hogy tényleg nekik tudjam azt célozni. Ez az, ami a filmeken keresztül nem valósítható meg. Ettől függetlenül persze nem mondom azt, hogy nem fogok soha filmekben játszani, ha lesz rá lehetőségem. Szívesen kipróbálnám.

Ahogy itt ülök veled szemben, éppen olyan energikusnak tűnsz, amilyennek a Fehérvár Hangja döntőjében láttalak a színpadon. Ez az igazi Bogi?

Azért általában a saját dalaimat énekelem, a magam gondolatvilágát közvetítem. Annál jellemzőbb nyilván semmi nem lehet rám. De egyébként jól látod, igen, lételemem a pörgés, nagyjából háromszor olyan gyorsan beszélek mint mások. A döntős dalt a Fehérvár Hangjára szintén nagyon magaménak éreztem. Azért választottam ezt, mert ezen keresztül tudtam valamit közölni. Egy előadásnak mindig az az elsődleges célja, hogy valamit közöljön, átadjon.  

Íme Bogi győztes produkciója a Fehérvár Hangja döntőjéről:

Most az iskola mellett milyen feladatok töltik ki a napjaidat?

A színházban készülünk egy új produkcióra, Matuz János rendezésében. A Legyek Ura című diákszínpadi produkciót próbáljuk hatan. Még az elején vagyunk a folyamatnak, de remélem, hogy megvalósul. Ez most eléggé kitölti a napjaimat. Ebben az előadásban is lesznek különböző ritmusbetétek, amiket igyekszem kitalálni. Közben próbálok dalokat, szövegeket tanulgatni, a felvételire is készülni.

De még nem most érettségizel, ugye?

Nem, jövőre.

Lesz most is utcaszínház március 15-én?

Igen. Annak ugyan még nem kezdődtek el a próbái, de azt már tudjuk, hogy biztosan benne leszünk ebben a produkcióban is. Sok részletet még nyilván nem adhatok ki róla, de jubileumi produkció lesz, tehát nagyszabású előadásra lehet számítani.

Visszatérve a saját alkotásaidra: kik inspirálnak, milyen művészek tesznek Rád nagy hatást?

Most éppen Varró Dániel az, akit nagyon szeretek és sokat olvasom a műveit. Kicsit úgy érzem egyébként, hogy mintha nem örvendene elég nagy megbecsültségnek, mintha nem ismernék őt még elegen, mármint a komolyabb verseit.

A fővárosban szeretne színészetet tanulni (Fotó: Horváth Reni)
A fővárosban szeretne színészetet tanulni (Fotó: Horváth Reni)

Mivel töltöd még szívesen az idődet?

Szeretek egyszerűen csak az emberekkel lenni, kommunikálni, szemtől szemben beszélgetni. Igyekszem a barátaimmal is minél több időt eltölteni, és annak is mindig nagyon örülök, ha új embereket ismerhetek meg. Mindig igyekszem kapni ezeken az alkalmakon. Ezen kívül szeretek rajzolni is, ha van egy kis időm. Utóbbival sajnos nincs időm sokat foglalkozni, de nem is biztos, hogy ez az én fő területem. Csak örömet szerez. Igyekszem minél több dolgot felfedezni, amit éppen egy kicsit szeretni tudok. Most épp ukulelézni tanulok.

Egyre többen megismerik a nevedet, arcodat. Erre mennyire vágytál?

Maga a dicsőség, és a hírnév kevésbé fontos, az ismertségnek viszont sok előnyét ki lehet használni. Azért tartom fontosnak, hogy ismert legyek, hogy az, amit mondani akarok, minél több emberhez eljusson. Megtalálja azokat, akiknek szól, és akiknek ez fontos. Azért is jó ez a színészet szerintem erre, mert egy színdarab elég tág közönséget vonz. Onnantól kezdve, hogy a nevemet ismerik, hogy színdarabokban látnak, attól kezdve valószínűleg több dologban is figyelni fognak rám. Ha kiadok egy lemezt, vagy egy verseskötetet, talán az is jobban fogja érdekelni őket és még több emberhez el tudok jutni vele. Talán ez az, ami miatt az ismertség a leginkább vonzó számomra. Hogy minél több embert meg tudjak érinteni.

Azért a mai világban, ha valaki ismert, az a közösségi médiának is köszönhetően, elég közvetlen kapcsolatot jelent az emberekkel, amit nem árt kézben tartani. Te hogy érzel ezzel kapcsolatban?

Biztosan nem mindenki alkalmas arra, hogy ilyen kapcsolatban álljon idegen emberekkel. Az ismertség azzal is jár, hogy mindenkit az életedbe fogadsz. Hogy ha valaki megszólít ismeretlenül az utcán, úgy tudj vele beszélgetni, mintha jó ismerősök lennétek. Biztos vagyok benne, hogy ez nagyon sok embert zavarna, meg féltené a magánéletét. Én annyira ettől nem félek, szívesen fogadom őket az életembe. Elvégre az, hogy a saját dalaimat publikálom, vagy nézők elé tárom, az egyfajta meztelenség, egy közvetlen állapot. Persze a Facebookon is szívesen osztom meg az életem eseményeit azokkal, akiket érdekel, de azért erre ritkán érzek ingert egyelőre.

Nagyon meglepettnek tűntél, amikor kiderült, hogy te nyerted a Fehérvár Hangját.

Mert nagyon meglepett is voltam, igen! Mégpedig azért, mert annyira tehetséges, jó adottságú, varázslatos személyiségű emberrel voltam ott, hogy bárkinek örültem volna, ha megnyeri és egyet is értettem volna. Bárkinek is mondják ki a nevét, nem csodálkoztam volna azon, hogy ő nyert. Nem számítottam rá kifejezetten, hogy én leszek az az egy, akit kiemelnek. Ha belegondolok, tulajdonképpen értem is meg nem is értem, hogy miért. Mert amiről már beszéltem, az a színházi atmoszféra, azt szerintem nagyon jól ki tudtam használni ezzel produkcióval. Alkalmas volt rá ez a dal is, jó választás volt a részemről utólag visszagondolva. Nagyon sok ötletet belevittem, ami szintén valószínűleg pozitívum volt, és nagyon közvetlen voltam ott is a nézőkkel. Viszont voltak olyanok, akiről azt gondolom, hogy sokkal jobbak a hangi adottságaik, meg sokkal tanultabbak, mint én, és talán inkább arra számítottam, hogy ezt fogják jobban figyelni. Úgyhogy ezért voltam annyira meglepett.

Hol képzeled el az életedet hosszútávon?

Általában otthon üldögélve szoktam elképzelni (nevet). Abban biztos vagyok, hogy elsősorban, ha lehetőségem lesz, Budapesten szeretnék tanulni. Könnyebb lenne onnan hazajárni, ott élni a mindennapjaimat. De ha a Kaposvári Egyetemen tanulhatnék színészetet, az is nagy megtiszteltetés lenne. Mindenesetre vonz a nagyvárosi élet, hogy mindig történik valami, mindig van hová menni... De nem tervezem túl a dolgot, mert szerintem mindig a lehetőségek alakítják az ember életét. Fölösleges valamit vakon követni azért, mert elterveztük, hogyha időközben egy sokkal jobb lehetőség adódik.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

  • HÍRADÓ 2018. június 21.
    HÍRADÓ 2018. június 21.
  • Lángba borult egy kombájn Seregélyesnél
    Lángba borult egy kombájn Seregélyesnél
  • Ezrek ünnepelték a nyári napfordulót Stonehengeben
    Ezrek ünnepelték a nyári napfordulót Stonehengeben
  • Genfben tett látogatást a Pápa
    Genfben tett látogatást a Pápa

A hét embere

Eseménynaptár