2018. augusztus 15. szerda Mária
Menü

Vissza a fehérvári jövőbe!

Vissza a fehérvári jövőbe!

A Doki mondta, hogy ne babráljam a DeLoreant, nekem azonban mégis sikerült bekapcsolnom a fluxus kondenzátort és visszautaztam a múltba. És sok mindennek voltam tanúja a középkori Székesfehérváron…

Vissza a fehérvári jövőbe!

Csak egy pillanatra nem figyeltem s a barátomat (aki a hátam mögött ült a DeLoreanban) máris elkapták és az egyébként asszonyt megőrző kalodába zárták, pedig – elmondása szerint – nem is csinált semmit. Nem úgy, mint a sajtot lopó aprónép, amely megdézsmálta a kereskedők portékáit. Nyöszöröghettek aztán ám utána. Hiába kérlelték ugyanis az utca népét, hogy segítsenek rajtuk…

Aztán annak is tanúja voltam, ahogy a felcser végre, a nap folyamán először, sikeresen gyógyított meg egy embert. Rá kis időre dalnokok gyűltek az Országalmához s a városőrség tagjai is megjelentek teljes menetfelszerelésben, de a legnagyobb sor természetesen a jósnál volt annak ellenére, hogy a szerelmi bájitalból már rég kifogyott. Tanácsait viszont igazolta a Tarot kártya, ezért városunk apraja-nagyja leste szavát.

Mivel én már tudtam a jövőt (a 21. századi Fehérvár előttem ugye nem titok), inkább éhségem csillapítására fordítottam nagyobb gondot, semhogy bedőljek holmi babonának, s boszorkányok szavára adjak. Meg is látogattam hát a bódét, ahonnan nagy füst csapott fel és sült hús szagát vitte a szél. Volt ott választék bőven, minden, mi szem-szájnak ingere: csirkeflekken, kolbász, sült kukorica, kicsit odébb pedig sajt jó árba'. 

Kicsivel később már nagy királyok közt jártam-keltem, boszorkányok üldöztek és lovagokkal harcoltam. Hallottam kardjuk pengését, íjaik suhogását, lovaik nyerítését, de meghátrálásra csak az idő késztetett. Dolgom van még ugyanis a 21. századi Fehérváron, ezért magamra csuktam a DeLorean ajtaját és visszautaztam a fehérvári jövőbe...

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár