2017. október 18. szerda Lukács
Menü

40 éve fut töretlenül a senior bajnok

Természetben szeret leginkább futni (Fotó: Facebook/Szatzker Csaba)

Egyszer elfutni Székesfehérvárról Kincsesbányára jó mulatság. Rendszeresen megtenni ily’ módon e távot, ráadásul 12 óra munka után, rettentő hőségben, szakadó esőben és vacogtató hidegben is – na, az már kemény dolog! Főként, ha tudjuk, hogy nem egy huszonéves fiatalemberről van szó, hanem egy ötven feletti férfiról, aki kora – és leterhelő elfoglaltságai – ellenére sorra nyeri meg senior kategóriában a futóversenyeket, s 30 éve országos csúcsot is tart 2000 m-en.

Őszintén bevallom, hogy nagyon szeretem és tisztelem Szatzker Csabát. Évek óta ismerem, és már az első pillanattól fogva csodáltam kitartását, teljesítményét – s mindazt, amit lakóhelyéért, Kincsesbányáért tett, s tesz a mai napig. Ezért is írok most róla: mert megérdemli, s mert példát mutat sokak számára.

Valószínűleg vannak, akik látásból ismerik is őt, de nem tudják, hogy ki fut el naponta a Székesfehérvár-Iszkaszentgyörgy-Kincsesbánya útvonalon mellettük. Pár nappal ezelőtt én is Iszkáról vezettem hazáig, amikor megpillantottam, ahogy egyenletes ütemben haladt a bicikliúton, maga mögött hagyva sok-sok kilométert, s magába szívva az előtte álló út várható élményét. S akkor már tudtam, hogy itt az idő, nem hagyhatom szó nélkül teljesítményét.  Rajta kívül senkit nem ismerek, aki a munkából hazafele futna ilyen messzire, s nap mint nap – pláne ebből a korosztályból.

Csaba egy senior versenyen, Siófokon (Fotó: Szatzker Csaba)

– 54 évesen, több mint 40 futással eltöltött év, feltehetően (több)százezres kilométer-számmal a lábamban, fiatalkori éveimmel ellentétben céltudatosabbnak érzem magamat – mondta, amikor a futásról kérdeztem, majd hozzátette, hogy sokan mondják rá, hogy őrült, ufó, állat, vagy hogy nem normális. De mindez őt nem érdekli, csak rója a kilométereket.

– Nyilván a célok megváltoznak, motivációnak azonban mindig kell lennie, mert az visz előre, az tart életben – folytatta Szatzker Csaba. – Nincs tervem arra, hogy meddig futok, remélem most már élethosszig fog tartani. Persze mindig hozzá szoktam tenni, hogy a futás önmagában kevés. Ahhoz, hogy fenntartható legyen hosszútávon is a heti hat futást, sose szabad elhanyagolni a nyújtást, az erősítést és a tornát. Futónagykövet, fitneszedző ismerősöm, Szilvi tanácsait követve egyszerű, egymásra épülő, a futást támogató gyakorlatokat végzek.

Egy régi emlék... (Fotó: Szatzker Csaba)

Csaba nagyon szeret versenyezni. Amelyik versenyen csak tud, azon részt is vesz. (Az Ultrabalatonról szóló cikkemben fel is bukkant a neve.) Idén keveset versenyzett, de az elmúlt években szinte nem volt olyan hét, hogy ne halljam hírét dobogós helyezéseinek.

Mindig is a futás volt az élete, de első edzője-testnevelője sokoldalúságra nevelte. Ennek megfelelően az atlétika minden ágát kipróbálta.

– Ismerősem, ha mesélem nekik, nehezen hiszik el, de a futáson kívül Janecskó Andrásnál gyakorlatilag kötelező volt gyalogló, kalapácsvetés és még sok minden versenyágban indulni – emlékezett vissza a kezdetekre. – Ha pedig ez nem lett volna elég, foci-, kézilabda-, és kosártornákon is indultunk a sakk, asztalitenisz, sífutás mellett. Úgy gondolom, hogy az iskolai testnevelésben szinte minden eldől. Szerencsém volt, mert jókor voltam jó helyen.

Csaba Janecskó Andrással (Fotó: Szatzker Csaba)

Fiatalon 800 métertől a maratoni távig versenyezett, minden távon viszonylag komoly eredménnyel. 

– Ez akkor mégis nagy hiba volt – mondta Csaba. – Büntetlenül nem lehet az ilyen nagy különbségű távokra felkészülni, hiszen teljesen más jellegű edzésmunkát igényelnek. Mai eszemmel csak arra összpontosítanék, amiben a legjobb vagyok. Nem kellett volna az energiáimat szétforgácsolni. Nyertem korosztályos országos bajnokságokat. Felnőttként ez váltóban, mezei, maraton csapatban jött össze, s voltam válogatott is. Jelenleg is tartom az utánpótlás országos csúcsot 2000 méteren (30 éve már! – szerk.). Hiányérzetem nincs, de azért maradt bennem még motiváció, s tervek, amiket a következő években meg szeretnék valósítani, az biztos.

Csaba egy válogatott versenyen az azóta átnevezett és lebontott Népstadionban (Fotó: Szatzker Csaba)

Lábai kímélése érdekében a lehető legkevesebbet fut betonon. (Szerencsére Kincsesbánya a Bakony tövében korlátlan lehetőségeket kínál a betonút kikerülésére.) A kincsesbányai sportoló az utóbbi években a szenior futás talán legnehezebb, legveszélyesebb területére navigálta magát: a rövid, gyors futásokat helyezi előtérbe. Mivel jelenleg a pályaversenyzéssel próbálkozik, rendszeresen fut a Bregyó közi Regionális Atlétikai Központban, amit fantasztikusan jól megépített létesítménynek tart.

Az egykori sokszoros bajnok, csúcstartó, manapság pedig ifjú tehetségeket nevelő, edzőként tevékenykedő Véninger Kati csoportjában próbálja megvalósítani céljait. Kati nem szokott mellébeszélni, szimplán őrültnek nevezte terveit hallgatva, ám ez egyáltalán nem tántorította el őt a megvalósításhoz vezető útról. Edzője természetesen minden támogatást megad neki ehhez, s Csaba nagyon szeret a csapat fiatal tagjaival edzeni.

Véninger Kati csoportjával lépcsőfutó versenyen (Fotó: Szatzker Csaba)

– Azért az itteni rekortános futást is – 600-400-as kör – a minimumra próbálom csökkenteni, mert a tartós futás itt sem veszélytelen – mondta Csaba. – Véninger Kati csoportjában nagyon jól érzem magam. Kati igazán sokoldalúan képzi a fiatalokat, és segíti munkámat. Korábban Egon barátom (Gonda Tibor - a szerk.) tervei szerint edzettem, ami manapság is igaz, de Kati színre lépésével hárman közösen beszéljük meg futásommal kapcsolatos kérdéseket.

Egon mester és tanítványai a dobogón (Fotó: Szatzker Csaba)

Csaba nagy kedvence még a pályaversenyzésen kívül a terepfutás, hiszen edzései helyszíne hetente többször is a Bakony változatos csodálatos vidéke, amely nem csak lábait kíméli, hanem a lelkét is feltölti.

Csabát Kincsesbányán főként a Kincs Kultúra Sport Egyesület kapcsán ismerik. E civil szervezet egyik alapítójaként, aktív tagjaként igencsak átalakította a helyi tömegsport életét. Az egyesület már 15 éve működik: létrehozói (Csaba és Kiss Péter) képviselői díjuk lemondásával is támogatják a KKSE programjainak megvalósítását.

Csaba egy sakkversenyen, amit az Egyesület szervezett Kincsesbányán (Fotó: Szatzker Csaba)

Eleinte egy Internet klubbot működtettek, hogy a fiataloknak hétvégére értelmes kikapcsolódást kínáljanak. Később kosárlabdacsapatot alakítottak, s a móri kosárlabda kedvelőkkel kiegészülve hosszú évekig játszottak a megyei bajnokságban. Jelenleg legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy ingyenes sportolási lehetőséget biztosítsanak a kincsesbányaiaknak és minden érdeklődőnek.

Ennek fényében kosárlabda, tollaslabda és asztalitenisz is szerepel a kínálatban, a hét három napján. Ezen kívül hosszú évek óta szerveznek egész napos családi programokat, melyen minden sporttevékenység, szórakoztató elem (ugrálóvár, kézművesség stb.) és még az ebéd is ingyenes. Szintén hagyományteremtő céllal hét éve indították útjára az egykori nagy tehetségről elnevezett Töltésy Pál asztalitenisz emlékversenyt. Túraszakosztályuk tagjai pedig az általános iskola túrázóival közös túrákon vesznek részt.

Csaba háromszor nyerte meg a kincsesi lábtenisz versenyt Koczó Magdival (Fotó: Szatzker Csaba)

Csaba minden említett sportot „űz”, de jelenleg csak a kosárlabda fér bele az idejébe – alkalmi jelleggel –, s inkább a futásra koncentrál. Lányai is sportosan élnek, bár a sport szeretetét nem az iskolai oktatás keretében kapták meg, amit általános problémának tart.

Nóra, Németországban él, férjével szabadidős tevékenységük alapja a mozgás, sport, ennek fontos része a futás. Helgus Pesten lakik, ő a jóga mellett fut rendszeresen a párjával, versenyeken is indul. A család eddigi egyetlen közös versenye a tavalyi Pécs-Harkány országúti futóverseny volt, amelyen családi váltóban másodikok lettek. (Helga számára a legnagyobb kihívás az októberi Kincsesbánya-Bakonykúti terepverseny lesz, amelyre már nagyon készül.)

A családi váltó után: Csaba, Helgus és párja, Pista (Fotó: Szatzker Csaba)

Futás közben persze sztorik is akadnak bőven. Volt, hogy Franciaországban a maratonon rosszul irányították a cél felé, így hátulról közelítette meg azt. Nem értette, hogy miért áll mindenki háttal, s miért nem felé néznek. Aztán ahogy észrevették, hogy arra fut, sokáig nem értették, hogy mi is történt, de szerencsére a versenybíró tisztázta a helyzetet és nem lett semmi probléma.

Szintén e versennyel kapcsolatos az a történet, amikor a francia gyorsvasútra (TGV) rossz jegyet vett, s a szigorú kalauz meg akarta büntetni. Csaba elmondta neki, hogy futóversenyre tart épp, s kérte, ne büntesse meg. S mivel a kalauz is szeretett futni, büntetés helyett a VIP-helyre vitte át a vonaton, s este még vacsorára is meghívta magához.

S hogy egy Fejér megyei emléket is felvillantsunk:

– Gaja-völgy, ordító hideg, termetes vaddisznó állja az utunkat a szűk átjáróban – meséli a szenior futó. – Mi legyen, kerüljünk egy nagyot? A barátom azt mondta, szerinte a vaddisznó legyengült, toljuk simán kicsit odébb. Óvatosan közelítettünk, bátortalanul nyúltunk hozzá, semmi... Aztán kicsit határozottabban megtoltuk és akkor megmozdult! Nagyot röffentett, majd odébb is állt! Mi persze hanyatt-homlok elfutottunk, aztán meg vissza, és óvatosan, becézgetve, kikerülve a vadmalacot odébb álltunk. 

Egyszer régen egy versenyen... (Fotó: Szatzker Csaba)

Ha már ennyi mindenről szót ejtettünk, jöjjön egy nagyon fontos témakör, merthogy nemcsak a konkrét sportolástól függ az eredmény, hanem az étkezéstől, pihenéstől is!

– A futásnál is kulcskérdés a regeneráció – mondta Csaba. – Ennek meghatározó része az étkezés, amivel kissé hadilábon állok, de jelentőségét nem becsülöm le.  A kemény edzésmunkát aktív-passzív pihenésnek kellene követnie, ami nálam elég reménytelen, mert sokat dolgozom, éjszaka is. A változatos étkezést étrend-kiegészítőkkel, vitaminokkal is próbálom kompenzálni, szóval amit csinálok ezen a területen, azt inkább kényszerhelyzetnek tekintem, mintsem követendő példának. De azt gondolom, hogy 50 felett is fittnek lenni, nem ördöngösség, csupán elhatározás kérdése. Persze, fejben sok mindent át kell állítani, de nem egyszerre! Folyamatról beszélünk, aminek van eleje, de nincs vége! Aki elkezd futni és ki is tart, garantáltan életmódot vált. Sok-sok segítséget kaphatnak a jól kiépített futónagykövet hálózatban, ahol szinte kivétel nélkül olyanok segítenek, akik már átmentek a futóvá válás folyamatán, vagyis igazán gyakorlati tapasztalatokat tudnak adni.

Csaba kifejtette, hogy soha sem szabad lebecsülnünk magunkat. Ha a kezdő futó 1 kilométert tud lefutni, lassan, és váltott sétával, nem szabad ettől elkeserednie! Mert ő megtette az első lépést. Kiemelkedett foteljából, punnyadásából. Ami ma lehetetlennek tűnik, az holnap majd természetessé válik, holnapután pedig már az új kihívásokat lehet keresni. Minden csak rajtunk múlik!

A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Testszobrászat

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár