5 évnél régebbi cikk

Összesen 5000 kilométer és Spanyolország jó része is már mögöttünk van - EuroKempi útinapló 11.
Fehérvár Médiacentrum fotója
EuroKempi
Összesen 5000 kilométer és Spanyolország jó része is már mögöttünk van - EuroKempi útinapló 11.

Madrid, Toledo és Salamanca voltak Fischer Orsi és Zsovák Szilárd hetének legfontosabb szereplői. EuroKempiék 76 nap és 5000 megtett kilométer után kicsit besokalltak a nagyvárosoktól és inkább a természeti szépségeket keresik elsősorban Spanyolországban. Még néhány hét és megérkeznek Lanzarotéra, hogy új életet kezdjenek a Kanári-szigeteken.

70. nap - augusztus 27., hétfő: Soria

Soria 1063 méteres tengerszint feletti magasságával a második legmagasabban fekvő város Spanyolországban. A település maga nagy múltra tekint vissza, de az elmúlt évszázadok hanyatlása visszavetette töretlen fejlődését és megragadt egy gyönyörű kisvárosnak. Sétánk közben útba ejtettük a főteret, ahol a városháza és érdekes, üvegkalitkaszerű teraszos házak helyezkednek el. Mint általában a spanyol települések, a sziesztát itt is komolyan veszik, és szinte senkit nem lehet látni az utcán. A boltok is csak délig vannak nyitva, majd 4-5 óra szünet után ismét lehet vásárolni egészen este tízig.

A város a Douro folyó tövében fekszik, ami gyalogosan húsz perc alatt elérhető a belvárostól. Könnyed sétával hamar elértük a közeli nevezetességet. San Saturio egy helyi nemes leszármazottja volt, aki 493-ben született és miután megörökölte családja vagyonát, szétosztotta azt a szegények között, majd visszavonult remete életet élni. Az ő tiszteletére épült a San Saturio remetelak, amit a meredek sziklák peremére emeltek, ezzel azt a hatást keltve, mintha a szikla körbenőtte volna a templomot.

71. nap - augusztus 28., kedd: Soria → La Laguna Negra → Soria

Közösen útnak indultunk Lara, Diego és mini David kocsijával az egy órára lévő Laguna Negrához (Fekete Lagúna), ami egy jégkorszaki gleccser maradványa magasan a hegyekben. Mivel már alapból magasról indultunk, nem volt nagy kihívás elérni a nemzeti park aljában található parkolót, de azért örültünk, hogy nem Kempivel mentünk, mert voltak meredek szakaszok.

Az 1753 méteren fekvő tóhoz 40 perc alatt teljesíthető túraútvonal tartozik amit a helyi klíma miatt egyáltalán nem megerőltető teljesíteni. A helyi legenda szerint ez egy feneketlen tó, innen ered a fekete lagúna elnevezés. Ez természetesen nem igaz, hiszen a tó mindössze 12 méter mély és biztonságos benne úszni, de sajnos tiltott.

A túraútvonal folytatódik a hegyvonulat legmagasabb pontja felé, ami 2200 méter magasan van és ahonnan a Soriát is átszelő Douro folyó ered. Hazafelé menet átálltunk egy másik tóhoz és egy piknik asztalt elfoglalva megebédeltünk és addig ültünk, beszélhettünk, amíg fekete felhők el nem kezdtek felettünk gyülekezni. Gyorsan összepakoltunk és elindultunk hazafelé. A pár csepp eső amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tovább is állt, és két perc után csak a friss esőillat emlékeztetett az égi áldásra, a többit a sivatagos táj gyorsan fel is itta.   

72. nap - augusztus 29., szerda: Soria → Embalse de la Tajera

Barátaink minden nap elmondták, hogy addig maradhatunk, amíg csak szeretnénk. Jól éreztük magunkat náluk, és behoztuk a lemaradásunkat a posztokban az EuroKempi Facebook oldalunkon, de mivel Spanyolország hatalmas és még rengeteg a látnivaló, úgy döntöttünk, hogy továbbállunk. Megvártuk, amíg a nagy délutáni meleg csillapodik egy kicsit, vettünk egy utolsó zuhanyt és barátainktól elbúcsúzva újra útnak eredtünk. 

Madrid csak két órára van Soriától, de mi inkább egy kis kitérőt beiktatva egy óra vezetés mellett döntöttünk. Nem tudjuk, mi ütött Kempibe, de a szerviz óta a maximum 90-100 km/h-s végsebesség felment egészen 120-ig, habár ezen a szakaszon biztosan a lejtő is közrejátszott, mert a motor hőmérséklete a nagy sebesség ellenére sem emelkedett drasztikusan. Letérve az autóútról ismét egy elhagyott útszakaszra jutottunk, ami 7 km múlva beszűkült egyetlen sávra, bal oldalon 40 méter mélyen egy zöld völgy, balra pedig egy világos kék tó terült el. A gáton átérve gyorsan leparkoltunk és felkaptuk a kamerákat, hogy megörökítsük ezt a szép helyet a naplementében.

Éjszakára a szél is feltámadt, ami miatt az idő is lehűlt elviselhető szintre. Az aznap vásárolt spanyol SIM-kártyánk 98% lefedettséggel rendelkezik, de mi az első nap megtaláltuk a hiányzó 2%-ot. Internet és telefonkapcsolat hiányában hamar álomra is hajtottuk a fejünket.

73. nap - augusztus 30., csütörtök: Embalse de la Tajera → Madrid → Toledo

Reggel hét órai kelésünkkel még a Napot is megelőztük, és alig vártuk az indulást, mert csak egy pár kilométer hiányzott az összesen 5000 km teljesítéséhez. Spanyolországban eddig szerencsénk volt a parkolással, de nem felejtettük el, hogy ezen a napon a célpontunk a 3.3 millió lakosú főváros volt. Legnagyobb meglepetésünkre a belvárostól 30 percre találtunk egy még ideális helyszínt, így gondolkodás nélkül leraktuk lakóautónkat a szinte üres parkolóba.

A Manzanares folyón átkelve a domb tetején lévő két fő látványosságot vettük célba: a madridi királyi palotát és a mellette magasodó Almudena székesegyházat. A királyi palota a legnagyobb uralkodói épület Európában a maga 135 ezer négyzetméteres alapterületével és a hihetetlen 3418 szobájával. A mellette fekvő park a labirintus bokraival teszi teljessé azt a képet, ahogy egy királyi palotára gondolunk.

Az országról elnevezett téren (Plaza de Espana) tett villámlátogatás után elindultunk a legnagyobb parkba a Gran Vián. A főúton sétálva teljesen nosztalgikus hangulatba estünk, mert az épületek, az éttermek és a nyüzsgés mind-mind Londont juttatták eszünkbe. Az Alcála kapu (Puerta de Alcalá)  mellett rögtön ott is volt a kiszemelt El Retiro Park, amiben a híres csónakázó tó is található XII Alfonso emlékműve előtt elterülve.

Ibizára is átugrottunk, hogy legalább elmondhassuk, ott is jártunk, még ha ez egy lepukkant kis metrómegálló is volt és nem a világhíres bulisziget. Ha már útba esett, meglátogattuk a közeli kristály palotát, majd negyven perc földalatti utazás után végre visszaértünk Kempihez. A napnak azonban még nem volt vége, mivel az éjszakát nem akartuk a nagyvárosban tölteni, ezért hamar útra keltünk és másfél óra alatt átvezettünk a közeli kisvárosba, Toledóba.

74. nap - augusztus 31., péntek: Toledo → Rio Alberche

Toledo Spanyolország szívében, a Tagus folyó kanyarulatában található nagy múltú település, amit a három kultúra városának is becéznek, utalva az évszázados keresztény, muzulmán és zsidó behatásnak. 1994-ben lett a világörökség része. A belvárost az Alcántara-hídon keresztül közelítettük meg, és meredek lépcsőkön haladva rövid időn belül a nyüzsgő belvárosban találtuk magunkat.

 

A 13. században épült gótikus katedrálishoz vezető úton rengeteg üzletben középkori fegyvereket, főleg kardokat kínálgattak. Egyre feljebb haladva a város legmagasabb pontja felé a nap is kezdett tetőfokára hágni, amit az árnyékos, szűk utcák sem tudtak teljesen elnyomni. Az Alcazár erőd melletti kilátóból szemügyre vettük a szomszédos dombon fekvő San Servando középkori kastélyt.

Az előző pár napban meglátogatott tavak annyira felcsigázták az érdeklődésünket, hogy kinéztük a legközelebbi strandot és egy gyors szellőztetés után ráböktünk a navigálás gombra. Mivel eddig alapból magasról indultunk, bele sem gondoltunk igazán, hogy ezek a tavak a dombok között fekszenek és hogy nekünk minden vertikális méterért keményen meg kell küzdenünk. Induláskor egy kis bakit is elkövettünk és strand helyett a gátat ütöttük be, így egy domb tetején, egy poros földúton kötöttünk ki, ami zsákutcának bizonyult, de legalább csináltunk egy pár képet a magasból. Még bőven strandidőben sikerült leérnünk a folyópartra, ahol végre be is tudtunk menni a jéghideg vízbe felfrissülni.

75. nap - szeptember 1., szombat: Rio Alberche → Salvatierra de Tomes

A folyópart elsőre ideális választásnak tűnt, a víz közelsége, az árnyék és a zöld erdők miatt, de sajnos nincs olyan, hogy tökéletes helyszín. Az alacsony vízállás miatt egy méretes mocsaras szakasz üledékének bűze alkalomadtán meg-meg csapta orrunkat, sőt még mellékhelyiség sem volt a közelbe telepítve. Ráadásul - és ez lehet, hogy furcsán hangzik - az árnyék sem a legideálisabb számunkra. Félreértés ne essék, szeretünk elviselhető klímában időzni, de ha áramra van szükségünk, akkor bizony a napon kell állnunk, hogy a napelemek megtermeljék a szükséges mennyiséget. Az egész napot a folyóparton töltöttük sok helyivel, akik hétvége lévén szép számban jelen voltak. A tengerparttal ellentétben a folyó- és tópartok rendelkeznek árnyékkal, és nem kell napernyőt cipelni mindenhova.

Ahogy az este közeledett, el kellett döntenünk, hogy menjünk vagy maradjunk. Az előbb említett okoknál fogva útra keltünk, és felkészültünk a legrosszabbra, mert a térkép szerint nem könnyű útszakasz várt ránk. Sok helyen kapaszkodó sáv hiányában igencsak megfogtuk a forgalmat és bizonyos helyeken a 40 km/h sebességet sem sikerült elérnünk. Kétszer is kényszermegállót kellett beiktatnunk, mert szegény Kempi nem bírta szusszal a spanyol hegyeket és kezdett felforrni az agyvize. Végül a 30 perces szakaszt bő egy óra alatt sikerült teljesíteni, és ezután még egy másfél óra vezetéssel értük el következő megállónkat, a Szent Tereza víztározó melletti csendes kis falut.

76. nap - szeptember 2., vasárnap: Salvatierra de Tomes → Salamanca → Zamora → Playa de Ricobayo

Sajnos Salvatierra de Tormes vízpartja nem igazán alkalmas fürdésre és a kocsi sem tölt a templom romjának árnyékában, ezért gyorsan tovább is álltunk. Salamanca az egyik legfontosabb egyetemi város Spanyolországban. Az első egyetemet az 1100-as években alapították az okkersárga homokkőből épült városban. Megnéztük a fő nevezetességeket, mint például a Duero folyó feletti római kori kőhidat, az öreg székesegyházat (Cathedral de Salamanca) és a kagylókkal díszített házat.

Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy ennyi szép helyet láthatunk de már egy ideje őszintén megvallva már nem igazán érdekelnek minket a városok, és ez az érzés ekkor kezdett igazán tetőzni. Azt vettük észre, hogy mostanában csak átrohanunk a látnivalókon, és nem köt le minket a városnézés. Hiányoljuk azokat az érzéseket, amiket utoljára Olaszországban éreztünk, például Velencében vagy Orvietóban. Ennek ellenére természetesen amit tudunk, megnézünk és útba ejtünk, de inkább a természeti szépségeket részesítjük előnyben.

Ismét egy tóra esett a választásunk közel a portugál határhoz. Nem is dönthettünk volna jobban, mert a Ricobayo strand minden szempontból ideálisnak bizonyult. Apró kis strandok, félreeső parkolók és kevés ember. Ráadásul még a szél is feltámadt, aminek hatására Kempi is lehűlt, majd a régen látott kiadós eső is megérkezett.

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek