Gibraltár, a brit szikla Európa és Afrika között
Gibraltár, a brit szikla Európa és Afrika között
Gibraltár, a brit szikla Európa és Afrika közöttJogállását tekintve az angolul roppant eufemisztikusan az egyik Overseas Territory-nak, vagyis Tengerentúli Területnek nevezett Gibraltár nevét arról a nyolcadik századi Tarik ibn-Zijjád mór hadvezérről kapta, aki délről elsőként kelt át a később ugyancsak róla elnevezett tengerszoroson abból a célból, hogy a félhold uralmát kiterjessze az Ibériai-félszigetre. Ezt követően Gibr-el-Tarik, vagyis Tarik sziklája hét és fél évszázadon keresztül volt a muzulmánok kezében.
250 év spanyol uralom
1463-ban, a móroktól visszahódított utolsó európai földdarabként kerül ismét spanyol tulajdonba. A magukat „legkatolikusabb uralkodóknak” nevező hispán királyok alig negyed évezredig tudják megtartani a már akkor is komoly hadászati jelentőséggel bíró szoros északi részét: az 1704-es spanyol örökösödési háború egyik, amúgy nem túl jelentős csatájában egy alig kétezer fős, egyesült angol-holland tengerészgyalogos alakulat hatórás ágyúzás, majd rövid szárazföldi csetepatét követően megadásra kényszeríti a város spanyol védőit és elfoglalja az erődöt.
Józsefvárosnyi terület
A háborút 1713-ban lezáró utrechti béke számos spanyol területet Európában és az amerikai földrészen egyaránt a győztes Angliának juttatott. Ezek közé tartozott Gibraltár is, amit a rövid becenevek iránt már akkor is olthatatlan vágyat érző britek elkezdtek "Gib"-nek, vagy egyszerűen csak A Sziklának (The Rock) nevezni. A mindösszesen 7 négyzetkilométeres földnyelv akkora, mint a pesti nyolcadik kerület, harmadannyian lakják, arról végképp nem beszélve, hogy a két terület geostratégiai jelentősége is meglehetősen eltérő.
Gibraltár 1779 júliusában (Kép: warontherocks.com)
Növekvő érték
A Szuezi-csatorna 1869-es megnyitása következtében Gibraltár értéke még inkább növekedett. Spanyolország egyre erőteljesebben kezdte hangoztatni az utrechti békével és ennek hatályosságával kapcsolatos fenntartásait, de Nagy-Britannia nem kockáztathatta, hogy a Szikla ellenséges kézbe kerülésével a szigetország és ázsiai koronagyarmatai (Hongkong, India, Ceylon), továbbá Ausztrália és Új-Zéland közötti hajóút ismét csak Afrika megkerülésével legyen megoldható.
A náciknak is megtetszett
A második világháborúban Gibraltár valamennyi polgári lakosát átszállították Angliába, s a földnyelvet egyetlen masszív erőddé alakították át. Lévén, hogy ágyúi, valamint a hadikikötőjében horgonyzó csatahajói komoly fenyegetést jelentettek a Harmadik Birodalom Földközi-tengerre merészkedő haditengerészetének, Felix fedőnéven Hitlerék elkezdték kidolgozni Gibraltár elfoglalásának tervét, amely azonban (főként Franco tábornok hezitálása miatt) soha nem haladta meg az előzetes hadműveleti elképzelések szintjét.
Franco és a Szikla kísértése
Az ibériai diktátort 1969-ben még megkísértette egyszer a gondolat, hogy mi lenne, ha a rendelkezésére álló spanyol idegenlégió válogatott zászlóaljaival erőből visszafoglalnák azt a pár nyomorult négyzetkilométert, de úgy tűnik, vagy a józan ész győzedelmeskedett, vagy Francót öntötte le valaki egy vödör jéghideg vízzel, mert a tervek ebben az esetben is tervek maradtak, Gibraltár fölött pedig azóta is a brit lobogót, valamint a történelmi városi zászlót lengetik az atlanti és a mediterrán szelek.
Hispán piszkálódások
A hetvenes-nyolcvanas években a spanyolok (a problémák valódi latin típusú, érzelmi alapú megközelítéséről téve tanúbizonyságot) időről időre lezárták a másfél kilométeres szárazföldi közös határt, korlátozták a ki- és beutazók számát, megpiszkálták a telefonvonalakat, zavarták a tévé- és rádióadásokat, de 1986 óta, vagyis Madrid EU-csatlakozását követően a durcáskodás alábbhagyott, s maradtak az unalmasabb, de kevesebb botrányt okozó diplomáciai módszerek: tárgyalások, tárgyalások, tárgyalások…
Az örök téma
A szóban forgó hét négyzetkilométer szuverenitása továbbra is kulcsfontosságú témaként merül fel minden, London-Madrid kapcsolatban. Legyen szó kereskedelemről, katonapolitikáról, diplomáciáról, kulturális együttműködésről vagy akár idegenforgalmi kérdéseket érintő, brit-spanyol megbeszélésekről, a Szikla napjainkban is, minden alkalommal felbukkan, mint megkerülhetetlen téma - természetesen főleg a spanyolok részéről.
17900 : 187
A britek ilyenkor mindig roppant udvariasan megismétlik a kincstári választ: Gibraltár lakosságának kell döntenie a hovatartozás kérdésében. Azt a spanyolok is tudják, hogy a legutóbbi, 2002-ben tartott szuverenitási népszavazáson a leadott 18087 szavazat közül 17900 a brit uralom fenntartása mellett szólt… Márpedig 98,97 százalékos többséggel még Madridnak is elég nehéz vitatkoznia.
A leghűségesebb Szikla
A jövő a korlátozott helyi szuverenitásé - mondják Londonban, hozzátéve: amint a helyiek többsége a Spanyolországhoz való csatlakozás, vagy akár a teljes önállóság mellett dönt, abban a pillanatban visszahívják a királynőt képviselő kormányzót, bevonják a gibraltári font nevű fizetőeszközt, összecsomagolnak, felvonják a horgonyt és már ott sincsenek. Az eddigi voksolási trendeket figyelembe véve a britek továbbra is nyugodtan krikettezhetnek: nagyon úgy tűnik, hogy a gibraltáriak a brit monarchiát nem szeretnék felcserélni a spanyolra. Minden jel szerint a Szikla tényleg tántoríthatatlan.
