Fehérvári fülledt utcák: amikor rendőrkapitány segített bordélyházat nyitni a Könyök-közbenFehérvári fülledt utcák: amikor rendőrkapitány segített bordélyházat nyitni a Könyök-közben
A fehérvári elveszett piros lámpás negyedről sajnos a Városi Levéltárban nem sok minden maradt meg. Valamikor a nyolcvanas években az ezekhez kötődő iratokat (például bárcákat, engedélyeket) leselejtezték, megsemmisítették. A csoda folytán egy kisebb stóc papír mégis megúszta. Az egykori Könyök-köz (ma nagyjából a Fórum tér és a Mancz János játszótér közötti útszakasz) hírhedt volt a nyilvános házairól.
A fehérvári rendőrkapitány szívügye
1938-ban Csonka Lajosné a 10-es szám alatt akart bordélyházat nyitni. Tisztességes adófizető madámként kérelmet is írt a fehérvári rendőrkapitányságra. A papírokat továbbküldték a városházára, ahol nem igazán örültek az ötletnek. A Könyök-közi bordélyok régóta fejtörést okoztak a városvezetésnek, hiszen a polgári életformához hozzátartoztak a kéjnők nyújtotta szolgáltatások. Azonban az utcában élő lakók tűzzel-vassal harcoltak a kuplerájok ellen. Mivel az utcában már két intézmény működött, ezért első körben elutasították a madám kérelmét.
A fordulat csak ezután következett: valamilyen oknál fogva a fehérvári rendőrkapitány a szívén viselte Csonka Lajosné és a „lányok” sorsát.
A tisztifőorvossal hatósági szemlét tartott az utcában, ahol kiderült, a másik két piros lámpás házban nyomdafestéket nem tűrő állapotok vannak: mocskosak és sürgősen felújításra szorulnak. Jó példaként említette a Csonka Lajosné-féle házat, amely minden tisztasági és egészségügyi szempontnak megfelelt. A rendőrkapitány ezért levélben kérte a városi vezetőket, adják ki mégis a működési engedélyt vagy ha nem, mondják meg, hol lehet máshol a városban bordélyt nyitni.
El lehet képzelni, hogy az eset mekkora dilemmát okozhatott a fehérvári városházán!? Ha továbbra is megtagadják a működést, úgy hogy a másik két Könyök-közi hely még rosszabb állapotban van, akkor a városban máshol kell kijelölni egy házat, amelynek a környéken élők biztosan nem fognak örülni. A Könyök-köziek meg bármit is szeretnének, nem lehet mit tenni. Az utca a fehérváriak körében már úgyis hírhedt.
Végül némi hivatalos levélváltás után, Csonka Lajosné mégis csak megnyithatta a házat 1938-ban.
A madámnak szigorú előírásoknak kellett megfelelni. Csak olyan lányok űzhették a mesterséget, akiknek érvényes egészségügyi igazolásuk volt. Minden szobát bizonyos időközönként fertőtlenítenie kellett, és minden vendég után ki kellett cserélni az ágyneműt. Sőt, a falra jól látható helyre ki kellett tenni, hogy a hely egészségügyileg minden szempontból megfelel.
Mennyibe került egy éjszaka a fehérvári bordélyban?
Érdekesség, hogy Könyök-köz 10. esetében a szolgáltatás díját időben és hatóságilag szabták meg. Például egy órára szobát a választott kurtizánnal egy pengőért lehetett bérelni. Ha valaki nem sietett, mert nem várták hamar haza, akkor anyagilag jobban megérte, ha három órát vagy egy egész éjszakát töltött a bordélyban. Háromórányi szerelem 2,5 pengőbe, tizenkét órányi (kb. egy éjszaka) 5 pengőbe került. Az uraknak mindig előre kellett fizetni, és hivatalosan nem követelhettek semmilyen extrát a hölgyektől.
Érdekesség, hogy az eredeti lapon a gépelt, valamival magasabb árakat tollal átírták. Hogy miért és mikor, azt a mai napig rejtély övezi…
