Gagarin: így lett ő az első ember az űrben
Gagarin: így lett ő az első ember az űrben
Gagarin: így lett ő az első ember az űrbenGagarin 1934-ben született a szmolenszki járás egyik, azóta természetesen róla elnevezett településén, hamisítatlan szovjet hőshöz illő módon kolhozparaszti családban. Apja valójában szakképzett ács volt, de a hivatalos életrajzírói szerint ennek bevallása nem lett volna elég motiváló és példamutató a szovjet parasztok tízmillióinak, ha netán ők is kozmonautát szerettek volna faragni gyermekeikből. Meg aztán biztosan el akarták kerülni a kényelmetlen, klerikális párhuzamot egy másik híres emberrel, akinek apja ugyancsak ács foglalkozású volt.
Kohásznak indult
A főleg reáltantárgyakban tehetséges srácra matektanára figyelt fel, s ő javasolta továbbtanulását a ljuberciji szakközépiskolában, ahol az érettségi mellett kohászati szakképesítést is szerzett. A tanár a második világháborúban pilótaként szolgálta Oroszország Anyácskát, s az ifjú Jurij a tőle hallott történetek hatására kezdett el komolyabban foglalkozni a repülés gondolatával. Ez a korai elkötelezettség a szaratovi műszaki főiskolán eltöltött évek alatt abban is megnyilvánult, hogy (éltanuló-élsportoló komszomolecként) tagja lett a helyi repülőklubnak.
Orenburgtól a norvég határig
Gépész üzemmérnöki diplomája megszerzését követően egyenes út vezetett a légierő orenburgi főiskolájára, ahol a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulóján feltűzték zubbonyhajtókájára és tányérsapkájára az ezüstszárnyakat és alhadnaggyá avatták. Első állomáshelye a messzi észak. A Murmanszk megyében található Lusztari támaszpont tisztje lett, ahol MiG-15-ös és MiG-17-es gépeket repülve olykor hóviharban és mínusz harminc fokban is bizonyította, hogy egyike a vöröscsillagos repülőgépek legrátermettebb pilótáinak.
A Gagarin életéről készült 2016-os mozifilm előzetese
Négyszázból húszan
Amikor 1959-ben az űrprogram irányítói felszólították a szovjet légierő vezetőit, hogy kezdjék meg a majdani űrhajó humán oldalának előkészítését (magyarán: vegyék számba a lehetséges kozmonauta-jelölteket és fogjanak hozzá ezek kiválasztásához), a frissen hadnaggyá előléptetett Gagarin természetesen ott volt a fókuszcsoportban. A többlépcsős, fizikai, szakmai, valamint intellektuális készségeket és képességeket, no és a rendszer iránti elkötelezettséget egyaránt vizsgáló procedúra embert próbáló fejezetei végén a kezdeti négyszáz aspiránsból mindössze húsz pilóta kezdhette meg a végső felkészülést.
Száz százalékban orosz
Nem szokták hangoztatni, de nagyon úgy tűnik, hogy a kiválasztásban (a soknemzetiségű Szovjetunió uralkodó népcsoportjához, az oroszhoz tartozó családi vérvonal mellett) még az is szerepet játszott, hogy a jelöltek arcberendezése megfeleljen a keleti szlávok külsejéről alkotott sztereotípiáknak: kerek fej, szőke haj, kék szemek, húsos ajkak. Nézzük csak meg: ha létezik egyáltalán „klasszikusnak” mondható, már-már közhelyszerűen orosz arc, Gagariné ilyen.
Jurij Gagarin egyenruhában (Fotó: Voices from Russia)
Csak egy maradhatott
1961 kora tavaszára eldőlt, hogy a többi 19 kiképzett pilótát megelőzve ő lesz A KIVÁLASZTOTT, amihez (a már említett szubjektív és objektív tulajdonságok mellett) az is hozzájárult, hogy a 157 centiméteres magasságával a legalacsonyabb, 52 kilójával pedig a legkönnyebb volt valamennyiük közül. A Vosztok kabinjában ugyanis minden köbcenti és minden kiló megfontolás tárgyát képezte.
108 perc alatt a Föld körül
Az első kozmonauta (vagy ahogy az amerikaiak mondják: asztronauta) 108 perc alatt kerülte meg a Földet, átlagosan mintegy 250 kilométeres magasságban. Helyi idő szerint 13 óra 7 perckor, hét kilométeres magasságból, speciális ejtőernyővel végrehajtott ugrást követően Gagarin épen és egészségesen ért földet a volgai németek egykori fővárosa, a Szaratov megyei Engels mellett egy szántóföldön, az ott szorgoskodó helybéli parasztok nem kis megdöbbenésére. A későbbi, ma már legendaszámba menő beszámolók szerint a napszaknak megfelelően, udvariasan köszönt, bemutatkozott és megkérdezte: honnan telefonálhatnék sürgősen Moszkvába?
A szimbólum
Az eseményt követő hetekben-hónapokban Gagarint (akit az űrbéli távolléte szűk két órájában soron kívül előléptettek őrnaggyá) győzelmi zászlóként a szó szoros értelmében körbehordozták a világban, a szovjet űrelsőség élő bizonyítékaként. Megkapta a legmagasabb állami és katonai kitüntetéseket Szófiától Budapesten át Ulan Batorig és természetesen a Szovjetunió Hőse is lesz. 1962-től a Csillagváros helyettes parancsnokaként a jövendőbeli kozmonauták kiképzéséért felelt, tevékenyen részt vett a már akkoriban tervezett, többszöri felhasználású űrhajó (ma űrsiklónak mondanánk) kidolgozásában.
Akit a kerozin szaga megcsapott
Nem tudott és nem is akart szakítani a repüléssel, noha az űrbe soha többé nem térhetett vissza: a légierő kiemelt tesztpilótája lett. 1968. március 27-én, máig sem teljesen tisztázott körülmények között az általa vezetett MiG-15-ös oktatógép a földhöz csapódott, s Jurij Gagarin (aki ekkor már ezredes) társával, Vlagyimir Szerjoginnal együtt életét vesztette. Számtalan találgatás kapott szárnyra, amelyek között a KGB által megszervezett merénylettől kezdve az amerikai összeesküvésen keresztül az öngyilkosságig és a műszaki hibáig minden felbukkant a konteós narratívában. 2007-ben az egykori baleset nyomozását a hadsereg újra akarta kezdeni, de a nagypolitika ezt nem látta indokoltnak.
Gagarin sírja középen (Fotó: Fotograf Florian Wizorek)
„Milyen bámulatos!”
Akárhogyan is történt, ha eltekintünk a személyével kapcsolatos összeesküvés-elméletektől, jelenlegi ismereteink szerint Jurij Alekszejevics Gagarin, az akkor 27 éves orosz repülő hadnagy volt az első ember, aki egy űrhajó ablakából szemügyre vehette bolygónk valamennyi szegletét, és akkori, spontán, szívből jövőnek tűnő szavait azóta számos követője megismételte, mindannyiunk gyönyörűségére: „A Föld kék… Milyen csodálatos…. Milyen bámulatos…”
