2018. augusztus 18. szombat Ilona
Menü

Retró filmmaraton - gyerekkorom kedvenc mozijai

Retró filmmaraton - gyerekkorom kedvenc mozijai
Vissza a gyerekkorba... (Fotó: brandtk.devianart.com)

A nosztalgia jegyében összegyűjtöttem nektek gyerekkorom kedvenc filmjeit, amelyek olyannyira a szívemhez nőttek, hogy bárhol és bármikor képes lennék újra lepörgetni őket. Olyan filmeket választottam, amelyek egy pillanat alatt képesek visszarepíteni a múltba, így nézésük közben néhány percig újra kis lurkónak érezhetem magam. Így kerülhetett a listámra a Chipkatonák, a Szörnyecskék, a Terminátor, a Jumanji és a Vissza a jövőbe.

Chipkatonák (Small Soldiers)

A napokban volt szerencsém újra megnézni a Chipkatonákat és rég elfelejtett élményben volt részem. Azt már megszokhattuk, hogy majdnem minden sikerfilmhez akciófigurákat is készítenek, na, de hogy maga a film is ilyen katonákról szóljon, arra kevés példa akad. A Chipkatonák Chip Lecsap Őrnagy és Elit kommandója, illetve Íjász és a Gorgoniták örökös háborújáról szól. Legalábbis a kommandósok szerint. A Gorgoniták nem akarnak harcolni: itt ragadtak a Földön, így nincs más céljuk, mint hogy visszataláljanak hazájukba, Gorgonba.

Az egész chipkatonás őrület akkor indul, amikor egy hadiipari cég, a Globotech bekebelez kisebb játékgyártó vállalatokat, amelyeknek fejesei újabb nagy dobásra készülnek. A mérnökök kifejlesztettek egy, a korábbiaknál sokkal élethűbb brigádot, az Elit kommandót és ellenfelüket, a Gorgonitákat. Hogy fokozzák az izgalmakat egyikük a Globotech új, katonai mikrocsipjét ülteti a kommandóba, ettől várva a nagy áttörést.

Igen ám, de még a piacra kerülés előtt egy Stuart Abernathy nevű fiú kezébe kerülnek a chipkatonák, aki szembesül az Elit kommandó pusztító erejével: nem kegyelmeznek se Gorgonitának, se embernek, így végül ostrom alá veszik az Abernathy házat, amely igazi hadszíntérré változik.

Szörnyecskék (Gremlins)

Ki ne emlékezne mindenki kedvenc kis szörnyecskéjére, Gizmóra? Pedig a Steven Spielberg figyelő szemei és Chris Colombus forgatókönyve alapján készült film nem az a tipikus gyerekfilm, ugyanis műfaját a horror és a vígjáték között határozták meg. Tisztán emlékszem, hogy eleinte én is ódzkodtam a Szörnyecskéktől, ugyanis nemcsak a cuki Gizmóval találkozhatunk, hanem igazi vérfagyasztó bestiákkal is.

Rendall Peltzer időfeltaláló újabb találmánnyal rukkol elő (mobil-fürdőszoba), amit az anyagi csőd elől menekülve egyből tovább is passzolna. Mr. Peltzer aztán összeakad Mr. Wing nevű régiségkereskedővel, aki furcsa lényt tárol a pincéje hátsó részében. Peltzer figyelme a boltolásról hamar a kis maogwayre (Gizmó) terelődik, ám Mr. Wing semmi pénzért nem akar túladni az aranyos teremtményen. 

Mr. Wing unokája megsajnálja a feltalálót, így titokban kicsempészi neki a lényt azzal a feltétellel, hogy betart három fontos szabályt: távol tartja a fénytől és a víztől, illetve nem ad neki kaját éjfél után. Persze ahogy lenni szokott borul minden: az örömködésből gyorsan rémálom lesz és igazi szörnyecskék lepik el New York utcáit.

Terminátor

Egy jó Terminátor sose rossz. De nem ám a rebootolt Genisys vagy a sorozat vagy a mit tudom én már milyen újragondolt variáció, hanem az eredeti Terminátor, amelynek első két része a mai napig klasszikus darabnak számít. Arnold  Schwarzeneggernek a kultikus terminátor megszemélyesítése hozta meg az igazi áttörést, aminek köszönhetően a további részekben is feltűnik az "élő szövet a fémvázon" szerepében. Most komolyan, készülhet Terminátor Arnie nélkül? Ugye, hogy ugye.

A nem túl távoli, ám annál ijesztőbb jövőben a gépek fellázadnak az emberek ellen és egyetlen céljuk a teljes populáció kiírtása. Igen ám, de John Connornak köszönhetően nem tart sokáig a gépuralom, így a Skynet nevű szuperszámítógép egy huszárvágással visszaküld az időben egy terminátort (Arnold Schwarzenegger), hogy likvidálja John Connor anyját, Sarah Connort (Linda Hamilton), ezzel fordítva a háború menetén a bádogdobozok javára. 

A második részben, Az ítélet napjában eggyel nő a tét: a terminátor ezúttal John Connor (Edward Furlong) védelmére kel egy alakváltó bérgyilkosrobottal szemben.

Jumanji

Még mindig beleborzongok, ha meghallom azokat a jellegzetes dobhangokat, amelyek a Jumanji elején szóltak. Ez, illetve ahogy a sztorit felvezették, maga a Jumanji-rejtély, mélyen bevésődött az emlékeimbe, így bármikor képes vagyok újra és újra ledarálni a sztorit. 

A Jumanji egy szerencsétlenül járt gazdag fiúról, Alan Parrishről (Robin Williams) szól, aki a magány elől menekülve talál rá egy társasjátékra, amely a titokzatos Jumanji nevet viseli. Alan belekezd a játékba, amelyről gyorsan kiderül, hogy nem átlagos unaloműző, ugyanis a bábuk maguktól mozognak és a lépések után fura dolgok történnek körülötte.

A következő dobásnál Alan furcsa üzenetet kap: "A dzsungelben várni fogsz, amíg ötöt, nyolcat dobsz." Alant magába szippantja a Jumanji és egészen addig ott is marad, amíg valaki ki nem szabadítja. Brutál mi? Nekem anno az volt.

Vissza a jövőbe (Back to the Future)

Egyértelműen gyerekkorom nagy kedvence a Vissza a jövőbe-trilógia. Ha újranézem, a mai napig elkap egy fura és megmagyarázhatatlan nosztalgikus érzés: mintha én is utaznék egy kicsit az időben, amely egészen a '80-as évekbe repít vissza. Mindig képes vagyok órákat agyalni azon, hogy mi miért történt, így azt gondolom, hogy ténylegesen örök darabbal van dolgom és Martyékkal egyetemben én is egy soha véget nem érő utazás részese vagyok.

Marty McFly (Michael J. Fox) és a Doki (Christopher Lloyd) kalandozásai egy egészen új teret nyitott mind a filmiparban, mind pedig a tér-idő kontinuumban. Az első rész fejetlensége és a múltban való kavarás után a jövőben is problémákkal szembesülnek, hogy aztán a záró etapban egészen a cowboyok és indiánok lakta vadnyugatig száguldjunk kedvenc DeLoreanünkkel és a legendás fluxus kondenzátorral.

 

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár