2018. október 20. szombat Vendel
Menü

Thag Dzsemadar Behram, Káli mészárosa

Thag Dzsemadar Behram, Káli mészárosa
Dzsemadar Behram (Fotó: Future Works Movies)

Amióta csak számolni tudunk, a számszerűsíthető rekordok mindig is elvarázsolták az embereket. Feljegyezzük, hogy mekkora volt a leghosszabb bajusz, hány főből állt a legnagyobb hadsereg és mennyit nyomott a valaha élt legkövérebb ember. Ennek - a talán ősi - késztetésnek engedve az ismert és azonosított sorozatgyilkosok sem menekülhettek az őket áldozataik száma alapján nyilvántartó kriminálstatisztikusok karmai közül. Ha hinni lehet a közel 180 éves adatoknak, ez az indiai férfiú minden számítás szerint dobogós helyezésre jogosult, de sokak szerint egyenesen az aranyérem örökös tulajdonosa. Legalábbis reméljük, hogy senki nem fogja überelni.

A Thaggi nevű csoportot (amely később vallási szektaként futott be egy igen sötét karriert) valamikor a 13-14. század fordulóján alapították az indiai szubkontinens középső részén olyan útonállók, akik már 700 évvel ezelőtt tisztában voltak azzal, hogy a szervezett bűnözés sikerének egyik kulcsa a lehető legtökéletesebb titoktartás. A csoport tagjai szinte hermatikusan zárt közösséget alkottak, ahová nagyon nehéz volt bekerülni. Kilépni pedig gyakorlatilag lehetetlen volt, legalábbis élve. Az első, vegytisztán kriminális alapokon nyugvó évszázad után a Thaggi szintet lépett, s egyházként kezdte meghatározni önmagát. Szellemi és ideológiai vezérszemélyiségnek a hindu mitológia elképesztően népes pantheonjából az egyik legfontosabb istenséget, a pusztulás és az újjászületés szimbólumát, Kálit választották, aki levágott emberi kezekből viselt szoknyát hord és számos keze mindegyikében egy-egy halálos fegyvert szorongat. Tökéletes istenség egy gyilkos szektának.

Mert a Thaggi fő tevékenységi területe bizony az emberölés, közelebbről a rablógyilkosság volt. Válogatás nélkül mészároltak gazdagot és szegényt, ifjút és öreget, s nem tettek különbséget hinduk és muszlimok között, hiszen tagjaik is ebből a két nagy vallási csoportból verbuválódtak. Mindössze két tabujuk volt: soha nem gyilkoltak nőket és tíz év alatti gyermekeket. Minden emberáldozatukat Káli kiengesztelésére szánták, de persze az se volt baj, ha a többé-kevésbé rituális kivégzés előtt megszabadították minden földi tulajdonától. Hitük szerint az áldozatok életerején az istennő és a gyilkos testvériesen megosztozott, tehát minél több vér tapadt valaki kezéhez, az annál virgoncabbá és tetterősebbé vált.

A 18. század legvégén ennek a szektának lett a papja (később az első számú embere) Dzsemadar Behram, aki a szektatagok mindegyikét megillető és a rejtőzködő, megtévesztő jelentéssel bíró "Thag" előnevet is felvette. Ő is egyszerű, beosztott martalócként és erdei rablóként kezdte, de fizikai képességei, valamint a minden kollégája vérszomjasságát messze meghaladó kegyetlensége hamarosan kiemelték a szürkének amúgy nem igazán mondható tömegből. Dzsemadar ragaszkodott ahhoz, hogy az általa vezetett rablóbanda minden rajtaütésénél jelen legyen, s ha esetleg bokros teendői máshová szólították, azt is előírta, hogy legalább egy áldozatot neki kell fenntartaniuk, akivel majd ő személyesen fog végezni, ha már ráér. Gyilkosságai jelentős részét a hinduizmusban kultikus szerepet betöltő törlőkendővel, a rumállal követte el: két végébe egy-egy nagyobb pénzérmét csavart, majd a kendőt összesodorva az áldozat nyakára tekerte és az érmés sarkainál megragadva szorítással megfojtotta azt.

Így ölt legszívesebben Káli mészárosa (Fotó: Youtube/Bir Demet Bilgi)
Így ölt legszívesebben Káli mészárosa (Fotó: Youtube/Bir Demet Bilgi)

Ugyancsak az ő nevéhez fűződik az akkor már több mint ötszáz éves beavatási szertartások felfrissítése és kibővítése. Dzsemadar távlatokban gondolkodó humánerőforrás-menedzser is volt, s következetesen gondoskodott az új munkaerőről. Azt is mondhatnánk, hogy volt személyzeti koncepciója. A szektán belül ugyanis elég gyakran volt üresedés, elvégre nem minden megtámadott utazó tűrte tétlenül, hogy kirabolják és megöljék, sokszor fegyverrel is visszavágtak. Nos, ezt a problémát Dzsemadar úgy orvosolta, hogy nyolc-tíz éves fiúgyerekeket raboltatott el, akiket egy hosszadalmas, több hétig is elhúzódó kiképzési-agymosási tanfolyamon arra kondicionált, hogy a szekta jövendőbeli tagjaiként Káli istennő kedvére tegyenek, magyarul hogy a szektavezér utasításainak megfelelően, kérdezés nélkül végrehajtsák ennek parancsait. Ez a módszer döbbenetesen hatékonynak mutatkozott: korabeli dokumentumok szerint egyedül 1824-ben mintegy 1200 hasonló gyerekrablást írtak a szekta számlájára.

Ha mai főszereplőnk kétszáz évvel korábban születik, talán aggastyánkorban, puha és illatos párnák között hal meg, miközben alattvalói ott sírdogálnak ágya körül, s talán maga Káli istennő is ott zörgeti emberi koponyából készült ivóserlegét leghatékonyabb papja fejénél. Dzsemadarnak azonban nem volt ilyen szerencséje: egy bizonyos ponton túl az India egyre nagyobb területére betelepülő, s itt egyre otthonosabban berendezkedő Brit Birodalom nem nézhette tétlenül, amint egy ilyen, több tízezer (más becslések szerint akár százezer) tagot is számláló erőszakos, bűncselekményekből élő, békés alattvalók millióit fenyegető szekta sakkban tartsa a birodalom vérkeringését jelentő kereskedelmet. India akkori főkormányzója, Lord Auckland 1836-ban magához hívatta egyik legmegbízhatóbb és legértelmesebb tábornokát, bizonyos William Sleeman vezérőrnagyot, s megbízta a Thaggi szekta felszámolásával és Dzsemadar Behram levadászásával.

Sleeman generális biccentett, tisztelgett, majd munkához látott. Elfogott szektatagok tucatjait hallgatta ki személyesen, elvégre három fontos indiai nyelvjárást beszélt felsőfokon. Kiváló emberismeretére támaszkodva ki tudta választani közülük azokat, akiket informátorként vissza lehetett küldeni a szektába azzal, hogy folyamatosan tájékoztassák a hatóságokat a rablók által tervezett jövőbeli rajtaütésekről, s különösen Dzsemadar hollétéről. Ő vezette be Indiában azt az intézményt, amit ma tanúvédelemnek mondanánk: a lényeges, érdemi információkkal rendelkező egykori szektatagoknak felmentő ítéletet és új lakóhelyen (akár a birodalom más országaiban) történő elhelyezést biztosított. Cserébe teljes beismerést, feltáró jellegű vallomást és a szekta vezetőire vonatkozó minden érdemi részlet ismertetését várta el a bűnbánóktól.

Káli nevében portyáztak (Fotó: Frank T. Zumbachs Mysterious World)
Káli nevében portyáztak (Fotó: Frank T. Zumbachs Mysterious World)

Sleeman taktikája lassan, de biztosan elkezdte hozni gyümölcseit. Két év múlva a Thaggi már jelentősen vesztett befolyásából, egyre több sejtjüket sikerült szétrombolni, számos vezetőjüket elfogták és rövid tárgyalás után felakasztották. Dzsemadar nyomára 1840 tavaszán vezette a katonákat egy informátor. Az akkor már a 75. életévében járó szektavezér a kihallgatások során beismerte, hogy saját kezűleg 125 embert fojtott meg, körülbelül hetvenet megkéselt, s mintegy kétszáz másik esetben is részt vett a gyilkosságokban. Szemtanúk tucatjai erősítették meg a vallomását, úgyhogy a gyarmati katonai törvényszéknek túl sok fejtörést nem okozott az ítélet meghozatala. 1840 őszén őt is felakasztották, s további tíz év elteltével a teljes Thaggi szektát sikerült felszámolni.

Dzsemadar nevét kevesen ismerik, de a hozzám hasonló Star Trek-rajongóknak mondom: a Deep Space Nine című sorozatban felbukkanó, és a génmanipuláció segítségével kitenyésztett harcos faj, a Jem'hadar (magyar kiejtéssel: dzsemhadar) erről a 19. századi sorozatgyilkosról kapta a nevét. Ugye, milyen kicsi a világ...?

ADATLAP
Név (gúnynév): Thag Dzsemadar Behram (Káli mészárosa, a Thaggi királya)
Nemzetiség, állampolgárság: hindu (brit alattvaló)
Helyszín: Közép-India
Gyilkosságok dátumkerete: 1798 - 1840
Módszer: megfojtás, késelés
Bizonyított áldozatok száma: 395 (egyes források 931-ről írnak)
Áldozati kategória: vegyes (de csak férfiak)
Ítélet: halál (akasztás)

Rajongj a Konteóblogért itt vagy csak simán olvasd itt.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár