A jó tánctanár egy kicsit terapeuta is
A jó tánctanár egy kicsit terapeuta is
A jó tánctanár egy kicsit terapeuta isA tánc akár terápiás hatással is lehet egy gyerek életére – derült ki számomra nemrég. Szijjártó Krisztinával, Székesfehérvár legrégebbi táncklubjának a vezetőjével beszélgettem abból az alkalomból, hogy a Felicita KTSE idén negyven esztendeje működik városunkban. Régen társastánc klub volt, ma már sportegyesület, sok minden változott magának a mozgásformának a megítélésében hivatalosan is. Még többet változtak a gyerekek, a fiatalok, akik közül azóta több generáció felnőtt.
Régebben nem sokan sorolták volna a társastáncot a versenysportok közé. Ma már hivatalosan is az, de mindig is komoly állóképességet kívánó mozgásforma volt. Egy mai gyereknek pedig nem csak a mozgás, hanem akár a tanulási képességek, a koncentráció javulása miatt is áldásos lehet. „Azért szeretem a versenytáncot, mert bárki számára megtanulható – fogalmazta meg Krisztina. – Csak valaki gyorsabban, valaki lassabban sajátítja el. Viszont mivel a tánc során mindkét irányt használjuk, egyformán végzünk mozdulatokat mindkét oldalra, az agyféltekék összehangolását, a tanulási képességek fejlesztését is nagyban segíti ez a zenére végzett mozgás.”
Szijjártó Krisztina táncpedagógus, a Felicita KTSE vezetője (Fotó: Kiss László)
Sokszor mondjuk, hogy mások a mai gyerekek, mint elődeik. Stresszesebbek, terheltebbek, hiszen jóval ingergazdagabb világban élnek, mint akik húsz-harminc-negyven éve voltak kicsik. Emiatt előfordul, hogy épp a tanáraik azok, akik javasolják a szülőnek, hogy inkább ne vigye különórára a gyereket, ne terhelje még ezzel is az idejét. Pedig, lehet, hogy pont az ellenkezője a hasznos: „Volt olyan tanítványunk, aki mióta nem táncol, sokkal több problémája van a tanulással. A mestervizsgámon mondta egy pszichológus: ne lepődjek meg, hogy sok problémás gyerek fog táncórára jönni, mert ezt javasolják nekik terápiaként. Azt mondta, én nem is fogom tudni, hogy mennyit segítek. A suliban a matekja, a magyarja, a magatartása, minden fejlődni fog, és csak legeslegutoljára a tánctudása fejlődik. Volt is erre példánk, egészen beteg gyerkőcnek is tudtunk abban segíteni, hogy beilleszkedjen a suliba azáltal, hogy járt táncra. Igaz, megküzdöttünk vele, de szerencsére a szülő is folyamatosan együttműködött velünk. Egy-két hónap után már fejlődés látszott az iskolában, a hiperaktív, gyakran bepisilő, agresszív kisgyereknél. Volt olyan gyógyszere, amit el is hagyhattak.” – mesélte Krisztina.
Elárulta, sokszor tényleg kicsit terapeutának is érzi magát a tanítványok között, hiszen a lelkükkel is foglalkozni kell, nem csak a mozgással. Régen nem véletlenül hívták ezt a szakmát tánc és illemtanárnak. A versenytánc nemcsak sport, de azon belül is egy különleges műfajt képvisel. Hiszen minden mozgásforma megtanít a kitartásra, és elég sok arra is, hogyan dolgozzunk csapatban, hogyan figyeljünk egymásra. A táncban viszont a párok folyton együtt vannak, fizikai közelségben. Nem elég, ha a testmagasságuk, a testalkatuk passzol, jól tudnak együtt mozogni. „Meg kell tanulniuk a konfliktuskezelést, egészen korán sokat megtanulnak az emberi kapcsolatokról. Szükség van rá, hogy emberileg is jól bánjanak egymással, hogy ne menjenek szét egy fölösleges vita miatt az egyébként jól működő táncospárok.”
