2017. szeptember 19. kedd Vilhelmina
Menü

Hé, ez jó volt! - A soponyai vadgasztronómiai fesztiválon jártam

(Fotó: PB)

Jöttünk-mentünk, kóstolunk és nekem bejött a rendezvény, ami engem is meglepett. Soponyán idén már 11. alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Vadgasztronómiai Fesztivált.

Az alaphelyzet az, hogy erősen fázom a sok embert vonzó programoktól, és nem csak azért, mert nem vagyok tömeg-kompatibilis, hanem mert két kisgyermek anyukájaként már a helyszínre érkezés előtt pontosan látom a pénztárcámból messzire szálló ezreseket, az utána repülő lufit, és a katasztrófa nyomán kirobbanó vigasztalan bőgést. Nem hiszem, hogy a szituációt hosszan kellene a kisgyermekes szülőtársaknak magyarázgatni.

Ráadásul az a helyzet adódott, hogy Soponyára a 4 és fél éves lányommal és a nyolcéves fiammal keltem útra, egyedül, tehát a nehezített pálya adott volt. Amikor azonban a Nemzetközi Vadgasztronómiai Fesztiválnak helyszínt adó, árnyas fákkal körülvett tisztásra értünk, egyetlen lufis-macis-szívecskés stand sem köszönt nyitásnak az arcunkba, sőt, ottlétünk alatt sem botlottam ilyen egységbe, ha volt is, jól eldugták. Engem itt vettek meg.

Először ténferegtünk egy kicsit, néztük az éppen zajló solymászbemutatót, felvettük a hangulatot, majd szóltam a dedeknek: munka következik, most ők követnek engem.

s01_1

Ott, a fák alatt állnak a sátrak, innen az összes stand körülbelül egynegyede látszik. (fotó: PB)

A tér közepéről elsőre csak annyi látszott, hogy az erdőszélen sátrak állnak. Sok sátor, hiszen közel háromszáz szakács és kukta versengett szombaton. A standokat sörpadok vették körbe, néhol bográcsot is láttam, és persze mindenhol emberek tettek-vettek-ettek. Már délutánba hajlott, amikor megérkeztünk, vagyis a bográcsok, sparheltek, grillek füstjét messzire vitte a szél, a remekművek a zsűri által kóstolódtak, néhol pedig az ebéd is elfogyott már.

Ez azonban semmit sem vett el a hely értékéből. Már az is gyanús volt, hogy befele jövet feltűnően kedves és minket készségesen útba igazító biztoságierőkkel találkoztunk parkoláskor, a sátraknál azonban még erre is simán rálicitáltak.

s02

Hagyományos, áfonyás és étcsokis vaddisznópörkölt (fotó: PB)

Találomra megindultunk, és elsőként a veszprémi SKICC Reklámügynökség standja elé keveredtünk, ahol hagyományos bográcsban hagyományos és kevésbé hagyományos vaddisznópörkölt is készült. Mindez meglehetősen gusztusos tálalásban, ami egyébként a standok többségérére jellemző volt, mert hiába a nomád kitelepülés, sok helyen kimondottan igényes és látványos kínálással készültek.

De vissza a kiindulási pontunkra: szóval volt vaddisznópörkölt, sima, áfonyás és étcsokis verzióban. Nem hangzik rosszul. Mi, pontosabban a fiam végül a hagyományosra voksolt, és a dolgozós kör után, szigorúan ide kellett visszatérnünk a bejáratnál kapható ételjeggyel, ami egyébként 1500 forint volt, tehát egészen baráti egy jó ebédért. Nekem végül csak egy falat kóstoló jutott a pörköltből, de egyetértettem a fiammal, aki az enyhén csípős, de éppen jó puhára főtt húst majszolgatva azt sziszegte: „jó anyag”.

s03

Hubertlaki aprópecsenye és az a bizonyos gyümölcsös kocka bodzás joghurttal. (fotó: PB)

A Bakonyerdő Zrt. standjánál Hubertlaki aprópecsenye készült. A mosolygós és végtelenül kedves hölgytől - akinek a nevét szégyellem, de elfelejtettem megkérdezni -, azt is megtudtam, hogy azért Hubertlaki, mert a szarvashús mellé került csiperkegombát ott szedték. Az étel jól nézett ki, és bár jó szívvel kínálta a hölgy, végül ezt a fogást nem kóstoltuk meg. Ám a kislányom, aki gyakorlatilag minden helyzetben és alkalommal képes enni, lecsapott az aprópecsenye mellé kínált, nagyon guszta gyümölcsös kockára. Bevallom, belekontárkodtam, és nem bántam meg, a sűrű és kellemesen édes, bodzás joghurttal leöntött, könnyű piskótatészta tényleg finom volt.

Nem, többet nem kóstoltunk, bár szinte mindenhol lett volna rá lehetőség. Egészen letaglózó volt az az őszinte kedvesség, amivel a sátraknál fogadták még a nézelődőket is. És, hogy a sok pozitívum mellé egy negatívumot is megemlítsek: Székesfehérvár felől gyakorlatilag egész Soponyán átjöttem úgy, hogy egyetlen útbaigazító táblát sem találtam pedig majd kiesett a szemem. Máshogy talán észre sem vettem volna az út szélén árválkodó egyetlen "Rendezvény" feliratot, aminél szagot fogtam, és jól tettem, hogy lekanyarodtam, mert gasztrofesztivált találtam. 

A teljesség igénye nélkül íme, egy kis ízelítő, hogy jövőre te se hagyd ki a Nemzetközi Vadgasztronómiai Fesztivált Soponyán:

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

  • img
    Krokodil ölt meg egy indonéz sámánt
  • img
    Nem biztonságos Észak-Korea felett repülni
  • img
    ENSZ-közgyűlés - Trump: Észak-Koreát teljes megsemmisülés fenyegeti
  • img facebook img
    Fehérvár TV

A hét embere

Eseménynaptár

Meg ez is van

  • img
    Szakadó esőre figyelmeztetnek
  • img
    Árhullám a Rábán és a Murán
  • img
    Házak tízezreiben nincs áram Romániában
  • img
    Továbbra is folyamatos a toborzás Fejér megyében
  • img facebook img
    Fehérvár TV
  • img
    Oktatási törvény - aláírta az ukrán házelnök
  • img
    HPV - jövő tavasszal olták a fehérvári fiúkat
  • img
    Emlékkoncertet ad a Linkin Park
  • img
    Világrekord született