Magyar szakemberek külföldön: gyökértelenség vs. komoly szakmaszerzésMagyar szakemberek külföldön: gyökértelenség vs. komoly szakmaszerzés
Toldy Zoltán 15 éven át dolgozott külföldön. A jelenleg 39 éves móri férfi már 19 éves korában tudta, hogy más országot kell választania lakhelyéül, mert már akkor érezhető volt Magyarországon az alulfizetettség (főként a szakemberek, szakmunkások körében).
Zoli minősített hegesztőként országról országra vándorolt Európában. Általában Németországban dolgozott, hosszabb-rövidebb ideig Belgiumban, Ausztriában, ám a magyarok, mindenhol "csak magyarok” voltak (ahogyan ő fogalmazott). A legtöbbet erőművekben, olajfinomítókban hegesztett, aztán hosszabb időre az élelmiszeriparba került, majd kisebb építkezéseknél is kipróbálta magát.
Zoli minősített hegesztőként országról országra vándorolt Európában (Fotó: Toldy Zoltán)
„A munkakörülmények egyértelműen mások kint, mint itthon.” – mesélte – „Kimész egy bevállalt munkaterületre, és azonnal érzed, hogy beruházás van, nem pedig három döglődő vállalkozónak a gyermeteg próbálkozása áll a kiadott munka mögött. A szerszámokat, gépeket, emelőeszközöket mindig biztosítják, és egyéb speciális munkaeszközt sem akadály megkapni, mert van vér a gazdasági életükben.”
Majd hozzátette, hogy a külföldi munka nem „jobb”, mint a magyarországi, hanem inkább az a fontos, hogy a munkáltató erős anyagi háttérrel rendelkezik, és többfajta támogatással tudja megteremteni azokat a munkafeltételeket, amelyek hozzásegítik az embert ahhoz, hogy valóban minőségi munkát produkáljon.
Ezeket is Toldy Zoltán készítette - minőségi munka minőségi eszközökkel létrehozva (Fotó: Toldy Zoltán)
A fiatalember meglátása szerint a külföldi munkáltatók mentalitása nagyon megosztó. Attól függ, hogy éppen ki foglalkoztatja a munkavállalót – ahogy itthon is.
„A munkavállalói mentalitás viszont nettó farkastörvényen alapul: a magyar magyarnak farkasa, illetve a magyar mindenkit fúr. Ez pedig minden szinten érvényes: népcsoportokra, beosztásra, főnöki szintre.” – számolt be Zoli a tapasztalatairól –„Az csak egy álom, amit sokan hisznek, amikor elhagyják az országunkat, hogy kint vagyunk sokan magyarok, és majd rövid idő alatt összefogunk. Sok mozgatórugója van ennek ott kinn: stréberség, pozícióféltés, bérkülönbség, beképzeltség. S talán az is benne van, hogy aki már régóta kint van, annak a jó fizetés ellenére sem olyan az élete, mint szeretné, és ezért inkább mással foglalkozik, hogy a saját szomorúságáról elterelje a figyelmét. Egyébként kint is csak két fajta ember létezik nemzetségtől függetlenül: jó ember és rossz ember. A hozzáállás megítélése pedig azon múlik, hogy a kettő közül melyikkel fúj össze a szél.”
Zoli munka közben - szó szerint "munkában" (Fotó: Toldy Zoltán)
Zolinak a kint eltöltött évek alatt folyamatosan honvágya volt. Tudta, hogy jó pár évet más országban fog tölteni. De erős volt, mert rossz gyerekkora nem adott számára más lehetőséget. Szülei nem nevelték szeretetben, nem foglalkoztak vele, alkoholisták voltak, és csak magára számíthatott. Önerejéből tanult, maradt meg tisztességes, jó embernek, akinek a testvéréről is gondoskodnia kellett. Tudta, hogy bármilyen nehéz is, ki kell bírnia, mert egyszerűen nem volt más út számára.
Akkor még nem volt saját családja (feleség, gyermek), így egyszerűbb volt alkalmazkodni a körülményekhez és ahhoz, hogy külföldi munka mellett nem lehet valakinek normális családi élete - itthon maradt háttérrel.
Toldy Zoltán egyik munkája (Fotó: Toldy Zoltán)
„A kinti munka a haszonszerzésről szól, az anyagi javakról, hogy minél rövidebb idő alatt a lehető legtöbbet tudd összeszedni. S ha sikerül, hogy egy kis levegőhöz juthass, mert itthon ezt a szintet egyszerűen a munkáddal nem hagyják, hogy elérd, akkor jól csináltad, és szerencséd is volt.” – foglalta össze – „Itthon, ha megcsinálok egy munkát egy szegényebb embernek, akkor sír, hogy drága. De ugyanúgy sokallja az árat az a milliárdos is, aki egy nap alatt többet kiad szórakozásra, mint amiért én egy hónapig dolgozom! Egy ilyen közegben nehéz boldogulni, mert a társadalmi besorolás szakadéka nem tud szűkülni azáltal, hogy a módosabb nem akarja korrektül kifizetni az alacsonyabb osztályban lévőt.”
A szakember 2014-ben költözött haza, miután megnősült, még a fia születése előtt.
Zoli a család miatt költözött haza (Fotó: Toldy Zoltán)
„Azért is döntöttem a hazaköltözés mellett, mert ha a családodat nem tudod kivinni, akkor elég kevés annak az esélye, hogy megéld az ötvenedik házassági évfordulót. Egyszerűen nem működik. 1-2 évig igen, vagy olyan házassági alapokkal, ahol már nagyok a gyerekek, de a fiataloknál még nem hallottam olyan sikertörténetet, hogy rendben lett volna minden hosszabb távon.”
Zoli jelenleg nem tervezi, hogy újra kimenjen, csak akkor, ha az itthoni vállalkozása (amibe két és fél évvel ezelőtt belefogott) kudarcba fullad.
„Egyszerűen nem vagyok hajlandó már másokból multimilliomost csinálni a semmiért. Szintúgy nem vagyok hajlandó elmenni dolgozni egyetlen multicéghez sem, mert a nálam lévő technikai tudás sehogy sem áll szinkronban azzal az alamizsnával, amit ők versenyképes jövedelemnek tüntetnek fel, munkabérnek nevezve. Egyszerűen vicc. Tehát csak az a verzió marad az esetleges becsődölés után, hogy a régebbi munkaadók közül felkeresem az egyiket, és berkeiben folytatom tovább.”
Zoli 15 év külföldi munka után saját vállalkozásba fogott (Fotó: Toldy Zoltán)
Mint mondta, külföldi munkát mindig ott érdemes vállalni, ahol az aktuális politikai vezetés jó viszonyt ápol a választandó célországgal. Most Lengyelországot, Kínát, Németországot érdemes kitűzni célként. Bár Zoli úgy véli, Németországban egyre nehezebb munkához jutni a beáramló olcsó munkaerő miatt, másrészt a bérek szándékos alacsonyan tartása miatt.
Ehhez még hozzájön a fiatal munkavállalók tapasztalatlansága, amikor az ember élesben szembesül azzal, hogy amit addig tudott a szakmáról, az ott nem működik, mert az elvárási szint sokkal magasabb, mint Magyarországon. Vagyis csak kiváló szakemberként lehet munkahelyet találni. S még valami: közepes nyelvtudás nélkül senki se gondolkozzon külföldi életben!
Külföldön az elvárási szint sokkal magasabb, mint Magyarországon (Fotó: Toldy Zoltán)
Ha valaki mindenképpen el akarja hagyni szülőföldjét, akkor Zoli szerint fiatalként (feleség/barátnő-mentesen) kell megtenni az ez irányú lépéseket, mert ilyenkor még nincsen akkora kötődés, és nem kell félni a távolság okozta szakítástól. Ha valakinek van párja, akkor számolnia kell azzal is, hogy a hazalátogatás rengeteg költséggel jár, és a sűrű ingázás, a sok-sok kilométer levezetése egyáltalán nem veszélytelen. Sokszor kialvatlanul kell nekivágni a hazaútnak.
„Először még élvezed a furikázást, aztán annyira unalmassá válik, hogy egyetlen porcikád sem kíván már 200 kilométernél többet utazni egy huzamban.” – hívta fel a távolságra a figyelmet Zoli – „A középkorúaknál is csak akkor működik az ingázás, ha már nagyon hosszú ideje együtt vannak, közös a cél továbbra is, és van rá mód, hogy a család három havonta kiutazzon több napra, de erre nincs sok esély, például a munka jellege miatt. Sokan konténervárosban laknak, konténerben. Nem egy irigylésre méltó élet, az biztos.”
"Nem egy irigylésre méltó élet, az biztos.” (Toldy Zoltán)
A külföldi munka negatív hatása mindenképpen a gyökértelenség, hogy mindig bevándorlónak számít a magyar ember. Pozitív hatása pedig a komoly szakmaszerzés, ami viszont a legnagyobb kincs, amit ki lehet bányászni. Feltéve, ha valóban a fanatikusa vagyunk annak, amit csinálunk, mert hiába a tehetség, ha nincsen mellette kitartás, akkor hiába vállalkoztunk a nagy útra.
„Bizony kint is van ranglétra, és sokkal különb, mint hazai pályán, mert ott egy más ország polgárait kell elkápráztatnod napi szinten, és bizony nem minden német szereti a magyarokat.” – mondta a szakember - "Vannak helyek, ahol semmi esélyed. Bárki lehetsz, bármit tudhatsz, mert egyszerűen ott nem ez számít. De nekem azért több pozitív, mint negatív tapasztalatom volt. Nem bántam meg, hogy kimentem, de nekem nem is volt túl sok választásom, ha normális életet akartam biztosítani magamnak és a leendő családomnak.”
