2018. szeptember 19. szerda Vilhelmina
Menü

Már Siena, Pisa és Firenze is mögöttünk van - EuroKempi útinapló 6.

Már Siena, Pisa és Firenze is mögöttünk van - EuroKempi útinapló 6.
Mi heverünk Dávid lábai előtt (Fotó: EuroKempi)

Toszkána kipipálva. Fischer Orsi és Zsovák Szilárd egyre mélyebbre hatol Olaszországban. A Lanzarotéra költöző fiatal pár a múlt héten Todiból indulva megjárta Sienát, körbesétált Firenzében és már a pisai ferde toronynál is készítettek szelfiket. Közben strandolnak, amennyit csak bírnak és persze az olasz konyhával is szorgalmasan barátkoznak. Ilyen volt a hatodik hét.

35. nap - július 23., hétfő: Todi

Az eredetileg három naposra tervezett megállónk már bö egy hete tartott, és úgy tűnt, hogy még egy pár napig biztosan maradunk kell. A hétfői nappal megérkezett az utolsó dolog is, amit postán rendeltünk, de a megígért munkát el kellett végeznünk, ami sajnos teljesen időjárásfüggő. Egy hétbe telt, hogy az ablak alatt kukorékoló kakast többé-kevésbé megszokjuk, és hajnali fél négykor az ablakot úgy tudjuk bezárni egy pillanat alatt, hogy az ne befolyásolja a további alvásunkat, amit már egészen 11-ig is el tudunk húzni.

A kora délután Kempi átnézésével telt. Attól függetlenül, hogy nem tudjuk, mikor megyünk pontosan, szerettünk volna útra készen állni. Kivül-belül átvizsgáltuk és elvégeztük a szükséges javításokat, mint például a már régóta tervezett kampók felszerelését és a vizes rendszer alapos tísztítását. Az újonnan vásárolt szúnyoghálót és a dekoratív halászhálót is sikerült felszerelni. Guruló kis lakásunk kivülröl is megszépült egy alapos mosakodás után, ami már nagyon ráfért, mert utoljára valahol Horvátországban mostuk le utoljára.

Kicsit megújult Kempi belülről is (Fotó: EuroKempi)
Kicsit megújult Kempi belülről is (Fotó: EuroKempi)

A hétvégi vacsorák után az ember nyílván arra számit, hogy hétfőn csak a maradékok elfogyasztása jön, de nem itt Todiban! Ezen a hétfőn Bryan receptjei voltak soron, aki habár amerikai állampolgár, Japán gyökerekkel rendelkezik, úgyhogy ízletes estének néztünk ismét elébe, pláne ha hozzávesszük, hogy Steen is megérkezett az egyik dán süti alapanyagaival a táskájában! Mindenki kivette a részét a vacsora elkészítéséből, ami nagyon kellemes hangulatban telt, nem kis részben a jó zenének és az elfogyasztott nem kevés aperitivónak is köszönhetően.

Nagy nehezen sikerült újra körbeülni az asztalt, a vacsora többször megszakadt egy koccintás erejére amivel a szakácsot ünnepeltük, amit ő szerényen át is hárított az egész csapatra. Mindenkinek a kedvence a gyömbérben, szójaszószban, lenmagolajban pácolt, burgonya keményítőbe és magyar őrölt paprikába forgatott csirkedarabok voltak, amit olajban kisütöttünk aranybarnára.

Bor, csirke, EuroKempi (Fotó: EuroKempi)
Bor, csirke, EuroKempi (Fotó: EuroKempi)

Az este során sok mindenröl szó esett, többek között a bidé használatról, amikor is Bryan realizálta, hogy már lassan két hete a bidé törölközőt használja a reggeli frissitö arcmosáshoz. Mondanom sem kell, hogy mindenki szakadt a röhögéstöl. Orsinak még a sminkje is elkezdett lefolyni az arcán a könnyektöl. Majd Guidónak eszébe jutott, hogy beszélt a medencésekkel és másnap meg tudjuk csinálni a filmet, ha az égiek is úgy akarják.

36. nap - július 24., kedd: Todi

A filmezés csak délután négy körül volt esedékes, úgyhogy szerencsére nem kellett korán kelnünk. Az előző esti vacsorát még bőven éreztük, ezért csak egy szerény reggelit vettünk magunkhoz, azt is főleg a jó társaság miatt. Kicsit izgultam, hogy készen állunk-e a munkára, többször leellenőriztem a felszerelést, és még a drónt is kivittem egy kicsit a kertbe gyakorolni. Fél négykor megérkeztünk a medencés cég székhelyére, és felvettük az egyik tulajt, aki jött velünk a helyszínekre. Két medence volt egymáshoz nagyon közel a Marciano nevü településen.

Az elsö egy csúcsmodelljük volt, amibe minden extrát beleépítettek. Orsi is kivette a részét a munkából, vagyis elvállalta a víz alatti felvételeket, ami lehetőséget adott neki, hogy habár csak térdig, de belemenjen a vízbe. Vittük magunkkal a laptopot is és az előre kiválasztott zenére gyorsan be is húztam egy pár felvételt, ami olyannyira elnyerte a megrendelő tetszését, hogy az autóban ki is fizette a 350 eurót!

Csúcsmodell a medencék között (Fotó: EuroKempi)
Csúcsmodell a medencék között (Fotó: EuroKempi)

A második medence egy jóval kisebb, olcsóbb gyerekbarát medence volt, ahol a közeli tuján egyszer fenn is akadt a drón és lezuhant. Szerencsére semmi baj nem történt és viccesen meg is jegyeztük, hogy a gallyvágást majd külön felszámoljuk.

A gyerekbarát medence (Fotó: EuroKempi)
A gyerekbarát medence (Fotó: EuroKempi)

A harmadik medencéhez vissza kellett mennünk Todiba és a húsz perces út alatt a légifelvételek és reklámfilm készítés óriási piacáról beszélgetünk, amibe hivatásként mi is nagyon szívesen belevágnánk, föleg úgy, hogy az elsö referenciamunkánkat készítjük éppen. Az utolsó helyszínre érve ismét lerohantak az emlékek, és tisztán emlékeztem a kertre, ahol négy éve nagy nehézségek árán a domboldalt megszabadítottam az elvadult gaztól. Jó volt visszatérni, de örültem, hogy most nem a fűnyírót kell fognom, hanem a repülő kameránk távirányítóját.

Medence a domboldalban (Fotó: EuroKempi)
Medence a domboldalban (Fotó: EuroKempi)

Gyorsan kellett dolgozunk, mert a medencére a közelében lévő dombok már elkezdtek árnyékot vetni. Összesen két óra alatt csináltunk körülbelül tíz percnyi használható anyagot, ami nem tűnik soknak, de ha belegondolunk, hogy ezt be kell sűríteni kevesebb, mint három percbe, akkor már látszik, hogy ennyi felvétel bőven elég lesz. A következö napot teljesen erre a projektre szántuk, és hogy ez így is történjen, a videót másnapra meg is ígértük. Így biztosan útra tudunk kelni a rá következő napon.

37. nap - július 25., szerda: Todi

Az utolsó teljes napunk Todiban ismét későn indult, főleg azért, mert hajnalig rendezgettük az elkészült és hosszra vágott klipeket, amik még a számítógép lekapcsolása után is bőven a fejünkben voltak. Pár óra alatt elkészült a vágott anyag, amit nagy nehezen sikerült eljutattni a cégnek még naplemente előtt.

Közben Guido, mint mindig, bőszen kutatott programok után, és rátalált a helyi csillagvizsgáló nyílt napjára. Mindenkit nagyon érdekelt a dolog, ami nem is annyira meglepő, mert ha elmegyünk valahova és csak este érünk haza, akkor az egész csapat az eget bámulja, mielőtt megindulnának a lakásba. Van egy szuper applikáció, amit előszeretettel használunk csillagok beazonosítására: Skyview-nak (Android, iOS) hívják, bátran ajánljuk mindenkinek, akit érdekel az asztronómia.

Az esemény este kilenckor kezdődött, de persze nem mehettünk oda üres hassal, ezért Todi belvárosában meglátogattuk a helyi gyorséttermet, ahol palacsintába tekert finomságokat szolgálnak fel. Meglepő módon egyikünk sem választott édes palacsintát, még Orsi sem! Azért a hatalmas nutellás doboznak nem tudott ellenállni és Bryannel közösen fotózkodtak a méretes tartállyal.

Apróbb nutellás tartály (Fotó: EuroKempi)
Apróbb nutellás tartály (Fotó: EuroKempi)

45 perccel a kezdés után értünk fel a domb tetejére. Az oda vezető út igencsak izzadósra sikerült, és összetettük a két kezünket, hogy nem a mi kocsinkkal kellett jönni, és hogy nem nekem kellett vezetni! Nem tudom pontosan, mire számítottunk, amikor elindultunk, de az idő elég hűvös lett, és az esemény sokkal több embert vonzott, mint amire a szervezők is számítottak. Plusz arra is rájöttünk hamar, hogy az előadásból semmit sem értünk, legalábbis én biztos nem. Jó félórába telt mire bele tudtunk nézni a kerítésen kívül felállitott kis távcsőbe, és nemsokára az is kiderült, hogy a nagy érdeklődés miatt a fő csillagvizsgálóba legalább egy további órát kellene várnunk. Hamar eldöntöttük, hogy ezt nem fogjuk kivárni és inkább hazamentünk a telefon kijelzőjén bámulni az éjszakai eget a kényelmes fotelekből, majd Guidótól elbúcsúztunk, mivel vele már ki tudja meddig nem fogunk találkozni...

38. nap - július 26., csütörtök: Todi → Lago Trasimeno → Siena → Firenze

Amikor valamelyikőnk feldobja a témát, hogy a következő napon tényleg korán kell kelnünk, hogy időben elinduljunk, a teljes egyetértést ellenére mind a ketten jól tudjuk, hogy ez úgysem fog megtörténni, de ahogy mondani szokás: a szándék a fontos! Azért szerencsére jóval a már megszokott 10-11 órai kelés előtt sikerült kipattani az ágyból és megtenni az utolsó simításokat az induláshoz, mint például a víztartály feltöltése, amit direkt az utolsó pillanatra hagytunk, hogy minél frissebb vizünk legyen. Az időjárás kezdett igazán nyárias lenni, itt is a bőven 30 fok feletti hőmérséklettel. Végső búcsút vettünk Jon-Scottól és Bryantől, valamint a két kutyától, Liától és Rustytól, akit mi csak Goofynak neveztünk...

Az utolsó pillanatok Todiban (Fotó: EuroKempi)
Az utolsó pillanatok Todiban (Fotó: EuroKempi)

Elindultunk tehát ismét, ezúttal már északnak, Firenze irányába, ahol ismét egy régi ismerőssel találkoztunk, de most kivételesen csak egy kis beszélgetés erejéig. Nagyon hiányzott a strandolás a Todiban töltött napok alatt, és mivel a Trasimeno-tó útba esett, úgy döntöttük, megállunk és csobbanunk egyet, ha lehetséges. Nem akartunk nagy kitérőt tenni, ezért az északi szakaszon álltunk meg, ami pont útba esett, de ott sajnos nem volt fürdési lehetőség, ezért csak leültünk a padra és csodáltuk a kilátást egy kicsit. A parton épp egy esküvő készülődött, és Orsi addig nem akart menni, amíg a mennyasszony motorcsónakkal meg nem érkezett a túldoldalról...

Trasimeno-tó (Fotó: EuroKempi)
Trasimeno-tó (Fotó: EuroKempi)

Firenzéig az autóút nagyon jó és gyors volt és Kempi is újult erővel falta a kilométereket. Útközben megálltunk pihenni és várost nézni Sienában. Nem is választhattunk volna szebb megállót, hogy bevezesen minket a toszkán városok hangulatába. A tipikus épitészeti stílusjegyek, mint a stukkóval díszített homlokzatok, valamint a kovácsoltvas erkélyek, minden egyes házon jelen voltak, egységes képet adva a városnak. A kilátás a városra a legjobb a Fortezza Medicea mellől, ahol jól kivehető Szent Dominik-templom valamint a sienai kápolna fekete-fehéren csíkozott tornya. Ami viszont onnan nem látszik, de érdemes megnézni, az a város főtere (Piazza del Campo), ami egy tál a közepéhez hasonlóan sülyesztett. Persze a többi látnivalót is érdemes közelebbről megnézni, mert az épületek nagyon jó állapotban fennmaradtak és hihetetlenül részletgazdagok. A városban sok helyen megtalálható a történelemkönyvekből jól ismert anyafarkas, ami a város jelképe is egyben. A legenda szerint a várost Remus két fia, Senius és Aschius alapitotta, amikor Rómából el kellett menekülniük.

Jót tett az elmúlt tíz nap pihenés, ezért gondolkodás nélkül ismét kocsiba szálltunk, és még egy óra vezetéssel, több mint 250 km-re Toditól megálltunk Firenze külvárosában éjszakázni.

39. nap - július 27., péntek: Firenze

Az egész délelőttöt a kocsiban töltöttük, próbáltuk magunkat utolérni, meg is fogadtuk, hogy addig nem megyünk várost nézni, amíg az előző heti írást be nem fejezzük. Közben egy párszor előjött az ötlet, hogy jó lenne egy közelebbi parkolót találni, mert ahol akkor voltunk, legalább 50 perc sétába tellett volna bejutni a központba. Nagy nehezen útra keltünk, de nem sok jóra számítottunk, egy pár ingyenes parkoló volt a belvároshoz közel, de bele kellett számolnunk, hogy Firenze hihetetlenül népszerű, valamint, hogy péntek van.

Egy kisebb emelkedő után jobbra, a szemünk sarkából megláttuk egy pillanatra a kilátást Firenzére, és ez jó kis motivációnak bizonyult, hogy gyorsan leparkoljunk. Nagy szerencsénkre találtunk is egy szuper (és ingyenes) parkolót mindössze tíz percre a Piazzale Michalangelótól. Mire elvégeztük az utolsó simításokat a munkánkon, már bőven délután volt, és végre eljött az idő, hogy visszatérjünk a kilátóhoz, ezúttal gyalogszerrel. Toszkána fővárosa szó szerint a lábunk előtt hevert, és nem tudtunk betelni a pazar kilátással.

Firenze a lábaink előtt (Fotó: EuroKempi)
Firenze a lábaink előtt (Fotó: EuroKempi)

A három fő látványosság, ami egyből feltűnt, az a frenzei dóm (Cattedrale di Santa Maria del Fiore), a Palazzo Vecchio hosszú tornya és a Ponte Vecchio az Arno folyó felett. Ezeket az épületeket szemeltük ki első körben, de biztosak voltunk benne, hogy még sok minden felbukkan útközben. Firenzét a reneszánsz bölcsőjének becézik, nem is hiába: itt faragta ki Michalangelo a híres Dávid-szobrot, aminek eredeti példánya a Galleria del'Accademia múzeumban található. Másolatok viszont sok helyen láthatók, mint például a Piazzale Michalangelón vagy a Piazza della Signorián. Az utóbbi téren egy egész gyűjtemény található, ahol minden szoborrajongó kiélheti a csodálatát.

Mi heverünk Dávid lábai előtt (Fotó: EuroKempi)
Mi heverünk Dávid lábai előtt (Fotó: EuroKempi)

Nem látogatunk múzeumokat, mert az utcán is nagyon sok a látnivaló, és nem érezzük magunkban az erőt, hogy végigvárjuk a sorokat, amik a híres műalkotásokhoz vezetnek. Az utcán is sok az ember, de ott a nagy tereken és széles utcákon jobban elterül a tömeg. Próbáltunk minél többet látni a városból, de folyton rosszfelé fordultunk, és hamar kimerültünk a nagy melegben, de megerőltettük magunkat, és ha mást nem is nagyon, de a dómot közelebbről is szemügyre vettük.

A firenzei dóm tövében (Fotó: EuroKempi)
A firenzei dóm tövében (Fotó: EuroKempi)

Estére megbeszéltünk egy találkát Orsi volt munkatársával, Líviával, aki Firenzében lakik már lassan két éve. A Michalangelo téren fogunk majd naplementét nézni pizza és egy üveg bor társaságában, valamint innen tekintettük meg a kivételes holdfogyatkozást is, de ahhoz, hogy ez meg is történjen oda kellett érnünk bőven naplemente előtt, hogy megelőzzük a tömeget, ami ilyenkor fel szokott ott gyűlni. A kilátó felé az Arno folyó mellett sétáltunk, hogy közelebről is megnézzük a híres Ponte Vecchiót (Öreg Híd), aminek 30 méteres hosszán ékszerüzletek, luxus és szuvenír boltok sorakoznak.

A Ponte Vecchiónál (Fotó: EuroKempi)
A Ponte Vecchiónál (Fotó: EuroKempi)

Nyolc óra magasságban meg is érkeztünk, és elfoglaltuk a helyünket, hogy megtekintsük a gyönyörű firenzei naplementét. Nem kellett csalódnunk, pont annyira volt felhős az ég, hogy festőien beszínezze a horizontot. Lívia megérkezett a pizzákkal és a borral, miközben eszegettünk, gyorsan fel is zárkóztunk, hogy kivel mi történt, mióta utoljára találkoztunk. A holdfogyatkozás is sok embert a térre vonzott, és mire a hold visszanyerte régi fényét, mi is elbúcsúztunk és elraktuk magunkat másnapra.

40. nap - július 28., szombat: Firenze → Pisa → Marina di Vecchiano → Lerici

A napot ismét egy kis szervizeléssel kezdtük, mert mielőtt indultunk volna a reggeli kávénkért, a kocsi tolóajtajának kilincse a kezünkben maradt. Már egy jó ideje elkezdett mozogni, de mivel a csavar a fedőlemez alatt van és nagyon nehéz hozzáférni, ezért nem foglalkoztunk a javítással. Most viszont nem volt más választásunk, a 3mm-es farostlemez nagyon könnyen szakad, ezért inkább levágtuk a müanyag pattern fejeket, és így próbáltunk hozzáférni a kilincs belsö feléhez. A müvelet igencsak izzadósra sikerült, de félórán belül megvoltunk a szervizzel, ám addigra az inger rég elmúlt, ezért hagytuk a kávézót és továbbindultunk a következö úti célunkhoz, a híres pisai ferde toronyhoz.

Orsi és a pisai ferde torony (Fotó: EuroKempi)
Orsi és a pisai ferde torony (Fotó: EuroKempi)

Mindössze tíz perc sétára parkoltunk a kőfallal védett óvárostól, ahol a már említett nevezetességen kivül a pisai dóm is helyet foglal. A két épület szoros kapcsolatban áll egymással, mert a ferde torony a katedrális harangtornya. Az alap már a XII. században az épitkezés kezdetén elkezdett megsüllyedni az egyenletlen sűrűségü talajon. 200 évbe telt a felépítése a sok háború miatt, amit a közeli városállamok vívtak egymással, viszont ennek köszönhetően az épület nem dőlt össze, mert időközben a talaj be tudott tömörödni. Ma már biztos alapokon áll a 2000 környékén elvégzett stabilitási munkáknak köszönhetően, amikor is 70 tonna földet mozdítottak el az alap alól.

Felemelő érzés ilyen grandiózus épületek között sétálni, de mivel ezek általában hatalmas tereken helyezkednek el, a nap elől nehéz elbújni. Szerencsére Pisa nem csak a ferde toronyból áll, hanem van egy jó pár sétáló utcája is, tele kávézokkal és éttermekkel. Késő délutánra a hőmérséklet ahelyett, hogy csökkent volna, inkább még tovább emelkedett a városi környezet hatására. Az egyetlen megoldásnak az tűnt, ha visszatérünk a tengerpartra. Szerencsére egy rövid vezetéssel meg is érkeztünk a Ligur-tenger egy kiépített, homokos strandjára, ahol jó volt a széljárás és még a vizeskannánkat is újra tudtuk tölteni.

Kempi és Marina di Vecchiano strandja (Fotó: EuroKempi)
Kempi és Marina di Vecchiano strandja (Fotó: EuroKempi)

Az éjszakát viszont nem itt töltöttük, mert mi inkább a köves partot favorizáljuk. Ennek több oka is van: köves parton sokkal áttetszőbb a tenger, nem forrósodik fel a part annyira, valamint a homok nem ragad oda mindenhez. Ezért még este tovább is indultunk La Spezia kikötöjébe, ahol remek parkolót találtunk, de ahogy jobban szemügyre vettük a környéket, rá kellett jönnünk, hogy ennek a városnak nincs kiépitett strandja. Éjfél környékén értünk át a közeli Lerici nevü településre, ahol a sok vezetéstől megfáradva hamar el is aludtunk.

41. nap - július 29., vasárnap: Lerici → La Spezia

Nagyon úgy tűnik, hogy a tengerparton egyre nehezebb ingyenes parkolót találnunk, sőt ha nem érünk le a strandra időben, még parkolóhelyünk sem igen lesz. Nem véletlen tehát, hogy taktikát váltottunk és inkább sötétedés után érkezünk meg a kiszemelt helyszínekre, ahol így még válogathatunk is a helyekböl. Általában reggel 8-tól kell fizetni és nagyon hamar ezután be is telnek a parkolók - ez Lericiben sem volt másképp. Csak egy pár eurónyi érménk volt, amit be tudtunk dobni az automatába, mert sajnos bankjegyet nem fogadott el. Két opciónk volt: vagy elmegyünk a boltba és megpróbálunk váltani, vagy pedig letöltjük az Easypark (Android, iOS) applikációt. Az utóbbi mellett döntöttünk, mert nem akartunk sétálni, és úgy gondoltuk, hogy ez még később is jól jöhet, mivel szinte az egész országban használható.

Lerici strandja (Fotó: EuroKempi)
Lerici strandja (Fotó: EuroKempi)

A strand egy meredek út alján volt öt perc sétára Kempitől. A parton egy deka árnyék nem volt, de legalább ki tudtuk próbálni az újonnan vásárolt napernyőnket, ami nélkül eddig nem is tudjuk, hogyan tudtunk létezni. A strand nagyon zsúfolt volt, de mi bebetonoztuk magunkat egy jó helyre, közel a meredek sziklás fal és a köves partszakasz közé, és el sem mozdultunk, amíg a hőség le nem csillapodott egy kicsit. Minden erőfeszítésünk ellenére azért sikerült rendesen megégnünk, pedig félóránként lehűtöttük magunkat a kellemes habokban.

Egész jól bírtuk kaja nélkül, de azért délután négy körül már kopogott a szemünk az éhségtől, és elindultunk vissza Kempihez. A rövid séta most sokkal hosszabnak tűnt a hőség miatt és úgy éreztük, hogy megérdemlünk egy kávét valahol a faluban. Elindultunk a sarokra ahol sejtettük, hogy lehet egy kávézó, de sejtésünk nem vált be és le kellett baktatni a központba a szűklépcsős sikátorokon keresztül, egészen a szomszédos tengerpartra. Nem tudtunk sok időt itt eltölteni, mert fél órán belül lejárt a parkolójegyünk, és vissza kellett indulnunk a kocsihoz, de azért a parton lévő zuhany nagyon csábító volt. Megvacsoráztunk, majd kilenc óra környékén visszatértünk La Spezia parkolójába, ahol elkezdtük megtenni az előkészületeket, mert a következő hetünket a meseszép Cinque Terre (jelentése: öt föld) nemzeti parkban kezdtük meg.

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Ez is van

  • Újabb program - segítené a nyelvtanulást a kormány
    Újabb program - segítené a nyelvtanulást a kormány
  • Orbán: 2020-ra is megszületett a gázszállítási szerződés Oroszországgal
    Orbán: 2020-ra is megszületett a gázszállítási szerződés Oroszországgal
  • Kultúrszalon, csajos est, életmód-tanácsadás - programok mára
    Kultúrszalon, csajos est, életmód-tanácsadás - programok mára
  • Wathay Ferencre emlékeznek Székesfehérváron
    Wathay Ferencre emlékeznek Székesfehérváron
  • Sok millió recept - milliárdos gyógyszervásárlás
    Sok millió recept - milliárdos gyógyszervásárlás
  • Kevesebbet fizetünk a kutaknál
    Kevesebbet fizetünk a kutaknál
  • Tragédia a madridi luxusszállodánál
    Tragédia a madridi luxusszállodánál
  • HÍRADÓ 2018. szeptember 18.
    HÍRADÓ 2018. szeptember 18.

Eseménynaptár

  • A Cselekvés halála az okoskodás
    A Cselekvés halála az okoskodás
  • Európa 10 legszebb nemzeti parkjáról Fehérváron
    Európa 10 legszebb nemzeti parkjáról Fehérváron
  • Összegyetemi sportnap a Bregyóban
    Összegyetemi sportnap a Bregyóban
  • Hangfoglaló - támogatásra pályázhatnak a könnyűzenei előadók
    Hangfoglaló - támogatásra pályázhatnak a könnyűzenei előadók