Rain showers28 °C
2020. július 2. csütörtök Ottó
Menü

Büntetőfékezés: az utak rendjének önkéntes őrei és egy fehérvári gépjárműoktató tapasztalatai

Büntetőfékezés: az utak rendjének önkéntes őrei és egy fehérvári gépjárműoktató tapasztalatai
Büntetőfékezés egy busz előtt (Fotó: Youtube/PoliceHungary)

A büntetőfékezés az egyik legagresszívabb viselkedés az utakon - önkényes rendreutasítás, amelyben a főhős (vagy antihős) szentül meg van győződve arról, hogy méltán leckézteti meg a másikat. A jelenség nem ismeretlen a székesfehérvári közlekedők előtt sem.

Az elején nézzünk egy kis kitekintést: 2010-hez képest majdnem 1 millióval több személyautó volt az utakon tavaly év végén a KSH adatai alapján. 2010-ben 2 984 063, 2019-ben pedig 3 812 013. Ez tehát azt is jelenti, hogy utunk során több autóval találkozunk és ennek megfelelően többféle helyzettel és embertípussal.

Hála az internetnek, a fedélzeti kameráknak vagy az anyósülésről kamerázó utasnak, közlekedési helyzetek tömkelege válik mindenki számára láthatóvá. Néhány nappal ezelőtt például arról lehetett olvasni, hogy tanulóvezető előtt fékezett szándékosan egy autós Szombathelyen. Nem sokkal előtte pedig egy buszost próbált rendre utasítani egy másik közlekedő Budapesten.

Noha ezek a helyzetek nem Fehérváron történtek, városunk sem mentes a hasonló esetektől.

Adódik tehát a kérdés, hogy mi is történik egy büntetőfékezésnél?

Ábrahám Csaba, a Perpetuum Mobile Autósiskola vezetője szerint a büntetőfékező vélt vagy valós sérelmét akarja úgy megtorolni, hogy jól ráijeszt a másikra. Ebben az eltorzult idegállapotban pedig nem lehet a józan eszére hatni; holott (mint például a buszos esetben) végül ő maga jár pórul.

Nézzük a buszos esetet!

Nem tetszett egy autósnak, hogy kisorolt elé egy busz Budapesten, ezért úgy gondolta, megleckézteti a sofőrt. Rossz lóra tett, mert nemcsak összetörte az autóját, amit a biztosító valószínűleg nem fog fizetni, de megbüntették és még a jogsiját is elvették. A buszos pedig nagyon jól tette, hogy nekiment, mert ha hirtelen nagyot fékez, fennáll az esélye, hogy ketten-hárman elesnek.

Ábrahám Csaba az eset kapcsán külön kiemelte, hogy ha már látjuk, hogy be fog következni a baleset, törekedni kell arra, hogy a legkisebb rossz következzen be.

Ha például látszik, hogy ütközés lesz, akkor ne a frontális ütközést válasszuk az országúton, hanem inkább menjünk le a kukoricásba. Itt is egy pillanat alatt kellett mérlegelnie a buszosnak; fékezzen egy nagyot, hogy ne menjen neki a kekeckedőnek, és közben két-három ártatlan utas kezét-lábát töri, vagy ne fékezzen akkorát, és legyen egy kisebb koccanás, amiben viszont nem sérül meg senki.


Tanulóvezető előtt büntetőfékezni?

A szombathelyi esetnél a videóban az látható, hogy lakott területen, a belső sávban ment a tanulókocsi; megállt a piros lámpánál, zöldnél pedig elindult. A másik jármű a külső sávban haladt, elment mellettük jobbról, majd bevágott, és már nyomta is a féket. Valószínűleg az volt a gondja, hogy a belső sávban haladt a tanulókocsi.

“Én is igyekszem kiküldeni a külső sávba a tanulókat; de a jogszabály megengedi, hogy a személyautó, a motorkerékpár és a kisteherautó lakott területen belül, ha nem akadályozzák a többieket, akkor folyamatos haladásra is igénybe vehetik a belső sávot.

És ott van ez az apró pici momentum, hogyha nem akadályozza a mögötte gyorsabban haladni szándékozót. Egy tanulókocsi esetében ez márpedig gyakran előfordul.

Tehát mehet a belső sávban, ezzel nem sért szabályt, ugyanakkor az oktatók igyekeznek őket a külső sávban vinni. Ez esetben nem lehet tudni, miért voltak a belső sávban; lehet, hogy mindjárt balra akartak kanyarodni, vagy nem sokkal előtte tértek rá az útra egy balra kanyarodással, és még nem volt idő sávot váltani. Ezekkel valószínűleg a büntetőfékező sem volt tisztában; eleve az, hogy meglátta a T betűt, meg hogy a belső sávban van, ez már elég volt, hogy felhergelje. Vagy egyszerűen az előző héten akadályozta egy másik tanulóvezető, és most állt bosszút” - vélekedett Ábrahám Csaba.

A büntetőfékezés a közúti közlekedés veszélyeztetése. Ebből, hogyha baj lesz - márpedig ez könnyen előfordulhat -, ütköznek, esetleg megsérül valaki, a fékezőt megbüntetik.

“1995 óta oktatok elméletet és gyakorlatot is, tehát van egy kis visszatekintési lehetőségem az elmúlt néhány évtizedre, hogyan változott a világ, a közlekedési morál és az emberek hozzáállása egymáshoz. A kilencvenes évek közepéig ez tökéletesen működött; megvolt az odafigyelés és az együttműködés. Nyilván akkor is volt, aki odaszólt, dudált, villogott a tanulókocsira, ha úgy érezte, hogy akadályozza, de lényegesen kevesebb ilyen helyzet volt, mint napjainkban.

Nagyon sokat változott a közlekedési kultúra. Kicsit együttérzőbbek, segítőkészebbek voltak korábban. Nem tudni, mi okozta ezt a változást, reméljük javulni fog, hiszen egy ilyen ellenségeskedő, negatív hangulatú közlekedésben senki nem érzi jól magát. És az elsődleges dolog a közlekedésben mindig a biztonság. 

Amikor egymást bosszantják, letekerik az ablakot, átüvöltenek, megdobják valamivel a másikat, büntetőfékeznek - ezek mind a veszélyhelyzet kialakulását támogatják és nem a biztonságos közlekedést” - meséli a tapasztalatait Csaba.

Az sem segít, hogy kategorizálunk. Mert aki most például egy tanulókocsiban ül, lehet, hogy középvezető egy multinál, pénztáros egy bevásárlóközpontban, tehát nem mindig tanuló, és nem azért van ott, hogy felbosszantsa a többieket. Pusztán valaki, aki az életének egy olyan szakaszában van, amikor szeretne megtanulni autót vezetni.

Él egy tévhit az emberekben, mégpedig az, hogy mindenképpen mindig az a hibás, aki hátulról ment bele a másikba - itt az élő példa, hogy nem biztos.

Mert ha úgy vágnak be a másik elé, és ott hirtelen bele is fékeznek, akkor ebben az esetben a kicsi követési távolság nem a hátul haladó alakította ki, hanem az, aki elől van.

Mit lehet tenni egy büntetőfékezésnél?

Nem sokat. Kiszállunk és odamegyünk hozzá, hogy te ezt hogy képzelted? Biztos nem az lesz a végkimenetele, hogy “Úú, bocsánat, többet nem fogok ilyet csinálni”.  Aki agresszíven viselkedett a közlekedésben, azt ne akarjuk mi ott hirtelen megnevelni az út szélén, pláne, hogy még felfokozott idegállapotban van. Lehet, hogy két nap múlva, amikor valaki más mondja el neki higgadtan, akkor már másképp látja, átértékeli, de ott, felpaprikázott hangulatban ezt nem lehet megtenni.

A másik oldalról nézve…

Aki előtt büntetőfékeztek, ő is idegállapotba kerül, és ő is lehet balesetveszélyes. Először is megijeszti a helyzet, utána meg azon kattog még egy ideig, hogy tényleg ő volt ennyire tökéletlen? Ő csinált valamit ennyire rosszul, hogy így viselkedett vele a másik?

Rosszul esik az embernek, ugyanúgy, mintha a boltban flegmán beszél vele a hentes vagy egy másik vásárló. Ezek az értelmetlenül kapott kis atrocitások bosszantják az embert - a fókuszt pedig könnyen elvonhatják magáról a közlekedésről.

Konklúzió

Ugyanaz a lényeg a büntetőfékezésnél, mint az ittas vezetésnél - ne csináljunk ilyet! Balesetveszélyes, és lehet, hogy olyasvalaki sérül meg, akinek semmi köze hozzá, például a buszon egy utas, vagy valaki a zebrán.

Soha senki nem tudja megmondani, miért csinálja azt a másik, amit; miért megy lassan vagy miért az út közepén, miért megy gyorsan, stb. Az is lehet, hogy valakit éppen a kórházba visz.

Ahogyan Csaba fogalmaz: nem tudjuk megmondani, miért csinálja azt amit, és ezt még tetőzzük plusz veszélyhelyzet kialakításával, ami megint csak nem visz a jó irányba. Tudomásul kellene vennünk, hogy a közlekedés veszélyes üzem. Amúgy is veszélyes, elég a statisztikákat megnézni, hogy naponta hány közlekedési baleset történik, úgy, hogy a jelentős részében nem az játszott szerepet, hogy valaki szándékosan idézte elő, hanem hogy valaki hibázott. 

Az elsődleges mindig a biztonság. Ha egymás orra alá borsot törünk, vagy bosszantjuk egymást, ezzel csökkentjük ezt a biztonságot. Az a cél, hogy aki elindult A-ból B-be, az oda is érjen, és ne sérüljön meg közben.

Tehát mindenki foglalkozzon a maga dolgával, és ne lépjen elő önkényes “majd én megmutatom” sofőrré. Ahogyan Csaba is kiemeli: aki eltér az átlagos közlekedési magatartástól, annak mindig van erre oka. Igyekezzen mindenki a rá vonatkozó szabályokat betartani, és nem a másikat nevelni az autóból.

A teljes beszélgetés Ábrahám Csabával, a Perpetuum Mobile Autósiskola vezetőjével a Vörösmarty Rádióban 2020. május 27-én 17-18 óra között hallgatható meg.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár