Cloudy-1 °C
2018. december 19. szerda Viola
Menü
18
Felnőtt tartalom
Elmúltál már 18 éves?
Ezen az oldalon felnőtt tartalom található!
Igen
Nem

Richard Muñoz Ramírez, az Éjszakai Lopakodó

Richard Muñoz Ramírez, az Éjszakai Lopakodó
Richard Muñoz Ramírez (Fotó: Pacific Standard)

A sorozatgyilkosokat mozgató, többé-kevésbé rejtett rugók és motivációk között olykor felbukkan a vallásos hit és révület. Ezekben az esetekben az elkövetők utólag arra hivatkoznak, hogy egy természetfeletti erő szállta meg őket és átvette az irányítást elméjük felett. Jelen cikk szerzője világnézeti kérdésekben sem érzi kompetensnek magát ítéletet mondani, ezért – a vallásszabadság legmesszebbmenő tiszteletben tartása mellett – csak annyit tehet, hogy rögzíti: mindaddig, amíg ezeket az állításokat a hatóságok nem tudják bizonyító erejű tényekkel megerősíteni, bármilyen istenségre, angyali vagy ördögi hatalomra történő hivatkozás maximum az elkövető elmeállapotával kapcsolatos újabb kérdések alapja lehet.

Richard Ramírez egy ötgyerekes texasi családban született. Apja mexikói rendőrből lett amerikai vasúti munkás, aki papíron katolikus volt ugyan, de a lakásban a whiskysüveg és a dobozos sör sokkal gyakoribb vendég volt, mint a Szentírás. A kis Richarddal anyja se foglalkozott túl sokat, ezért példaképe (jobb híján) Mike nevű unokatestvére lett, aki az USA zöldsapkás különleges katonai egységénél szolgált, s a vietnami háború veteránjaként számos, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb történettel szórakoztatta unokaöccsét. A történetek alátámasztásául és igazolásaként olyan, általa és katonatársai által készített fotókat mutogatott a tágra nyílt szemű kiskamasznak, amelyeken nem elsősorban az indokínai táj szépségeit lehetett szemügyre venni, hanem holttesteket, testrészeket, továbbá a napalm-támadások utáni felégetett erdőket és termőföldeket.

Önmagában már ezek sem szolgálják egy tizenéves gyerek normális lelki épülését, de Mike továbbment. Rendszeres hétvégi kirándulásaik során lassanként megtanította Richardot a kés használatára, a potenciális áldozatok nesztelen megközelítésére, a gyilkolás minden szakmai részletére, s ha mindez nem lenne elég, rászoktatta a gyereket az általa rendszeresen fogyasztott marihuanára. Richard szemtanúja volt, amint Mike – egy családi veszekedés csúcspontjaként – közelről arcon lőtte feleségét, aki belehalt a sérülésbe.

Ettől a naptól kezdve Richard visszatérő látogatója lett a helyi temetőknek, a Gonosz közelségét kereste, s még nem töltötte be a 18-at, amikor meggyőződéses sátánistává vált. Hite szerint a világ valódi ura az ördög, akinek feltétel nélküli szolgálójává szegődött. Eleinte még csak kisállatokat kínzott és áldozott, majd erőszakossága a szexuális életében is megmutatkozott. Valamennyi partnerét bántalmazta, s szadizmusa egyre jobban elhatalmasodott rajta – állítása szerint a Sátán sugallatára.

Ramírez és a sátáni tetoválás (Fotó: Steemit)
Ramírez és a sátáni tetoválás (Fotó: Steemit)

A gyilkosságok azután kezdődtek, hogy Texasból átköltözött Kaliforniába. Los Angelesben telepedett le, ahol autólopásokból, betörésekből és rablásokból tartotta fenn magát. A Mike-tól ellesett technikáknak köszönhetően nyomait a legtöbbször sikeresen eltüntette, mindig kesztyűt és testhez simuló, sötét színű felsőruházatot viselt, a rendőrkutyák szaglását becsapandó mindig volt nála őrölt bors, erős parfüm és könnygázspray, amikkel távozása előtt bőségesen beszórta a helyszíneket. A Sátán azonban egyre követelőzőbb – állította később -, s 1984 tavaszán úgy érezte, hogy nemcsak a lopakodási és nyomeltüntetési, hanem a késkezelési ismereteit is ki kell próbálnia.

Első áldozata egy 9 éves, vietnami származású kislány lett, akit otthonából rabolt el. Az eszméletlen gyereket egy pincébe vitte, ahol megerőszakolta, majd elvágta a torkát, s a vérrel egy sátánista szimbólumot, egy csúcsával lefelé mutató pentagrammát (ötágú csillagot) rajzolt a falra.

A valódi gyilkosságsorozat két hónap múlva, júniusban kezdődött, amikor – egy magányos, kokainnal és sörrel bőven megtűzdelt délutánt követően – a nyakába vette a várost, s addig kóborolt, mígnem egy ablakon benézve észrevett egy idős nőt, amint lefekvéshez készülődött. A 79 éves Jennie Wilcox sorsa megpecsételődött: Ramírez feltérképezte a környéket, s mivel kockázatmentesnek ítélte a helyzetet, egyszerűen rátörte az ajtót az áldozatára. Másnap a szomszédok fedezték fel a holttestet, amely 17 késszúrás és egy bestiális erőszakos közösülés nyomait viselte magán.

Az elkövetkezendő 12 hónapban Ramírez tizenkét további embert gyilkolt meg, közöttük négy házaspárt. A módszere mindig az volt, hogy kifigyelt egy – egyedülállónak tűnő, általában idősebb – nőt, majd a lakásába bejutva eszméletlenre verte, megerőszakolta, majd késsel, fejszével vagy a lőfegyverével meggyilkolta. Többször előfordult, hogy a holttestet megcsonkította. Egyszer például kivágta az áldozat szemeit, majd a szemgolyókat egy, a helyszínen talált ékszeresdobozba helyezte, az ékszereket pedig elvitte magával. A helyszínek közül több esetben felfedezték a már említett sátánista jelképet a falra festve. A gyilkosság után általában lopott egy autót, amivel elmenekült, a kocsit később otthagyta az út szélén.

1985 tavaszára Los Angeles már rettegésben élt, a sorozatgyilkosról szóló újságcikkek gondoskodtak arról, hogy egyetlen hátborzongató részlet se maradjon ismeretlen a nyilvánosság előtt. A helyi rendőrség bevonta a nyomozásba a quanticói FBI Akadémia viselkedéstudományi szakértőit, akik az összes rendelkezésükre álló módszerrel megpróbáltak egy használható pszichológiai profilt összeállítani az akkor még ismeretlen gyilkosról.

1985 nyarán a Los Angeles-i hajtóvadászat olyan intenzívvé vált, hogy Ramírez San Franciscóba költözött. A Sátán azonban itt sem hagyta békén, s ebben a városban követte el az utolsó három emberölést. Pechjére (és a bűnüldözők szerencséjére) azonban voltak túlélői is a támadásainak, akik egy egészen használható személyleírást tudtak adni róla: magas, karcsú, sötét és göndör hajú fiatal férfi, jellegzetesen kiálló pofacsonttal, feltűnően rossz fogakkal és roppant kellemetlen szájszaggal. Ehhez még jött egy másik, óriási mázli (mármint a rendőrség szempontjából): az egyik meneküléséhez használt gépkocsiból sikerül egy használható ujjnyomtöredéket rögzíteni, amiről nagyon gyorsan kiderült, hogy nem a tulajdonosé. Végigfuttatták az állami nyilvántartásokban, s a Los Angeles-i daktiloszkópiai rendszer kidobta Richard Ramírez nevét, akit négy évvel korábban egy bolti lopáson értek, de akkor megúszta hat hónap fogházzal.

Megnézték a rabosítási fotóját, összevetették a vezetői engedélyek fényképeivel, s egy magas, karcsú, sötét és göndör hajú, jellegzetesen kiálló pofacsontú fiatalember képét látják (a szájszag nem jött át a fotón). Innen már gyerekjáték volt: kiadták a körözését, a fényképét megmutatták az összes rendőrségi informátornak, akik közül egy vegyesbolt-tulajdonos nemcsak hogy felismerte, de azt is tudta, hogy melyik külvárosi kávézóban szokott sziesztázni. A rendőrség körülvette a környéket, majd a lakosság segítségével egyre szűkebbre vonta a kört Richard körül. Amikor észrevette, hogy célkeresztbe került, lopott autóval próbált megszökni, de az emberek résen voltak, s el kell mondanunk, hogy Ramírez elég rossz bőrben volt, amikor végre megérkezett a járőr és átvették (vagy inkább kimentették) a felháborodott tömeg kezei közül.

A tárgyalásán semmi megbánást nem mutatott, végig a Sátánt éltette és ujjaival szarvakat mutogatva provokálta az esküdtszéket. 1989 őszén bűnösnek találták 14 rendbeli, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben és halálbüntetés kiszabását javasolták a bírónak, aki nem sokat teketóriázott és gázkamrára ítélte. A per alatt számos levelet kapott rajongóitól, akik közül az egyik nőt feleségül is vehette a börtönben. Ügyvédei a végeláthatatlan fellebbezések és perújrafelvételi kérelmek mindegyikét kipróbálták, de a hosszú éveken át tartó jogi procedúrák véget értek, amikor (a halálsoron eltöltött 23 év után) 2013. június 7-én egy kaliforniai börtönkórházban belehalt a vérrákjába.

ADATLAP
Név (gúnynév): Richard Muñoz Ramírez (Az Éjszakai Lopakodó)
Nemzetiség, állampolgárság: amerikai
Helyszín: Los Angeles és San Francisco, Kalifornia, USA
Gyilkosságok dátumkerete: 1984 márciusa -1985 augusztusa
Módszer: késelés, agyonlövés
Bizonyított áldozatok száma: 14 (további 6 kísérlet)
Áldozati kategória: főleg idős nők, párok
Ítélet: halál (betegségben meghalt a végrehajtás előtt)

Rajongj a Konteóblogért itt vagy csak simán olvasd itt.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Ez is van

Eseménynaptár

  • Nem kell sokat várni az emeletes vonatokra
    Nem kell sokat várni az emeletes vonatokra
  • Megújul az 500 forintos
    Megújul az 500 forintos
  • Kiállítás nyílik Michael Schumacherről
    Kiállítás nyílik Michael Schumacherről
  • Januárban szavaznak a Brexitről
    Januárban szavaznak a Brexitről