2017. november 23. csütörtök Kelemen
Menü

Katonadolog: egy hétvége a hivatásos katonák világában

Katonadolog: egy hétvége a hivatásos katonák világában
Felpróbáltuk a bombaruhát (Fotó: Horváth Reni)

Nekünk időnk volt, nekik meg programjaik: hétvégén ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját az Összhaderőnemi Parancsnokság. Ők örültek, hogy jövünk és kicsit belenézünk a mindennapjaikba, hogy aztán jól megmutathassuk azt mindenkinek. Majdnem egy teljes hétvégét töltöttünk katonákkal.

– Hova mész?
– Óriási buli van a városban: tízéves a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsonoksága.
– Aha...

Valljuk be: ez nem az a mondat, amire hanyatt-homlok mindent eldobva rohanunk a Belvárosba vagy akárhova, hogy részt vehessünk a programokon. Pedig, pedig hát... 

A kisfiúk valami ősi ösztöntől vezérelve szeretnének katonák lenni (vagy rendőrök, tűzoltók esetleg orvosok), aztán ahogy korban haladunk az egyetemi felvételi időpontja felé, szépen lassan alakul a gyerekkori álom is: általános iskolában már focista, autóversenyző és űrhajós, gimnáziumban közgazdász, ügyvéd és bróker, közvetlenül az egyetemi felvételi előtt pedig már mindenki szoftverfejlesztő szeretne lenni – lehetőleg Londonban. 25 év felett pedig a többség egyszerűen milliomos, esetleg milliárdos akar lenni, a hogyan itt már szinte mindegy. Csak kevesen tartanak ki az egészen kicsi gyerekkorban kitalált egyenruhás hivatás mellett. Ezen a hétvégén ők ünnepeltek és őket ünnepeltük. Megpróbáltunk belelátni, milyen lehet a katonaélet 2017-ben.

Erre kitűnő alkalomnak tűnt az Összhaderőnemi Parancsnokság megalakulásának tizedik évfordulójára tervezett csinadratta, ami a város több pontján is felütötte a fejét pénteken és szombaton. Sokadszor sikerült bizonyítanunk, hogy ami kezdetben e-mailben jó ötletnek tűnik (menjünk és próbáljunk ki mindent, amit csak lehet), élesben valakinek az alapos megszívatásával végződik. Ez lett a cikk írója, a továbbiakban én. 

Kezdésnek a díszszázad munkájával ismerkedhettem meg testközelből. Mivel  még abban a szerencsés (?) helyzetben voltam, hogy sorkatonai szolgálatot teljesíthettem, nem volt teljesen idegen az egész honvédségi mizéria. Persze nagyon régen volt már, amikor szintidőre szét- majd összeszereltem a gépfegyvert, de azért talán mégsem voltunk teljesen idegenek egymásnak. 

Katonadolog: egy hétvége a hivatásos katonák világában

A fegyver szíjára nehezítésképpen egy telefont tettek és így kellett izomból feszíteni
(Fotó: Horváth Reni)

A díszszázad jellemzően 4 kg körüli fegyvereket dobál, forgat és süt el. Egy-egy ilyen rövid, párperces programban minimum hónapok, de inkább évek munkája van. Jellemzően a bemutatók alig 10 százalékánál követnek el olyan hibát, amit a közönség is kiszúr (az apróbb hibák, pontatlanságok szinte minden alkalommal megtörténnek). Apropó, kiszúr: előfordulnak a bemutatók során sérülések is. Az egyik ilyen volt, amikor a fegyver feldobása után rosszul kapta el a század egyik tagja a föld felé zuhanó szuronyost, ami így pengével az illető hasában landolt. A katona végigcsinálta a műsort, és csak utána jelezte a rangidősnek, hogy egy kisebb lyuk keletkezett rajta a bemutató során. Ezért én inkább a legegyszerűbb gyakorlatokkal próbálkoztam – kevesebbb sikerrel.

Katonadolog: egy hétvége a hivatásos katonák világában

Az fmc.hu és a Magyar Honvédség közös agyaggalamb-lövészete 
(Fotó: Horváth Reni)

A puska után jöhetett egy igazi csapatépítő gyakorlat: feladatok vezényszóra a farönkkel. Láthatóan az senkit nem érdekelt, hogy az én csapatom addigra már bőven megépült, be kellett állnom a jóval felkészültebb fiatalok közé. Maga a rönk nem vészes, kb 70-100 kg között van, tehát ha öten dolgozunk vele, akkor fejenként kb. 14-20 kg-ot kell folyamatosan mozgatni. Nevetséges! Aha, az...

Kezdésnek kis fekvőtámaszka, kis guggolásocska, kis fejkörzésecske és kis helyben futásocska – mire odáig értünk, hogy le kell hajolni a farönkért, a 30 fok körüli hőmérsékletben csak egy gyöngyöző palack ásványvízre tudtam gondolni, meg arra, hogyan lehettem már megint én az a hülye, akit erre bepaliztak. De persze, nyomjuk ki azt a rönköt, ne is egyszer, hanem rögvest vagy tízszer. Talán ezen a képen látható a legjobban, hogy mennyire a szívembe zártam ezt az egész helyzetet:

Katonadolog: egy hétvége a hivatásos katonák világában

A fiúk a Plaza mögött dolgoznak (Fotó: Horváth Reni)

A farönkös feladatokat nem erőfejlesztésre, hanem sokkal inkább csapatépítésre találták ki. Például, ha van olyan a csapatban, aki egységnyi idő alatt gyorsabban elfárad, mint a többiek, akkor helyezkedéssel a csapat erősebb tagjai villámgyorsan el tudják egymás között osztani azt a pár plusz kilót, amit a gyenge láncszem kiesése okoz. Kizárólag azért engedtem el én is a rönköt, hogy teszteljem a gyakorlatban részt vevő fiatalok felkészültségét. Egyáltalán nem azért, mert kb. 30 másodperc után beszartam a fájdalomtól majdnem vattát köptem a nagy melegben. Nagyjából innentől még öt másodpercem volt a totális megsemmisülésig:

Katonadolog: egy hétvége a hivatásos katonák világában

Amikor már csak a fotó kedvéért mosolyogsz (Fotó: Horváth Reni)

A végén jött azonban az igazi ajándék: felpróbálhattam egy igazi bombászruhát. Tudjátok, ez az a hacuka, amit az Oscar-díjas A bombák földjén főszereplői nagyjából az egész filmben viselnek és ebben mennek mindent hatástalanítani. Namost: ez a ruha nagyjából 55-60 kilót nyom, levegő az nem nagyon jár benne, és mindezt egy kellemes, nyárelőt idéző 30 fokos péntek délutánon a város egyik legforgalmasabb pontján felölteni több dolgot jelenthet:

  • Bomba van a közelben, de legalábbis gyakorlat van.
  • A gyerekek kedvence leszel és mindenki közös fotót akar veled készíteni.
  • Újságíró vagy és alaposan kibabrált veled az élet, meg a főnököd.

Ki-ki  saját vérmérséklete szerint döntse el, hogy melyik a fentiek közül a kakukktojás, azaz, ami nem volt igaz az én esetemben. De legalább azt a megnyugtató tényt megtudtam, hogy az elölről szinte teljes terjedelmében kevlárral bélelt ruhában robbanás esetén a túlélés esélye minimális, sokkal inkább azért praktikus viselet ez, hogy a közelben tartózkodókat apró kis cafatok formájában ne terítsük be. Mindenesetre hátat nem tanácsos fordítani a bombának, mert hátul aztán tényleg semmi nincs a tépőzárakon kívül. Alig 20 perces románcunk alatt egy komolyabb diszperzites vödörnyi izzadság csordult le rólam a testem minden pontján (igen, ott is). Gyakorlatilag olyan érzésem volt, mintha ruhában tusoltam volna a város közepén. Két fontos funkcióra hívnám még fel a figyelmet: a bombászruha olyan mereven tartja az embert, hogy simán lehet benne állva aludni, az ivásnak viszont csak ez az egy módja működött:

Katonadolog: egy hétvége a hivatásos katonák világában

A fáradt bombász vizet kér (Fotó: Horváth Reni)

Itt jegyezném meg, hogy a bombászruhában futás Guinness-rekordját a magyar Mészáros Zoltán főtörzsőrmester tartja, aki még 2014-ben 8:29 alatt futotta le ebben a felszerelésben az egy mérföldet.

Ehhez képest megváltás volt a szombat, ahol szintén csapatépítő jelleggel egy gulyásfőző versenyt hirdettek katonáék. Nagy duzzogva vállaltuk a feladatot, hogy végigkóstoljuk mind a hat csapat gulyását, illetve versenyen kívül egy vörösboros marhapörköltet, valamint egy vadpörköltet. A pénteki nap alapján azt hiszem kijárt ez:

Katonadolog: egy hétvége a hivatásos katonák világában

(Fotó: Kiss László)

Meg ez:

Katonadolog: egy hétvége a hivatásos katonák világában

(Fotó: Kiss László)

Itt van mozgóképben is az egész:

Hát így. Ha jövőre esetleg lesz ilyen buli, talán egy kicsit másképp értékelem majd az invitálást, bár egy számmal nagyobb bombászruhát kérnék, ha lehetne.

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár