Cloudy22 °C
2020. augusztus 14. péntek Marcell
Menü

Fehérváron edz a rákból gyógyuló válogatott kosaras

Fehérváron edz a rákból gyógyuló válogatott kosaras
Gereben Lívia végre újra elkezdhette a munkát (Fotó: Somos Zoltán)

Pattog a labda a fehérvári MKOSZ-csarnokban, a női kosárlabda-válogatott készül az őszi feladatokra. A kerethez csatlakozott Gereben Lívia, aki minden kemény meccsnél nagyobb küzdelemben áll éppen nyerésre: leukémiából gyógyul.

A magyar válogatottban szerepelni mindig nagy megtiszteltetés, de most különösen nagy boldogság számomra.

A sok sportolótól hallott gondolatot akár közhelyesnek is érezhetnénk, de ha van, akinél tényleg rendkívüli, hogy ezekben a napokban a kosárlabda válogatott edzésein vehet részt, az Gereben Lívia. A huszonhárom éves szekszárdi kosaras bő egy évvel ezelőtt szörnyű diagnózissal szembesült: leukémiát állapítottak meg nála. A gyógykezelés azonnal megkezdődött, most pedig, ha még az egymás elleni játékba nem is szállhat be, már ismét a válogatott társakkal edzhet, miközben saját erőnléti programját is végzi.

„Tavaly május 10-én tudtam meg a betegségemet. Azért ez az időszak még nem zárult le teljesen, nagyon sok mindenre oda kell figyelnem és szigorú szabályok szerint élek. Egy rákos betegségnél azt, hogy meggyógyultam, nem lehet ilyen rövid idő után kijelenteni, de nagyon örülök, hogy már idáig eljutottam” - mondta Gereben a fehérvári MKOSZ -csarnokban a kedd délelőtti edzés után.

A sokkoló diagnózist követően ő is megjárta azt a lelki utat, amit a rákkal küzdők, csak éppen igen rövid idő alatt kellett eljutnia a talpra állásig. Nemcsak maga miatt: miközben ő volt beteg, neki kellett támogatnia a környezetében élőket.

„Egy ilyen betegség nagyon el tud uralkodni az emberen, ha nem elég erős lelkileg, de nem volt időm keseregni. Próbáltam mindig pozitív maradni. A körülöttem élőkön láttam, hogy nagyon összetörtek, ezért nekem rögtön kellett kapcsolnom és kicsit az ő helyzetüket segíteni. Ezért igazából időm se volt felfogni, keseregni a helyzetemen. Szerintem én voltam a legerősebb a családban, tartottam magam annak ellenére, hogy ez mindenkinek nagyon nehéz szituáció volt.”

Gereben Lívia betegségének hírére megmozdult a kosárlabda társadalom, és az egész országból nagyon sok szeretetet, támogatást kapott. Idegenek biztatták, akciókat szerveztek a kezelése segítésére. A csapattársai és családtagjai végig mellette álltak a legnehezebb időszakban.

Sokat kérdezik a gyógyulásról és terveiről a visszatérő játékost (Fotó: Somos Zoltán)
Sokat kérdezik a gyógyulásról és terveiről a visszatérő játékost (Fotó: Somos Zoltán)

Két kemoterápiás kezelése és egy őssejt-transzplantációja volt, utóbbinál édesanyja volt a donor. Azt mondja, a transzplantációt viselte a legjobban, pedig elvileg az a legnehezebb és legrizikósabb része volt a kezelésnek. A fizikai megpróbáltatásokon túl az igazi nehézséget a bizonytalanság jelentette, jelenti. Ez a betegség jellegéből fakad és nem engedi, hogy biztos legyen a holnapban az, aki amúgy mindig célokat tűzött ki maga elé. Igaz, Gereben Lívia nem hajlandó lemondani a tervezésről.

„Nem lehet látni egy betegségnél előre, mi lesz, az ember egyik napról a másikra él. Az orvosok sem tudják, mi fog történni, attól függ, hogyan reagál a szervezet, és ez ezerféle lehet. Szóval az alagút végét nem lehetett látni, talán a transzplantáció után száz nappal lehetett kicsit remélni, de semmi biztosat nem lehetett mondani. Én világéletemben hosszabb távra terveztem, mindig megvolt előre, mit fogok csinálni a következő időszakban. Csak így tudok élni, semmi félsz nincs bennem, hiszen úgy gondolom, ennél rosszabb dolgon már nem tudok keresztül menni, pozitívan állok a jövőhöz!”

Gyerekkora óta a sport az élete, ami egyszerre jelentett segítséget és nehézséget is legújabb, nagy küzdelmében. „Nagyon nehéz volt a szeretett közegemből kiszakadni, de nem indultam volna ilyen jó esélyekkel, ha nem vagyok sportoló. A testi felépítésem és a lelki is jó alap volt, úgy mondanám, nekem volt miből veszíteni. Egy átlagembernél jobb izomzattal, erőnléttel rendelkezem. Ugyanakkor szezon végén jártunk, amikor meglett a diagnózis, vagyis elég kifacsart állapotban voltam, ez nem segített.”

Miután a kezelés hatásos volt, a világon átszáguldó vírus teremtett újabb bizonytalanságot. Úgy volt, hogy áprilisban már beszáll csapata, a Szekszárd munkájába, de ez nem valósulhatott meg. Most az a terv, hogy augusztusban kezdi velük a munkát. A válogatottnál Székely Norbert szövetségi kapitány számít rá, és a társaknak is sokat jelent, hogy újra közöttük van. Bár a rákból gyógyulók évek után lélegezhetnek csak fel teljesen, az már biztos, hogy Gereben Lívia jó úton jár. Ez pedig, akárcsak a sportban a siker, nem kis részben fejben dől el. Ő így foglalja össze:

„Lelkileg kell erősnek lenni, hinni abban, hogy meg lehet gyógyulni, Aki összeomlik, az még enyhébb betegség esetén is nehezebb helyzetbe kerül. A pozitív hozzáállás és gondolkodás a kulcs, úgy kell élni a mindennapokat, hogy hisszük, a legmélyebb gödörből is van kiút.”

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár