2018. augusztus 16. csütörtök Ábrahám
Menü

Viszlát Horvátország, hello Olaszország! - EuroKempi útinapló 3.

Viszlát Horvátország, hello Olaszország! - EuroKempi útinapló 3.
Heverészés a strunjani strandon (Fotó: EuroKempi)

Három hete indult el Székesfehérvárról új életet kezdeni Lanzarotéra Fischer Orsi és Zsovák Szilárd. Az EuroKempi néven blogoló páros Horvátországot elhagyva, Szlovéniát szinte egy az egyben kihagyva megérkezett Olaszországba, ahol barátaikkal is eltöltöttek egy kis időt.

14. nap - július 2., hétfő: Rijeka → Pula

Kicsit idegesen ébredtünk, hogy vajon Kempi bírni fogja-e a horvátok gigantikus hegyi útjait. Már a parkolóból a főútra visszavezető szakasz is igen meredek volt, amit egyesben kellett megtennünk, ráadásul hideg motorral. Tényleg próbáljuk Kempit kímélni amennyire csak lehet, éppen ezért Szilárd mindig előre megtervezi az utat, melegíti a motort indulás előtt, és ha kell, inkább a hosszabb utat választjuk a nagy emelkedők helyett.

Úton Pula felé láttunk a térképen egy igen nagy völgyet, amiről nem tudtuk eldönteni, hogy Kempi szeretné-e vagy sem, így biztosra mentünk és egy hosszabb utat választottunk. A GPS háromszor is közölte velünk, hogy van ennél rövidebb út is, de inkább mindig kinyomtuk, hogy ne akarjon nekünk okoskodni, tudjuk merre akarunk menni. Hallgatnunk kellett volna rá.

A kiválasztott út borzalmas volt, tele szerpentinnel, amiken csak kettesben tudtunk araszolni. Szilárd a kormányba, én pedig az ajtó fogantyújába kapaszkodtam, amennyire csak lehetett. Könyörögtem az égiekhez, hogy adjanak egy útszéli kis leállót, mert nem szeretném, ha Kempi itt mondaná be az unalmast. Ennek tetejében még az is dühített bennünket, hogy láttuk alattunk a másik utat szépen és egyenletesen, kacskaringók és nagyobb emelkedők nélkül haladni. Ez volt az, amit direkt el akartunk kerülni...

Na végre, egy megállási lehetőség!! - szóltam megkönnyebbülten. Le is parkoltunk. Ekkor már nem csak a kocsi előtti öt méterre tudtunk koncentrálni, hanem körbe is tudtunk nézni és láttuk, hogy ezek az utak az egekbe mennek és soha nem érnek véget. Záróvonal ide vagy oda, meggyőztem Szilárdot, hogy forduljunk vissza, mert ez kínzás egy 25 éves autónak. Leereszkedni is szörnyű volt ezeken a kacskaringós utakon, de azért már picit kezdett feloldódni a kezünk a görcsös kapaszkodásból.

Végre egy pihenőhely! (Fotó: EuroKempi)
Végre egy pihenőhely! (Fotó: EuroKempi)

A visszafordulás a lehető legjobb döntés volt, amit aznap hozhattunk. Ezek után mindhárman megkönnyebbülten és már lenyugodva haladtunk az enyhe emelkedőkkel és barátságos kanyarokkal tarkított úton. Hamarosan meg is érkeztünk Pulába, ahol egy dombos park és a tenger között futó út szélén parkoltunk le. Begörcsölt, lestresszelt izmainkat egy rövid tengerparti sétával orvosoltuk és eldöntöttük, hogy a várost az esti fényekben nézzük meg.

A pulai tengerpart (Fotó: EuroKempi)
A pulai tengerpart (Fotó: EuroKempi)

Az isztriai főváros kötelező nevezetességeit - mint például a pulai amfiteátrum - megtekintve azt éreztük, kicsit Rómába repített minket az idő, ami nem is véletlen, hiszen anno római kolónia uralta a félszigetet. Ennek köszönhető a hasonló építészeti stílus és talán a város kétnyelvűsége is, ami a horvát mellett az olaszt jelenti. Ezek a római építmények nagyon különlegessé teszik a várost, sok turista visszalátogat Pulába, hogy gyönyörködjenek az egyedülálló és jó állapotban lévő épületekben. A város annyira megtetszett nekünk is, hogy úton hazafelé azon tanakodtunk, másnap vissza kéne menni és megnézni napfényben is.

A pulai amfiteátrum (Fotó: EuroKempi)
A pulai amfiteátrum (Fotó: EuroKempi)

15. nap - július 3., kedd: Pula

Az éjszaka alatt semmit nem érzékeltünk a mellettünk elhaladó autókból, az előző esti hosszú séta megtette hatását. Semmi másra nem vágytunk, mint egy nyugodt napra messze a várostól, úgyhogy hamar el is döntöttük, az előző este elhatározott nappali városnézésből nem lesz semmi. Kényelemesen megreggeliztünk és kimentünk a tengerpartra búvárkodni egy kicsit. A strandcipő itt kötelező, mert a tengeri sünök itt tömegesen vannak jelen, és a partszakasz is egy csúszós, moszatos szakaszon vezetett be a kékségbe. Elvégeztük a napi úszást és örömmel tapasztaltuk, hogy az Isztriai-félszigetnél a víz sokkal melegebb, ami nagyon jól esett, főleg az előző napi vacogások után.

Főzni sem volt kedvünk, így ebédre kiválasztottunk egy ingyen wifit kínáló vízparti bárt, ahova laptoppal felszerelkezve beültünk. Két órát töltöttünk ott, közben ettünk egy jó hamburgert és pár ital is lecsúszott, mindez összesen 200 kunáért (kb. 9000 forint), ami nem kevés pénz, de tudtuk hogy már csak egy pár éjszakát fogunk Horvátországban tölteni, és úgy éreztük, megérdemeljük ezt a kis kényeztetést. Közben megterveztük az utunkat, hogy a hétvégére odaérjünk a kedvelt olasz nyaralóvárosba Bibionéba, találkozni Orsi egyik nagyon kedves barátnőjével és családjával.

A tengerparti bárban (Fotó: EuroKempi)
A tengerparti bárban (Fotó: EuroKempi)

Késő délután a fülledt idő ismét a vízbe invitált minket, és újra megmártóztunk az Adriai-tengerben. Mivel lassan ment le a nap, így elsétáltunk a tíz percre található zuhanyhoz, hogy lemossuk magunkról a sót, és ott szerencsénkre megláttuk a csapot is, ahol a víztartályunkat újra tudtuk tölteni. 35 liter vizet nem szívesen cipeltünk volna a kocsihoz, ezért úgy döntöttünk, átállunk egy másik parkolóba. Amúgy sem baj, ha nem töltünk egy helyen több napot, plusz másnap a kora reggeli induláshoz már irányban leszünk. Sötétedés után lesétáltunk a partra, hogy megnézzük a strandröpladásokat, és el is bámészkodtunk ott egy jó félórát, miközben Orsi lelkesen magyarázta a különbséget a strandröpi és a röplabda között, amire nagyon sok rálátása van, sportmúltjából adódóan. Szokatlanul nagy volt a nyüzsgés a parton a közelben lévő bár miatt, ezért a víznyerést átraktuk másnap reggelre, és elmentünk aludni a kényelmes, de meleg szobánkba, a fenyőkkel tarkított murvás parkoló közepén.

16. nap - július 4., szerda: Pula → Rovinj → Dajla

Reggel hétkor le is mentünk megtölteni a tartályt, és egy órán belül készen álltunk, hogy elinduljunk Rovinjba. Az utat negyven perc alatt meg is jártuk, mivel mindössze 37 kilométerre fekszik a két város egymástól, és az út is Kempi kedvében járt lapos és sima tájaival. Találtunk egy ingyenes parkolót egy pizzéria közelében a belvárostól húsz percre, nem terveztünk hosszú időt itt tölteni, csak csinálunk egy pár képet és már megyünk is tovább. Nagyon tetszettek a környékbeli házak és apartmanok, főleg azért, mert szinte mindenhol kivivel voltak a kocsibeállók és a teraszok befuttatva, amiről tömegével lógtak az érettnek tűnő szőrös gyümölcsök.

Rovinj egy aktív halászváros, aminek a tetején tornyosuló Szent Eufémia-székesegyházat szűk, de nagyon hangulatos macskaköves úton lehet megközelíteni. A dombtetőről tökéletes kilátás nyílik a várost övező szigetekre. Érdekes tény, hogy a XVIII. század első feléig még maga a város is egy szigeten helyezkedett el, egészen 1763-ig, amíg fel nem töltötték a csatornát. Rovinj városképéhez nagyban hozzájárulnak a színes zsaluk valamint a képgalériák és kézműves boltok tömkelege.

Egy óra leforgása alatt az idő kivirult annyira, hogy szinte létezni sem lehetett, fürdőruha pedig sajnos nem volt nálunk, pedig nagyon jó lett volna megmártózni a vízben, ami a belvároshoz elég közel van. Összesen 50 kunánk maradt, plusz benzinpénz, de az tabu, ahhoz nem nyúlunk. Addig húztuk a kávézást, amíg egy helyi művész leszólította Orsit és már kezdte is kivágni a profilját papírból... Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent: ugrott a kávénk, de legalább egy kis szuvenírrel gazdagabban hagytuk magunk mögött ezt a csodaszép helyet.

Folytatva utunkat láttuk a Lim-fjordot, messziről Porec városát, és éjszakai megállónak kinéztük Antenal strandját. Az élelmiszerbolt parkolója hihetetlenül zsúfolt volt, alig találtunk helyet. Nem is voltunk benne biztosak, hogy jó ötlet lesz ott tölteni az estét. Már éppen felraktuk a fényvisszaverőket és indultunk volna a strandra, amikor újra ránéztem a park4nightra. Az applikáció nagyjából 10 kilométerre feldobott egy olyan helyet, amiről már 25-en megerősítették, hogy nagyon jó. Nem is kellett több, visszadobtuk a strandcuccokat a kocsiba, lekaptuk a fényvisszaverőket és átgurultunk Dalja titkos strandjára.

A titkos dajlai strand (Fotó: EuroKempi)
A titkos dajlai strand (Fotó: EuroKempi)

A hely tényleg idili volt, több lakóautóvá átalakitott kisbusz parkolt a környéken és a strand sem volt zsúfolt. Sekély, sziklás tengerpartja arra is alkalmas volt, hogy Orsi félig a vízben feküdve napozzon. Estére a tenger visszahúzodott, az autók nagy része elhajtott, előkészítve ezzel a környezetünket egy csendes éjszakára. 

17. nap - július 5., csütörtök: Dajla → Strunjan → Koper → Trieszt

Egy szuper kellemes éjszakát töltöttünk Daljában. Szúnyogok és sétáló turisták hiányában nyitva tudtuk hagyni az oldalajtót mindaddig, amíg a kocsi hőmérséklete kellemesen le nem hűlt. Ez a tengerpart abszolút méltó volt az utolsó horvát éjszaka eltöltésére, és akár tovább is maradtunk volna. Ugyan ráérünk, de azért nem állhatunk meg minden egyes helyen egy-egy hétre, mert akkor nagyon hosszú lenne az út a Kanári-szigetekig, illetve sajnos a pénzünk is véges. Így aztán inkább szép kényelmesen megreggeliztünk, Kempit is teletankoltuk az utolsó kunánkig, majd nyakunkba vettük az utat újra és irány Szlovénia.

Azt hittük, hogy a pár nappal korábbi pulai stresszes útnál rosszabb már nemigen jöhet, de tévedtünk... A 20 százalékos szlovén emelkedőhöz olyan kanyarok tartoztak, amit csak harmadjára tudtunk bevenni. Kipörgött a kerék. Az út persze másfél sáv széles volt csak, és kétirányú, úgyhogy a szembejövő forgalom és a mögöttünk haladó autók miatt sem lehettünk nyugodtak. Patakokban folyt rólunk a víz megint.

Kisebb dugó (Fotó: EuroKempi)
Kisebb dugó (Fotó: EuroKempi)

Az emelkedő tetejéhez közeledve megláttunk egy kisebb félreállót és be is hajtottunk oda, hogy az utolsó kanyarokra rápihenjünk. Szilárd kiszállt az autóból, körbejárta és ijedten káromkodva kiálltott fel.

– Basszus, csöpög a gázolaj a kocsiból!
– Remek, na most mi lesz!? – aggodalmaskodtam egyből (persze csak magamban), próbáltam nem idegesíteni Szilárdot a hülye kérdéseimmel.

Még csak 11 óra körül lehetett, én már a legrosszabbra gondolva azon tanakodtam ismét önmagammal, hogy fogjuk tölteni az éjszakát, ki fog nekünk segíteni, mire Szilárd felpattant az autó mellől és közölte, hogy induljunk is tovább. Hátravolt még egy igen meredek kanyar, ami után beértünk a faluba, ahol még keskenyebb, ráadásul járda nélküli utak jötttek, két oldalt házakkal. Ezután végre újra lefelé vettük az irányt, és ismét félre tudtunk állni, hogy az autó alá kukkantsunk. Még mindig csöpögött, de már közel sem annyira, mint amikor felfelé mentünk. Elhatároztuk, hogy Kempi innentől kezdve nem fog teljesen jóllakni, maximum háromnegyedig fogjuk csak megtölteni.

Ezek után teljesen leizzadva érkeztünk meg a Strunjan nevű tengerparti városkába. Egy jó ebédnél már csak egy frissítő csobbanást kívántunk jobban.

A park4nighton kinéztünk egy jó parkolóhelyet közel a tengerhez, ami az applikáció szerint csak 4 euróba került 24 órára, de ez sajnos nem így volt. Kifizettünk 3 eurót 3 órára, felfrissültünk és utána haladtunk is tovább Koperbe, ahol az OBI parkolót szemeltük ki az alváshoz, ez már Magyarországon is mindig bevált.

Mikor odaértünk, mindenhol nyitott sorompókat illetve 'elvontatlak'-táblát találtunk. Ennek ellenére leparkoltunk és közelebbről is szemügyre vettük a kiírást. Szomorúan láttuk, hogy a különféle jelzések arra utalnak, hogy amint az áruház bezár, azután a sorompó leenged és ha ott maradtál, akkor bizony odébb visznek egy picit, ki tudja hova. Nem hangzott túl jól, úgyhogy visszamentünk az autóhoz, becsuktunk mindent rendesen és elindultunk körbenézni a mellettünk lévő bevásárlóközpont, gyorséttermek illetve szupermarketek parkolóiban is. Mindenhol ugyanazt találtuk, ezek nem szórakoznak a szegény, kimerült turistákkal. Lehet hotelt fizetni, ha ott akarsz aludni. Nekünk se kellett több, délután öt óra révén még volt időnk átérni az olaszországi Triesztbe, ami mindössze 10 kilométerre lehetett. Így történt, hogy szlovéniai szakaszunk nem sikerült nagyon hosszúra és tartalmasra.

Az út az előre kiszemelt parkolóig egyenes és nyugalmas volt, örömmel láttuk, hogy az olaszok tudnak alagutakat ásni és nem akarnak minden hegyet megmászatni az autóikkal. Este hétre Kempit nyugovóra is tettük egy kikötőben. A hely nyolctól reggel nyolcig ingyenes, úgyhogy csak egy órát kellett fizetni, és jók is voltunk.

Hú, micsoda nap! Kicsit összeszedtük magunkat és bementünk a belvárosba turistáskodni egyet, amitől nem parkoltunk messze. Szilárd boci és szarkasztikus szemekkel kérdezte, hogy megérdemel-e egy sört. Nem mintha az én beleegyezésem kéne hozzá, csak finoman jelezni akarta, hogy most már aztán üljünk be valahova és engedjük ki a gőzt. Így is lett, majd sétáltunk még egy kicsit és visszatértünk a kocsihoz.

Turistáskodás Triesztben (Fotó: EuroKempi)
Turistáskodás Triesztben (Fotó: EuroKempi)

Hamar el is tettük magunkat másnapra, de mikor már majdnem elaludtunk, akkora vihar jött, hogy egyből kipattant a szemünkből az álom. Villámlott, dörgött a fejünk fölött, illetve a tetőablakon az eső olyan zajjal kopogott, hogy szinte ijesztő volt. Hirtelen kicsinek és védtelennek éreztük magunkat a kocsiban a parkoló és a vihar kellős közepén.

18. nap - július 6., péntek: Trieszt → Grado

Az éjszakát szerencsésen átvészeltük, és mivel reggel nyolckor el kellett hagyni a parkolót, gyorsan útnak is eredtünk egy kicsi, de nagyon hangulatos üdülővárosba, Gradóba. Másfél óra eseménytelen utazás után megérkeztünk egy hatalmas parkolóba és beálltunk a többi lakóautó közé. A közelben volt egy kijelölt kemping, de mivel csak ivóvízre volt szükségünk és ebben a parkolóban volt működő vízcsap, így a fizetős kempingre szerencsére nem voltunk rászorulva.

Amikor beléptünk a homokos strandra, meglepve tapasztaltuk, hogy a tenger teljesen visszahúzódott, de nem csak egy pár métert, hanem legalább százat. Nagyon tetszett a panoráma, ahogy a kis mélyedésekben megült a víz és a bennük ragadt rákok fenyegetően emelték harci állásba piciny ollójukat. Negyedóra komótos sétával is csak a térdig érő vízig sikerült eljutnunk.

Séta az Olasz Balatonban (Fotó: EuroKempi)
Séta az Olasz Balatonban (Fotó: EuroKempi)

A kocsihoz visszaérve átöltöztünk, hogy elinduljunk megnézni a belvárost, amitől egy kicsit messze parkoltunk. Induláskor láttuk, hogy a szemben lévő házból egy idős lakó a lakókocsikat fényképezi és amikor észrevette, hogy nézzük a kerítésen belülről mutatta, hogy a kemping abban az irányban van, és ha nem állunk át, hívja a rendőrséget. Meglepődtünk és nagyon elbizonytalanodtunk a helyünket illetően, ezért visszamentünk az autókhoz és beszéltünk egy másik ott tartózkodó személlyel, aki fültanúja volt az eseményeknek. Azt mondta, hogy mivel tábla nem tiltja a parkolást, a rendőrség nem tehet semmit, de széket, asztalokat ne tegyünk ki a kocsi mellé, mert az már kempingezésnek számít.

Kicsit megnyugodva elindultunk körbesétálni a várost. Menet közben azért csak-csak előjött a téma, hogy mégis mi van, ha már kint volt a rendőrség, és vár minket a büntetés. A strand melletti parkolónál kötöttünk ki, és mivel láttuk, hogy van hely, gyorsan át is álltunk oda éjszakára. Jobb a békesség és amúgy is az öregúr csak szívességet tett nekünk, mivel így csak két percre voltunk a strandtól.

Hátszelfi Gradóban (Fotó: EuroKempi)
Hátszelfi Gradóban (Fotó: EuroKempi)

Délután ötkor az apálynak már nyoma sem volt, de abban is biztosak voltunk, hogy ha folytatni akarjuk a napi úszásokat, akkor bizony sokat kell majd érte sétálni, így az úszóedzéseket egy kicsit szüneteltetve elmentünk sétálni a tengerbe, amit mi csak az Olasz Balatonnak becéztünk.      

19. nap - július 7., szombat: Grado → Bibione

Korán keltünk, hogy a szombati turnusváltást megpróbáljuk elkerülni, valamint a kannánkat is újra kellett töltenünk, amit előző nap a parkolóváltás hevében nem tettünk meg. Ma érkezünk Bibonéba, ahol Vivivel és családjával találkozunk. Azt nem mondanám, hogy régen láttuk egymást, mivel kint voltak a gyerekekkel a Margitszigeten a búcsúzós pikniken pontosan három hete, de ettől függetlenül izgatottak voltunk.

A forgalom, mint azt sejtettük, nagyobb volt az átlagosnál. Bibione előtt egy jó kis dugóba kerültünk, ami elgondolkodtatott minket, hogy a következő úti célunkat, Velencét biztosan vasárnap akarjuk-e megnézni.

Valóban egyszerű volt helyet találni a bibionei vidámpark előtti nagy téren, így le is raktuk Kempit egy napos helyre, hogy feltöltsük az akkumulátorokat. Pár perc sétára volt az apartman, ahol Viviék laktak. Amint odaértünk egyből láttuk rajtuk, hogy nagyon fáradtak. Hét és fél órán keresztül megállás nélkül vezettek éjszaka, mindezt két kisgyerekkel és nem sikerült még aludniuk. Teljesen át tudtuk érezni a helyzetüket, de mi már az utazás tervezése közben kikötöttük, hogy ennyit semmiképpen nem fogunk egyben levezetni. Őszintén szólva minket a napi két óra vezetés is eléggé megvisel.

Strandolás előtt kijöttek megnézni az autót, amiről már olyan sokat hallottak. Nagyon tetszett nekik.

Kempi Bibionéban (Fotó: EuroKempi)
Kempi Bibionéban (Fotó: EuroKempi)

Lent a parton nem akartunk hinni a szemünknek: annyi ember volt a strandon, amennyit Horvátországban összesen nem láttunk! Közben kiderült, hogy ez még semmi ahhoz képest, ami augusztusban szokott itt lenni. Én (Orsi - a szerk.) már voltam Bibionéban a családdal, de az azóta eltelt húsz év kitörölte a tömeget a fejemből, csak arra emlékszem, hogy mindenre, amit meg lehetett venni, hatalmas számok voltak írva, mert akkor még lírában lehetett fizetni.

Átvéve a jó mediterrán szokást, elvonultunk sziesztázni, de amint beléptünk a kocsiba egyből levert minket a víz. Szerencsére pont előttünk volt egy hely, ami délután kettőtől árnyékban volt. Mielőtt valaki más elfoglalhatta volna, gyorsan át is álltunk. Kihasználva az alkalmat, elmentünk egy mosodába, és kimostuk a három hete gyűlő szennyest.

Várjuk a tiszta ruhákat (Fotó: EuroKempi)
Várjuk a tiszta ruhákat (Fotó: EuroKempi)

Végül magunkat frissítettük fel egy alapos zuhannyal, ismerőseink jóvoltából. Szilárd gyorsan tíz évet fiatalodott, ahogy eltűnt a szőr az arcáról. A város amúgy nagyon gyerekbarát, mivel elég sekély és homokos a strandja, valamint a főutca tele van gyerekeknek szánt nyerőgépekkel. A szállásra visszaérve belefutottunk egy kis pálinkába, amitől szépen be is csíptünk. Eljött tehát az alkalom, hogy megegyük első olasz pizzánkat, majd az esőt pont megelőzve befeküdtünk Kempibe. Közben elhatároztuk, hogy kihagyjuk a vasárnapi velencei városnézést.

Új Szilárd, régi Orsi és Vivi (Fotó: EuroKempi)
Új Szilárd, régi Orsi és Vivi (Fotó: EuroKempi)

20. nap - július 8., vasárnap: Bibione

Éjfélre az eső kopogása egyre erősödött és nem úgy tűnt, hogy hamar el fog állni. Hajnali kettőig forgolódtunk és próbáltunk aludni, de a nagy zajtól nem tudtunk. A tetőn lévő napelemek ugyan a zaj nagy részét felfogják, de a műanyag tetőablak közvetlenül felettünk nagyon hangos ha rákezd, és ha nyitva van, egy kicsit be is esik az eső. Szerencsére csak résnyire nyitható, ezért nem tud nagy kárt csinálni ha esik, miközben nem vagyunk otthon.

Sokat frissült az idő, de tudtuk jól, hogy ez nem fog sokáig tartani, mert a délutáni meleg már a nyakunkon van. Kimentünk a strandra, ahol találkoztunk Viviékkel, de nem maradtunk túl sokáig, mert az összes napágy foglalt volt a közelükben, és nem igazán akartunk a homokban ülni, mert abból aztán mindehova kerül. Bibonéban a napernyők amúgy is a hotelszobákhoz járnak, és mivel sűrűn vannak lerakva, szinte nem is lehet pokrócot kiteríteni közéjük.

Bibione tengerpartja (Fotó: EuroKempi)
Bibione tengerpartja (Fotó: EuroKempi)

Sétáltunk egy kicsit a főutcán és beültünk egy hangulatos kis helyre, de csak egy kávét, majd később egy kis frissen facsart gyümölcslevet ittunk, mivel a megbeszélt vacsora már csak egy pár órára volt. A cél egy jó és olcsó calzone pizza lett volna, mert ez a család nyaralós étele. Mi is nagyon szeretjük ezt a fajta hajtott pizzát és mivel általában ebből csak egy fajta van, így nagyon leegyszerűsítette a választást. Desszertnek fagyit ettünk egy másik helyen, és meglepve tapasztaltuk, hogy amíg bent voltunk, addig leszakadt az ég. Vártunk, amíg egy kicsit csillapodik és egy gyors búcsúzás után visszaindultunk guruló szobánkba, mert nyitva hagytuk a tetőablakot, és a zivatar igencsak heves volt, ezért nagyon aggódtunk, hogy beázunk, de szerencsére nem történt semmi baj.

Gyorsan elintéztük a bevásárlást de amikor kijöttünk a boltból, az ég ismét koromsötét volt és a benne cikázó villámok még ijesztőbbé tették. Futásnak eredtünk és amikor már a kocsinál voltunk, nagy robajt hallottunk magunk mögött: abban a pillanatban le is esett az első mogyoró méretű jégdarab. Nagyon féltettük a napelemeket, ha bármi bajuk lesz, akkor vége a vadkempingnek és oda a drága rendszer, ami eddig olyan jól szolgált minket. A jégesőnek hamar vége lett, de a zivatar egész este tartott, így a kárfelmérés csak másnap reggel lehetséges. Addig is bíztunk a legjobbakban!

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

  • HÍRADÓ 2018. augusztus 16.
    HÍRADÓ 2018. augusztus 16.
  • Tovább erősíti határai védelmét Bosznia-Hercegovina
    Tovább erősíti határai védelmét Bosznia-Hercegovina
  • Betakarították az őszi búzát
    Betakarították az őszi búzát
  • Katonazenekari találkozó - nemzeti érték a katonazene
    Katonazenekari találkozó - nemzeti érték a katonazene

A hét embere

Eseménynaptár

  • Már működik a Jéger informatikai háttere
    Már működik a Jéger informatikai háttere
  • Kilőtték az egyik veszélyes medvét Tusnádfürdőn
    Kilőtték az egyik veszélyes medvét Tusnádfürdőn
  • Tovább szedi áldozatait a hőség Katalóniában
    Tovább szedi áldozatait a hőség Katalóniában
  • Hídomlás - átveheti az állam az autópályák fenntartását
    Hídomlás - átveheti az állam az autópályák fenntartását
  • Hőség - vízhiány lehet Észak-Magyarországon
    Hőség - vízhiány lehet Észak-Magyarországon
  • M4 - átadták a Ceglédbercel és Cegléd közötti szakaszt
    M4 - átadták a Ceglédbercel és Cegléd közötti szakaszt
  • Tanévkezdés - a tankönyvek 60 százaléka megérkezett az iskolákba
    Tanévkezdés - a tankönyvek 60 százaléka megérkezett az iskolákba
  • Érik a felminősítés - holnap vizsgálják a magyar adósosztályzatot
    Érik a felminősítés - holnap vizsgálják a magyar adósosztályzatot
  • Száz éve nem volt olyan meleg az óceánok vize, mint most
    Száz éve nem volt olyan meleg az óceánok vize, mint most