2018. október 20. szombat Vendel
Menü

Kinek szólt be Roger Waters?

Kinek szólt be Roger Waters?
Roger Waters Budapesten (Fotó: Horváth Reni)

Van egy barátom, akit - munkáját illetően - a leginkább rock and roll újságíróként lehetne aposztrofálni. Ő azt mondta, hogy ugyan nagyon szeretett lemezkritikákat, koncertbeszámolókat írni, de aztán megfogalmazta magában azt a kérdést: hogyan jövök én ahhoz, hogy bármiféle kritikai észrevétellel éljek, adott esetben egy több évtizedes múltra visszatekintő életmű kapcsán? Ezen gondolkodtam tegnap este a vonaton, amikor Roger Waters szerdai koncertjéről tartottam hazafelé.

A  koncertet követően sorra jelentek meg a különböző oldalakon azok az cikkek, amik arra hegyezték ki a látottakat és hallottakat, hogy Roger Waters kinek és mit szólt be, leegyszerűsítve persze ezt elsősorban hazánkra. Azt gondolom azonban, hogy ez tévút. Elég pitiáner dolog lenne egy ekkora kaliberű művésztől az, hogy a turné során az adott ország lokális kérdéseivel foglalkozzon. Nem. Az én olvasatomban itt a társadalmat és az egyént érintő egyetemes kérdések felvetése és bemutatása történik. Ez történt a Pink Floyd életében is megalakulása óta, tehát 1965 óta, és főszereplőnk szólókarrierjét is végigkíséri. Ettől függetlenül az kétségtelen tény, hogy Donald Trump valószínűleg nem élvezte volna felhőtlenül a koncertet. Na de pont ebben rejlik ennek az egész Pink Floyd/Roger Waters dolognak az ereje. Mindenkihez szól, mégpedig úgy, hogy mindenki a saját szája íze szerint tudja értelmezni. Mindentől függetlenül azon azért érdemes elgondolkodni, hogy mit mond 2018-ban egy-egy lemez, Roger Waters életművéből.

The Dark Side of the Moon (1973)

Kinek szólt be Roger Waters?

(Fotó: Horváth Reni)

Wish You Were Here (1975)

Kinek szólt be Roger Waters?

(Fotó: Horváth Reni)

Animals (1977)

Kinek szólt be Roger Waters?

(Fotó: Horváth Reni)

The Wall (1979)

Kinek szólt be Roger Waters?

(Fotó: Horváth Reni)

Is This the Life We Really Want? (2017)

Kinek szólt be Roger Waters?

(Fotó: Horváth Reni)

Kis ízelítőként álljon itt néhány videó is:

A végére pedig engedjetek meg néhány személyes gondolatot. Hazafelé a vonaton az jutott eszembe, hogy Jim Morrison csakugyan 1943-ban született, mint Roger Waters. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna az ő életművének kifutása 74 éves korára, ha időben rátalál arra, amit keres, és nem tűnik el a világ elől pofátlanul fiatalon. Aztán az jutott eszembe, hogy 2007 tavaszán, 19 éves budapesti főiskoláskánt részt vehettem Roger Waters akkori koncertjén. Ezt követően májusban, betévedtem egy székesfehérvári szerkesztőségbe, ami beszippantott. Egyből tudtam, hogy mivel akarok foglalkozni és azt is, hogy mindezt ebben a városban szeretném végezni. Akkor persze más súllyal bírtak azok a sorok, hogy „Hey! Teachers! Leave them kids alone”.

Most 11 évvel később ismét Roger Waters koncerten vehettem részt és májustól máshol folytatom eddigi pályafutásomat. Szóval ezzel a cikkel végül meg is szeretném köszönni az fmc.hu olvasóinak megtisztelő figyelmét, elbúcsúzom. Aztán ki tudja? Bízom benne, hogy Roger Waters 11 év múlva ismét ellátogat hazánkba.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár