5 évnél régebbi cikk

Harold Frederick Shipman, a Doktor Halál
Fehérvár Médiacentrum fotója
Murderpedia
Harold Frederick Shipman, a Doktor Halál

Az emberölés tilalma nem véletlenül szerepel már a Tízparancsolatban is. A gyilkosság egyike a legősibb világi bűnöknek, hiszen az egyik elemi emberi jogot, az élethez valót kérdőjelezi és semmisíti meg. Minden gyilkos megvetést és büntetést érdemel, s különösen igaz ez, ha egy olyan szakma képviselője az elkövető, aki az emberi egészség megóvására, az élet megmentésére esküdött fel. Az egyik áprilisi írásunkban már megismerkedhettünk Donald Harvey-vel és sajátos eutanázia-elképzeléseivel, s aki azt hitte, hogy az amerikai ápoló tetteit nem lehet überelni, az különös figyelemmel olvassa mai cikkünket.

Harold F. Shipman 1946 januárjában született a közép-angliai Nottingham egyik külvárosában. Családi háttere minden olyan előfeltételezést megcáfol, amellyel egyesek a gyilkosokat azzal próbálják mentegetni, hogy a későbbi bűncselekményeknek elsősorban a borzasztó gyermekkori traumák elszenvedése az oka. Nos, Harold mindkét szülője mélyen vallásos, becsületes ember volt, akik példamutatóan nevelték mind a négy gyermeküket, akik nem csak a tanulásban, de az angolszász nevelés másik alappillérében, a sportban is élenjárók voltak. Maga Harold kiváló hosszútávfutó és rögbijátékos volt, ugyanakkor sorra nyerte a tanulmányi versenyeket biológiából és vegytanból. Édesanyja 1963-ban tüdőrákban hunyt el, s az utolsó hónapok szenvedését (aminek a gyermekek is szemtanúi voltak) a hosszas morfiumkezelés se nagyon tudta enyhíteni.

Talán anyja betegségének emléke is befolyásolja, amikor érettségije után a leeds-i orvosi egyetemre jelentkezett. Vizsgáit csont nélkül letette, s 1970-ben "kiváló" minősítéssel megszerezte a diplomáját. A rezidensként eltöltött évek alatt szakvizsgázott, majd családorvosként kezdett el dolgozni egy nyugat-yorkshire-i szakrendelőben. 1975-ben volt egy apró fegyelmi kisiklása (egy Demerol nevű ópiumszármazékkal összefüggő recepthamisítás miatt pénzbírságot kapott az orvosi kamarától), de ettől eltekintve példamutató szakmai és magánéletet élt. A kilencvenes évek elején magánrendelőt nyitott egy Manchester melletti kisvárosban (Hyde-ban), ahol a helyi közösség megbecsült tagjaként tekintettek rá, akire mindig mindenki számíthatott, ha egészségügyi problémái voltak.

1998 tavaszán aztán nyugtalanító hírek kaptak szárnyra a településen. Az első fecske a helyi temetkezési vállalkozó felesége, bizonyos Deborah Massey volt, aki a szokásos szerdai teázásuk közben megemlítette barátnőjének, dr. Linda Reynolds-nak, a hyde-i kórház sürgősségi osztálya vezetőjének, hogy neki valami gyanús Shipman doktor betegeivel kapcsolatban. Deborah elmesélte Lindának, hogy az elhamvasztásra szánt elhunytak között aránytalanul sokan vannak Shipman egykori betegei, akik ráadásul szinte valamennyien idős nők voltak. Deborah akkor közel húsz éve volt a szakmában, s annak ellenére, hogy soha nem tanult valószínűségszámítást, érdekesnek találta, hogy a krematóriumi holttestek 70 százalékának Harold Shipman volt a háziorvosa, noha Hyde-ban több mint kéttucatnyian űzték ezt a mesterséget.

Linda úgyszintén gyanúsnak találta a dolgot, úgyhogy felkerekedett és megkereste a területileg illetékes halottkémet (ő engedélyezi ugyanis a hamvasztásokat) és megosztotta vele Deborah történetét. John Pollard elővette a nyilvántartásait, lapozgatta az elmúlt évek hamvasztási engedélyeit, majd homlokát ráncolva beballagott a rendőrségre. A zsaruk nem akarták nyíltan visszautasítani a halottkémet, de eléggé ímmel-ámmal láttak hozzá az adatgyűjtésnek. A felületes rendőri munka azt az eredményt hozta, ami sejthető volt: harminc nap elteltével lezárják és irattározzák a dossziét, mert semmi gyanúsat nem találtak Shipman doktor tevékenységében. A dokinak rengeteg idős és beteg páciense volt, nem meglepő tehát, hogy ezek közül sokan meghaltak az elmúlt években. A hamvasztást pedig mindig a család kéri, szóval nincs itt semmi látnivaló, tovább lehet haladni. A pletykák azonban elkezdődtek, s onnan kezdve a városban minden hamvasztási engedély kiadása előtt igazságügyi boncolást rendelnek el.

Aztán 1998 júniusának végén 79 éves korában meghalt Kathleen Grundy, Hyde egykori polgármestere, akit utolsó éveiben Shipman kezelt. Az idős hölgynek nem volt különösebb baja egy tüdőtáguláson és néminemű ízületi panaszokon kívül. Az igazi meglepetés akkor jön, amikor felbontják végrendeletét és kiderül, hogy valamennyi ingó és ingatlan vagyonának egyetlen örököse van, mégpedig maga Shipman doktor. A közel 400 ezer fontsterling nem kis pénz (vásárlóerőben úgy 160 millió mai forintot ér), Grundy egyetlen lánya ráadásul jogász, aki ily módon halmozottan gyanakvó; besétál tehát a rendőrségre és minden befolyását latba vetve eléri, hogy a három hónappal korábban lezárt Shipman-aktát elővegyék, Mrs. Grundy holttestét pedig exhumálják (a hamvasztást a család megtiltotta). A boncolás során kiderült, hogy az egykori polgármester halálát heroin hatóanyagú gyógyszer-túladagolás okozta.

Shipmant kihallgatták, de ő határozottan tagadott. Azt elismerte, hogy a gyógyszert ő írta fel, de azzal védekezett, hogy az idős asszony heroinfüggő volt, s ő csak a betege kérését teljesítette azzal, hogy ellátta a receptekkel. Már majdnem hittek is neki, de egy szemfüles detektív gondolt egyet és írásmintát vett Shipman írógépéről, majd ezt összehasonlította Kathleen Grundy végrendeletével. Az eredmény sokakat meglep: a testamentumot a doki írógépével készítették. Ezek után jobban szemügyre vették a végrendeleten szereplő aláírásokat is és kiderült, hogy azok a háziorvostól származtak. Amikor szembesítették a bizonyítékokkal, az 52 éves orvos még mindig tagadással próbálkozott, de amikor az is kiderült, hogy az elhunyt betegei kórlapjait mindig utólag, ezek halála után módosította és utólag vezette fel ezekre az állítólagos "halálos betegségeket", megtört és vallani kezdett. A házkutatások során számos értéktárgyat (főleg ékszereket) találtak elrejtve, amik az általa meggyilkoltak tulajdonát képezték.

Ebben a videóban több részlet is látható Shipman kihallgatásából:

1998 októberében a nyomozás befejeződött, s a koronaügyész Harold Shipmant 15 ember (mindegyikük 65 év feletti asszony) előre kitervelt módon, nyereségvágyból történő meggyilkolásával vádolta a bíróság előtt. Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, amit az 58. születésnapján öngyilkossággal szakított meg: felakasztotta magát a wakefield-i szigorított fegyház egyik cellájában. Halála után fejeződött be az a hat évig tartó és 21 millió fontsterlingbe kerülő, központi tényfeltáró vizsgálat, melynek során valamennyi egykori páciensének dossziéját elővették és megállapították, hogy háziorvosi ténykedése 24 éve alatt Harold Shipman legalább (!) 250 embert mérgezett meg főként azért, hogy örökösükként vagyonra tegyen szert, de egyes szakértői becslések a 280 áldozatot sem tartják kizártnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy praxisa alatt átlagosan havonta eltett valakit láb alól.

A Shipman-ügynek komoly következményei voltak a brit egészségügyi szabályokban és gyakorlatban. Hatására megszigorították a gyógyszerfelírási szabályokat, bevezették a halotti bizonyítványok felülvizsgálati rendszerét, továbbá új rendelkezésekkel egészítették ki a hamvasztásokra vonatkozó előírásokat.

ADATLAP
Név (gúnynév): Harold Frederick Shipman (Doktor Halál)
Nemzetiség, állampolgárság: angol (brit)
Helyszín: Nyugat-Yorkshire és Cheshire grófságok, Anglia
Gyilkosságok dátumkerete: 1974 - 1998
Módszer: mérgezés
Bizonyított áldozatok száma: 250 halott (egyesek szerint 280)
Áldozati kategória: idős nők
Ítélet: életfogytig tartó szabadságvesztés

Rajongj a Konteóblogért itt vagy csak simán olvasd itt.

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek