Partly cloudy17 °C
2020. október 28. szerda Simon
Menü

Látogatóban hazánk legnagyobb szürke nyárfájánál

9,1 méteres törzskerülettel, 18 méteres magassággal, 150-330 év közötti életkorával Magyarország legnagyobb – ismert – példánya a vajali nagy szürke nyárfa. S ha már itt található a közelben – Székesfehérvártól fél óra autóval és hozzá tíz perc dzsungeljárás, legalábbis esős időben, a cipőbe bebugyogó lápos vízben cuppogva – hát persze, megnéztem én is ezt a szépséget!

A szürke nyár (Populus X canescens) egy hibrid faj: a rezgő és a fehér nyár kereszteződéséből jött létre. Közép- és Kelet Európa lakója, főként az Alföldön található meg. A száraz homoktól a hullámtérig sokféle helyen előfordul, gyökere mélyre hatol. Leginkább az olyan talajt kedveli, amelynek jó a vízellátása. – A vajali szürke nyár is egy igencsak nedvesnek mondható környezetben nőtte ki magát ilyen szép nagyra.

 Látogatóban hazánk legnagyobb szürke nyárfájánál 
A vajali szürke nyár hazánk legnagyobb ismert példánya

Élőhelyét a Vajal-forrás táplálja. Vizenyős és ingoványos, amely mára már kevesebb, mint egy hektáros területre zsugorodott vissza. Körülötte szőlőskertek, gyümölcsök, hétvégi házak, művelt földek terülnek el. Korábban a szürke nyárt néhány fajtársa és füzek sokasága szórakoztatta. Aztán egyre kevesebb és kevesebb lett a lakótársa. A Bakonyt és a Vértest elválasztó Móri-árokban kicsinyke szigetként bújik meg ez a múltba visszarepítő, bozótos kis rész, amelynek határa egyre beljebb és beljebb tolódott. Ezért a Móri-árok Természeti Öröksége Alapítvány kezdeményezésére Mór Önkormányzata helyi védettség alá vonta a területet.

A precízség kedvéért íme a GPS koordináta, ha valaki útnak indulna: 47022’24.74” É,  18013’40.07” K

 Látogatóban hazánk legnagyobb szürke nyárfájánálA megadott koordináták jók, én is odataláltam a hatalmas fához! (Fotó: Temesvári Márta)

Ide látogattam el, természetesen sportcipőben egy kiadós esőzés után, hirtelen felindulásból, s nem gondolva előre a következményekre… Vonzott a híres fa, s a kaland íze. Abból pedig akadt bőven!

A betonútról nem látszódott kitaposott út vagy ösvény, amely a fához vezetett volna, így kénytelen voltam útitársammal saját csapást kialakítani ad hoc módon, ahogy épp a süllyedő cipőtalpak, és a zoknihoz bekukucskáló mocsáros víz optimálisnak mutatta az irányt.

 Látogatóban hazánk legnagyobb szürke nyárfájánálA fa környékét sűrű bozótos, mocsáros víz, nád veszi körül (Fotó: Temesvári Márta)

Sűrűn összenőtt bodzabokrok, sás, nád között evickéltünk. Az ingoványos élőhely gerinctelen és gerinces faunában viszonylag gazdagnak mondható. Láttunk erdei békát, barna varangyot, vöröshasú unkát, pettyes gőtét és vízisiklót is. A göcsörtös fákra odúkat vájt az idő és a harkályok, hogy aztán madarak költözhessenek beléjük – például a búbos banka. Nagyon sok védett állatfaj talált itt menedéket magának, s nyugalmat a szaporodáshoz, táplálkozáshoz.

Magam sem tudom, miért, de az indák között bujkálva, a vízcseppektől reszkető pókhálók és az életet éltető erdő ölelésében eszembe jutott Wass Albert első regénye, a „Farkasverem”. Az abban megjelenő vadregényes táj csodálatos illusztrálása… Nemhiába kapott érte Baumgarten-díjat az író…   

A „Farkasveremben” ugyan nem szerepelt a híres vajali fa, s nem is ez volt az eredeti témám, így visszatérek a lápos területhez, és a méretes fához: pár perces ingoványjárás után már láttam is a szürke nyárt. Néhány ága ugyan már elszáradt, megtépázták az évszázadok viharai, ám egy vastag főág még mindig a környező fák felé emeli a hatalmas, zöldellő koronát.

 Látogatóban hazánk legnagyobb szürke nyárfájánálNéhány ágát már megtépázta az idő, de még mindig büszkén áll a fa (Fotó:Temesvári Márta)

Ott pedig összekapaszkodik a szomszédos fák karjaival. Az ölelés éppen csak nyújtózkodó, vagy épp elengedő: nem olyan szoros, hogy ne engedje be a napsugarakat. A fénycsíkok felpezsdítik az aljzaton hasaló gombákat és a nedves földből bőszen vizet szürcsölő virágokat. 

 Látogatóban hazánk legnagyobb szürke nyárfájánálA fa ágai a magasban összekapaszkodnak a szomszédos fa ágaival (Fotó: Temesvári Márta)

Ebben a mesebeli környezetben, füzek és nyárfák tövében dugta ki buksiját az 1700 években a mára már elhíresült fa sok más szürkenyárfa-csemetével együtt. Abban az időben, amikor a törökök már végleg kivonultak, s a pestisjárványok miatt a környék szinte teljesen elnéptelenedett. A megviselt, elszegényedett magyarok három utcában laktak csupán, oly’ kevesen maradtak. Értéke akkoriban csak a földnek volt, és az azon nevelt állatoknak.

A földek Mór két földesurához tartoztak, akik jobbágyokat és zselléreket dolgoztattak. A jó minőségű talaj – kellő számú munkaerő, illetve művelés hiányában – parlagon maradt. Hogy ez az állapot ne maradjon tartós, és legyen, aki termeljen rajtuk, német nemzetiségű lakosokat telepítettek az elhagyott házakba.

Hamarosan egyre több terméskővel megrakott szekér, kukoricacsővel zötyögő lovas kocsi tűnt fel Vajal-pusztán, amely régen Mór része volt, s ide tartoztak a szántók, kukoricaföldek, szőlők, legelők. Hamarosan csűrök épültek, gabonatárolók, istállók. Aztán hidakat is építettek, malmot és mindent összeszedtek az erdőkből, amit csak fel lehetett használni a konyhában: gesztenyét, mogyorót, gombát, csigát.

A kicsiny szürkenyár csemeték viszont békében növekedhettek, nem zavarták őket a lakosok, mert a terület mélyen fekszik, a vízszint magas, tehát művelésre nem igazán alkalmas. Egyedül a nyulak és az őzek legelték le néhányukat csecsemőkorukban, miközben az idős példányokat nyári viharok kényszerítették földre – ahogyan az idő az idős embereket is ágyba küldi pihenni…

 Látogatóban hazánk legnagyobb szürke nyárfájánál
A szürkenyár csak nőtt és nőtt az évszázadok során

1810 és 1812 között nagyon sok földrengés rázta meg a vidéket, de ekkora a „mi szürke nyárunk” már erős törzsű fa lehetett. Láthatta, hogyan vált Mór katonai hátországi támaszponttá, miként jöttek létre a céhek, s mekkora kolerajárvány pusztított a harmincas években. Aztán jött a Habsburg-uralom, a fagy, jégverés, filoxéra járvány. Az elszegényedést az 1900-as évektől lassú gazdasági javulás követte: hiszen minden hullámzó, s egyszer mindennek vége szakad, a jónak és a rossznak is.

S mivel a ciklusok folyamatosan követik egymást, úgy a békét is elsöpörte az első és a második világháború. A bornak nem volt piaca, a földek parlagon hevertek, a vidék elhanyagolt volt.  A legelők elgazosodtak, a szőlőket elnyomta a dudva, a karók elkorhadva omlottak össze. A mezőgazdaság kiszámíthatatlan lett, s a szegénység miatt sokan elvándoroltak Amerikába.

A földreform során aztán mindenki birtokhoz juthatott, aki akart. A hiányzó munkaerőt gépekkel pótolták, az állatokat pedig traktorokkal. – Ebben az időszakban csökkent a szürke nyár élőhelye, mivel a nedves területeket lecsapolták, árkokat mélyítettek, hogy elvezessék a földekről a vizet, és így azok megművelhetővé váljanak. A gépek ereje segített olyan helyeket is „feldolgozni”, amelyek korábban, emberi erővel „megfoghatatlanok” voltak. Gyorsan fejlődött a mezőgazdaság: szőlőt telepítettek, gyümölcsösöket ültettek, megjelentek az állattenyésztő telepek is.

 Látogatóban hazánk legnagyobb szürke nyárfájánálA vajali fa egyik ága (Fotó: Temesvári Márta )

A szürke nyárfák élőhelye a 70-es évek körül zsugorodott a mai méretére: 8500 négyzetméterre. Talán még ennél is kisebb területre szorult volna, ha nagyobb faipari, tüzelési értéke lett volna a fajtának, s ha a Vajal-forrás nem árasztotta volna el lakóhelyét.

Történetünk főszereplője közben egyre csak nőtt és nőtt, s mivel a gyerekek abban az időben (is) szerettek az erdőben bujkálni, élő szereplőivé válni egy vadregényes történetnek, hát hamarosan fel is fedezték. Szögeket vertek testébe, s fakunyhót építettek rá. A régi „lépcsőmaradványok” most is láthatók a törzsén, s emlékeztetik az elmúlt évszázadokra.

 Látogatóban hazánk legnagyobb szürke nyárfájánálA fa törzsén még láthatók a "lépcsőmaradványok" (Fotó: Temesvári Márta)

Ahogy tövéhez simultam, s mélyen bordázott testéhez ért a tenyerem, éreztem, hogy milyen tökéletes EGYségben van a Mindenség: az emberek, a növények, az állatok, s a természet minden aprónak tűnő, ámde rendkívül fontos részlete….

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

  • Tovább tartanak nyitva a temetőkertek, és elektromos buszok segítik majd a közlekedést
    Tovább tartanak nyitva a temetőkertek, és elektromos buszok segítik majd a közlekedést
  • Megkezdődtek az egyeztetések a jövő évi minimálbérekről
    Megkezdődtek az egyeztetések a jövő évi minimálbérekről
  • Ajándékot kapott a Maroshegyi Óvoda
    Ajándékot kapott a Maroshegyi Óvoda
  • Több kocsival indíulnak az  InterCity járatok
    Több kocsival indíulnak az InterCity járatok
  • 59 iskolában fertőtlenítenek a katonák
    59 iskolában fertőtlenítenek a katonák
  • Az EU 100 millió eurót mozgósít gyorstesztek vásárlására
    Az EU 100 millió eurót mozgósít gyorstesztek vásárlására
  • Operatív törzs: emelkedtek a kiszabható bírságok összeghatárai
    Operatív törzs: emelkedtek a kiszabható bírságok összeghatárai
  • Ökumenikus megemlékezés a Béla úti temetőben
    Ökumenikus megemlékezés a Béla úti temetőben

Eseménynaptár

  • HÍRADÓ 1-kor 2020. október 28.
    HÍRADÓ 1-kor 2020. október 28.
  • Online jelentkezik idén az Országos Rajzfilmünnep
    Online jelentkezik idén az Országos Rajzfilmünnep
  • Felkészült az egészségügy a koronavírusos betegek ellátására
    Felkészült az egészségügy a koronavírusos betegek ellátására
  • Érdemes már most felkészíteni autónkat a télre
    Érdemes már most felkészíteni autónkat a télre
  • Webinárium az online adatszolgáltatásról
    Webinárium az online adatszolgáltatásról
  • Kiemelt figyelmet fordít a rendőrség a temetők környékén
    Kiemelt figyelmet fordít a rendőrség a temetők környékén
  • Több mint 50 milliós drogfogás volt Kőbányán
    Több mint 50 milliós drogfogás volt Kőbányán
  • Utalják a szakképzésben tanulók ösztöndíját
    Utalják a szakképzésben tanulók ösztöndíját
  • Tovább bővül az otthonteremtési program
    Tovább bővül az otthonteremtési program