Cloudy4 °C
2020. november 25. szerda Katalin
Menü
Házhozszállítás

Mennyi értelme van az októbertől bevezetett kötelező lázmérésnek?

Mennyi értelme van az októbertől bevezetett kötelező lázmérésnek?
Lázmérés a Széchenyiben (Fotó: Tar Károly/Fehérvár Televízió)

Röviden: semennyi. Valamivel hosszabban: bizonyos helyzetekben hasznos, de nem a testhőmérséklet-ellenőrzéssel fogjuk megfékezni a koronavírus-járványt. Akkor mégis mire jó? Vasárnapi szubjektív.

Ország úgy még nem várt lázmérést, ahogy a magyarok a néhány napja indult új nemzeti hőmérőzést. Amikor Orbán Viktor a Belügyminisztérium vaskapuján kilépve szeptember 12-én közölte, hogy októbertől az iskolákba belépés előtt mindenkire kötelező lázmérés vár, a hír a brazil esőerdőket felperzselő tűzvészt meghazudtolva söpört végig a magyar interneten. A miniszterelnök több fontos bejelentése között elbújtatott félmondatról érezni lehetett, hogy erről mindenkinek lesz véleménye.

És van is. 

Kezdjük azzal, hogy mire jó ez az egész

Aki nem egy kő alatt töltötte az elmúlt tíz hónapot, álmából felkelve tudja, hogy a világot éppen revolverező világjárvány legfőbb tünetei a köhögés, a légszomj, a nehéz légzés, a levertség és általános fáradtságérzet, a fejfájás, a torokfájás, az izomgyengeség, a szag- és ízvesztés, a hasmenés vagy hányás, valamint a láz. Vagyis kis túlzással mondhatjuk azt, hogy szinte bármi.

Az, hogy kinél melyik jelentkezik, teljesen változó: egyelőre az orvostudomány is értetlenül áll a tulajdonképpen személyre szabott tünetekkel jelentkező koronavírus-fertőzés előtt, miközben a többség úgy vészeli át, hogy jó eséllyel halvány fogalma sincs arról, hogy elkapta a vírust.

Amikor januárban felütötte a fejét a mára Covid-19 névre keresztelt pandémia, akkor még csak távoli, egzotikus betegségként olvasott róla mindenki az időnkénti híradásokban. Jóformán elképzelhetetlenek tűnt, hogy a kínai Vuhant napok alatt térdre kényszerítő vírus egyszer csak megjelenjen Magyarországon. Pedig ennek már akkor is voltak előjelei.

A kínai nagyvárost órák alatt zárta el a koronavírus a világ többi részétől. A 19 milliós városban uralkodó állapotokat leginkább a teljesen elnéptelenedett utcák, a néhány maszkban kóválygó ember, a várostábláknál felállított katonai ellenőrzőpontok, és a lakóépületek, élelmiszerboltok bejáratánál teljes védőfelszerelésben lázmérőző emberek jellemezték.

Mivel egy vadonatúj vírusról volt (van) szó, ezért az addig tapasztalt legfontosabb tünetek egyikét, a magas testhőmérsékletet igyekeztek ellenőrizni mindenkinél. Akinél a normálistól akár csak egy szikrányit is felfelé tért el az érték, azonnal hazazavarták, vagy ki sem engedték otthonából.

Ma már tudjuk, hogy a láz csak az egyik a sok tünet közül, de messze nem a legáltalánosabb.

Az elmúlt tíz hónapban annyi már kiderült, hogy a fertőzöttek túlnyomó része egyáltalán nem mutatat semmiféle tünetet: egyes tanulmányok 40, mások 80 százalékra teszik a tünetmentes hordozók arányát. Vagyis ha őket lázmérőzné bárki, semmilyen a normálistól eltérő értéket nem jelezne a műszer, és úgy siklanának át az iskolákban és egyéb közintézményekben felállított ellenőrzőpontokon, mint kés vajon.

Ne legyenek hiú ábrándjaink: ez a gyakorlatban meg is történik, ugyanis ők felelősek - persze tudtukon és akaratukon kívül - leginkább a koronavírus terjedéséért.

Annál a kisebbségnél, aki végül enyhe vagy súlyos tünetekkel vészeli át a fertőzés nyomán kialakuló betegséget, az eddigi tapasztalatok alapján a legritkább esetben azonnali magas lázzal vagy hőemelkedéssel jelentkezik a Covid-19. Jellemzően a többségnél egy extrém, elmúlni nem akaró fejfájás, hirtelen fáradtságérzet és általános levertség, vagy a szaglás és ízérzékelés hirtelen elvesztése az első tünet, amit száraz köhögés, légszomj és láz követ.

Vagyis mire a testhőmérséklet-emelkedésig eljut a tüneteket produkáló fertőzött, jó eséllyel a fentiek közül valamit már tapasztal magán, ami a betegséget átvészelők leírása alapján jócskán elmarad a normális állapottál. Azaz érzékeli, hogy valami nincs rendben, talán az is felmerül, hogy esetleg valahol elkaphatta a koronavírust.

A láz ezek alapján ugyan nem túl gyakran, de bizonyos esetekben lehet első, szinte a semmiből előtörő tünete a fertőzésnek. De elég valószínűtlennek tűnik, hogy éppen abban a reggeli harminc percben hatalmasodik el valakin a láz, amíg otthonából a munkahelyére vagy az iskolába, óvodába ér. Aki mégis lázasan indul el otthonról, mert valamilyen rejtélyes okból mindenképpen kockáztatni szeretné saját és mások egészségét, szinte biztosan lázcsillapítót vesz majd be vagy diktál a gyerekébe, vagyis náluk sem fog a semmi különöset mutatni a lázmérő.

Arra pedig már ne is térjünk ki, hogy a különböző digitális lázmérők és hőkamerák mennyire mutatnak megbízható értékeket. Az emberi szervezet 36-37 fok közötti hőmérsékleten működik a legjobban. Ha a testhő 35 fok alá esik, kezdődő kihűlésről beszélhetünk. Ezzel szemben előfordul, hogy ezek az eszközök teljesen egészségesnek tűnő embereknél is 34-35 fokos testhőt jeleznek.

De akkor tényleg, mégis mire jó ez az egész?

Most leginkább úgy tűnik, hogy egyfajta erődemonstrációról van szó. Egy olyan intézkedésről, ami előreláthatólag kevés fertőzöttet szűr majd ki, cserébe egy extra feladatot ró sokak nyakába: a szülőnek el kell magyarázni a gyereknek, hogy mi és miért történik, az állandó lázmérőzés pedig rendszeres testmozgást biztosít az intézményekbe beléptetésért felelősök nyakába.

Siker? Időnként lesz, de ahogy mondani szokták: a koronavírus elleni harcban messze nem az össznépi lázmérőzés a legélesebb kés a fiókban.

Sokkal inkább annak tűnik még mindig a már unásig ismételt maszkviselés, a védőtávolság betartása, a rendszeres kézmosás és fertőtlenítés, valamint az olyan helyek, rendezvények látogatásának elkerülése, ahol sokan gyűlnek össze. 

De leginkább a fertőzésgyanús esetek és a lehetséges kontaktszemélyek minél nagyobb arányú tesztelése, ami nemcsak a láztól alig támolygó, hanem a tünetmentes eseteket is gyorsan kiszűrné.

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Házhozszállítás

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár