Trambulin, roller, kisbalta – gyerekbalesetek Székesfehérváron
Trambulin, roller, kisbalta – gyerekbalesetek Székesfehérváron
Trambulin, roller, kisbalta – gyerekbalesetek SzékesfehérváronA vakáció beköszönte bizonyos fokú szabadságot és felszabadultságot is hoz magával, legalábbis a gyerekeknél – a szülőknél sokkal inkább fejfájást, hiszen valahol az iskola-óvoda munkaidő alatti biztonságot nyújtó közegét megnyugtatóan helyettesíteni kell, vagy kellene, ami sokszor jelent logisztikai bravúrt a székesfehérvári szülőknek. És bár sokan azt gondolnánk, hogy a szünidő hozza a veszélyes időszakot, valójában a szakember tapasztalata azt mutatja: gyerekbalesetek száma a jó idő beköszöntével ugrik meg. Persze mindezen túl a táborok, nyaralások, utazások is hozhatnak veszélyes helyzeteket.
„Ha a 14 év alatti korosztályt nézzük, megállapítható, hogy lényeges emelkedés a gyermekbalesetek számában nem történt a vakáció kezdete óta Székesfehérváron: egy szünet előtti hétvégét tekintve szombaton 21, vasárnap 14 beteget fogadtunk, míg a vakáció kezdetét követően egy másik, vizsgált hétvégén 17, illetve 18 fő volt ugyanez az adat. Inkább úgy mondanám, hogy a jó idő beköszöntével, amikor a gyerekek kiszabadulnak a négy fal közül, akkor emelkedik a valamilyen baleseti sérüléssel érkező gyerekek száma” – emeli ki dr. Szarvas József, a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház baleseti sebészetének osztályvezető főorvosa.
Márpedig a veszélyes szituáció megteremtésében a legtöbb gyermek meglehetősen profi, még akkor is, ha egyébként alapvetően nem felelőtlen vagy vakmerő, csak játszik és jól érzi magát.
„A szabadban töltött nagyobb aktivitás, kerékpározás, gördeszkázás, rollerezés mind-mind potenciális veszélyforrást jelenthet, hiszen mindegyikről le lehet esni, és a gyerekek le is esnek rendszeresen. Ami ugyancsak jellemző tízéves korig, az a mászókáról leesés, illetve korfüggetlenül a trambulin. A leggyakoribb sérülésfajta, amivel aztán kórházba is kerülnek a gyerekek, nemcsak ambuláns ellátás történik, mint mondjuk egy horzsolt sebnél vagy kisebb, felületesebb sérülésnél, az a csuklótörés, alkartörés, felkartörések – ezek jobbára leesésből adódnak, például mászókáról, fáról, de nem olyan régen gyűrűre próbált felugrani egy kislány, egyszer sikerült neki, de másodszor már nem, visszapottyant és eltörte a karját." – meséli a tapasztalatokat dr. Szarvas József.
Persze mondhatjuk: a gyereket nem lehet vattába csomagolni, játszaniuk kell. Ez így is van, de ahol a szülői felelősség felmerülhet, az az alapvető védőeszközök bevetése: a bukósisak, a könyökvédő, a térdvédő, hiszen nem kell, és nem is szabad a gyereket burokban nevelni, de néhány alapvető óvintézkedéssel sok súlyosabb sérülés megelőzhető.
„Nagyon nehéz jó tanácsot adni, hiszen egyik szülő sem mondja a gyermekének, hogy ne mássz fel a mászókára, ne ugrálj a trambulinon, mert a gyerek mozgásigényét le kell vezetni, meg ki kell elégíteni, energiáit le kell vezetni. A kicsik készségeit, képességeit is fejleszti a szabad mozgás. Óhatatlanul megtörténnek ezek a balesetek. Ami talán tanácsolható, hogy próbáljuk visszafogni az úgynevezett vadulásokat, amikor féktelenné válik a játék, és olyan versengésbe kezdenek a kicsit, mint például: Ki ér fel előbb? Ki tud messzebbre ugrani? A hintából ki mer kiugrani? Egy pici gyermeknél, ha mondjuk mászókára mászik, fontos mellette állni, és elkapni, amikor pottyan. Persze még sokkal nehezebb, ha több gyermekre felügyel az ember, és minden irányba kell figyelni” – tanácsolja a szakember.
Ha mégis megtörténik a baj, a szülő persze lelkiismeret-furdalást érez, és szinte biztosan felteszi magának a kérdést, hogy mi lett volna ha? Ugyanakkor a másik oldalt sem szabad elfelejteni: mi is elestünk, megütöttük magunkat, eltört ezünk vagy azunk. És bár óvnánk csemeténket, de nekik is el kell esniük, és meg tanulniuk felállni.
Előfordul azonban, hogy a szülői felelőtlenség olyan extrém mértéket ölt, ami miatt maradandó sérülést szenved a gyermek. Sajnos a szakemberek ilyenből is többet látnak évente Székesfehérváron.
„Vannak extrém jellegű balesetek, amelyek sem a szünidővel, sem pedig a nyárral nem hozhatóak összefüggésbe, de a szülői felelősség mindenképpen felmerül. Ilyen például, amikor egy hat és féléves gyerek fát vág a kis baltájával, úgy, hogy a négy és féléves kishúga segít neki, akinek aztán levágja az ujját, ahogy az a közelmúltban sajnos megtörtént egy közeli településen." – meséli, és egyben figyelmeztet dr. Szarvas József.
