2017. november 21. kedd Olivér
Menü

Értelem vagy érzelem?

Értelem vagy érzelem?
(Fotó: Kiss László)

Aki már végighallgatott legalább egy előadást Pécsi Rita neveléskutatóval, az talán tudja, milyen hinni a lehetetlenben. Sőt azt is megérti, hogy valójában kevés olyan dolog van, ami nem lehetséges. Pedig a neveléskutató nem a hitre, hanem a tényekre épít. Arra ad muníciót, hogy érdemes élethosszig növelni másokban és önmagunkban is a jó képességeket. A szakértő szerint a sikeres élet kulcsa az érzelmi intelligencia fejlesztése és a helyes önbecsülés. Hibázni pedig lehet!

Mindig telt ház van az előadásain. Hogyan látja: az emberek ennyire éhezik a szellemi és lelki muníciót?

A probléma az, hogy nincsenek hidak az élet és a tudomány között. Nagyon sok kutatás létezik, egyre többet tudunk, mégis mintha ezek a tudományágak elszigetelődtek volna a gyakorlati valóságtól. Például kimondja a tudomány, hogy a szorongás minden tanulási funkciót gátol, ebből vizsgázunk, szigorlatozunk, miközben gyakorló pedagógusként szinte észrevétlenül, automatikusan beleépítjük a gyermekbe a szorongást például egy ilyen mondattal: „Figyelj, fiam, mert ez benne lesz majd az érettségiben is, és ha ezt nem tudod, óriási baj lesz!” Nagyon nagy az éhség az iránt, hogy ki mutat valami olyan irányt, amire szakmailag lehet támaszkodni, és már holnap használni is lehet. Ez nem recept, hanem szemléletmód, iránymutatás, hogy merre induljak el, amikor jön a probléma.

Vajon jól tud-e nevelni egy olyan szülő, aki maga is hibásan lett nevelve, és felnőttként is gyermekkori sebeket hordoz?

Sok ilyen ember van, aki előadás közben döbben rá, hogy ezt vagy azt rosszul kapta meg, rossz mintákkal rendelkezik. Akkor tud jól nevelni, ha ráismer a hibára, és ő maga is elkezd másként működni. Minden nevelés önnevelés is egyben.

Ez adhat reményt is?

Mindenképpen. Felismeri az ember, hogy bár ő nem kapta meg, de attól még képes lehet rá, hogy változtasson, és ő maga már jól adja át a gyermekének. Ha azonban most sem kap választ a problémáira, miközben látja, érzi, hogy nem egészen jól nevel, akkor baj van. Azzal sem lehet áltatni, hogy én most adok neked egy receptet a Sárihoz, ami péntekre jó lesz, de egy szemléletet lehet adni – ez a nevelés benne. Vannak, akik jó szemlélettel rendelkeznek, mert volt olyan nevelőjük, akinek szemléletéből táplálkozhattak. Ők ezeken az előadásokon megerősödnek. Ez is nagyon jó és fontos, hiszen könnyen elbizonytalanodhatunk.

Az ember tapasztal, változik, miközben megpróbál legjobb tudása szerint nevelni. Ebben benne van a hibázás lehetősége is.

A nevelésben az a nagyszerű, hogy egy-egy dolgot nem egyszer s mindenkorra teszel. Ha ma elrontottad, holnap még csinálhatod jobban, holnapután meg még jobban. Felnőtt gyermekeknél is megvan a korrekció lehetősége. Az érzelmi intelligencia ugyanis annyira képlékeny rendszer, hogy nagyon jól nevelhető. Ha rossz mintákat kaptál, akkor is újraírható.

Azt gondolná az ember, hogy az érzelmi intelligencia egy velünk született, öröklött adottság.

Éppen ellenkezőleg: míg az IQ, vagyis az értelmi képesség adottság, addig az érzelmi intelligenciánkat a környezet írja. Szinte nulla érzelmi intelligenciával születünk, és mi építjük fel magunkban a különböző élettani hatások segítségével. A jó hír az, hogy egész életünkön át építhető ez a pálya, nem áll le hétévesen vagy tizennyolc évesen.

Értelem vagy érzelem?Ha ma elrontottad, holnap még csinálhatod jobban - biztat Pécsi Rita neveléskutató (Fotó: Kiss László)

Miben mutatkozik meg, ha valakinek alacsony az érzelmi intelligenciája?

Sok összetevője van: például kitartás, humor, játékosság, empátia, együttműködés, szociális készségek, vezetői készségek, alkalmazkodás, érzelmek átélése, egyáltalán az, hogy valaki tud-e örülni, sírni, megrendülni – ezek hiánya mind árulkodó jel lehet. Az érzelmi intelligenciát azonban nem lehet megértéssel fejleszteni, ebben az esetben a tapasztalat, az élmény és az azonosulás kap óriási szerepet. Ezért olyan fontos a nevelésben a játék, a művészet, minden olyan tevékenység, mely érzelmek átéléséhez kötődik. Ezek az érzelmi élmények elraktározódnak, és krízishelyzetben képesek működésbe jönni. Vagyis nem azt használod krízis helyzetben, amit megértettél, megtanultál, hanem amit sokszor átéltél.

Érdekes gondolat hangzott el az előadásában: az önbecsülés fontosabb, mint az intelligencia vagy a tehetség. Ezek szerint valójában az önbecsülés visz előre, ez a siker kulcsa?

Például hatalmas IQ-d van, de nincs önbecsülésed, ezért meg sem mersz szólalni, el sem mersz indulni, meg sem próbálod. Azt gondolod, hogy semmit nem érsz, kisebbrendűségi érzésed lesz, másokat irigyelsz majd, tehát hiába hatalmas az intelligenciahányadosod, pocsékba megy. Vagy például ha tehetséges vagy, de nincs önbecsülésed, semmire nem mész vele. A torz önbecsülés is ugyanilyen veszélyes: ha túlbecsülöd magad, nem tudsz fejlődni, mert nem fogsz tanulni.

Ön keresztény emberként él, hisz Istenben. Mit gondol, a pedagógiában számít ez? Van értelme keresztény pedagógiáról beszélni?

Az a jó pedagógia, amelyik az életről szól. A mottómmá vált Josef Kentenich gondolata – aki egyébként egy nagyon életképes keresztény pedagógia képviselője: a nevelés az élet szolgálata. Az életé, amelyik nem elméleteket erőltet rád, és bezár egy skatulyába, hanem elsősorban abból indul ki, hogy mi van benned. Ebben a hitem csak segít, mert azáltal, hogy ez a hit a teremtésről, így a Teremtőről is szól, még mélyebben az életre fókuszál. Akinek nincsen személyes istenképe, az is támaszkodik valami nagyobbra: az univerzumra, a természet teremtő erejére, a kollektív tudattalanra, és még sorolhatnám. Számomra nagyon nagy segítség, hogy személyes istenre tudok hagyatkozni, és vele tudok „összefogódzni” a nevelésben is. Ez nagyon sok szempontból még egy plusz erő. Ugyanakkor semmiképpen sem korlátozó, hiszen ahogy keresztény közösségekben, úgy nem kifejezetten keresztény közösségekben is tartok előadást, vezetőképzőkben, védőnőknek, állami iskolákban, tehát számtalan világnézettől független helyen megfordulok. Azt tapasztalom, hogy óriási mértékű rácsodálkozást, motivációt jelent az, hogy azok a tények, amelyeket felsorakoztatok, mind az ő életükről szólnak! Elképzelhető például, hogy az általam „fővállalkozónak” nevezett Gondviselő valaki számára nem Istent jelenti, ettől még igazak azok a törvények, melyekre az előadásomban építek. Nem véleményről, nem filozófiáról beszélek, hanem az élet olyan törvényszerűségeiről, melyekre bárki tud építeni.

Ilyen törvény az is, hogy a szeretetteljes, önzetlen viselkedésnek egészségvédő szerepe van?

Fontos tudni, hogy például a hála kimondásának jótékony hatása a hormonszintben mérhető, ráadásul olyan „jutalomhormonok” szabadulnak fel ekkor, melyeknek jótékony hatása van a szervezetünkre. Én erre azt mondom, hogy köszönöm a Teremtőnek, hogy ilyen csodálatosan megteremti azt, amire amúgy is szükségem van, amire a kapcsolódásainknak szüksége van. Ha valaki semmit nem tud Istenről, de azt tudja, hogy meg kell köszönni a másiknak azt, amit kap, benne is ugyanolyan jól működik ez mechanizmus, és jó érzéssel fogja eltölteni a köszönet kinyilvánítása. Mindegy, hogy az ember honnan közelíti meg a tényeket, a lényeg, hogy oda érjünk, ahol növekedést, az élet egészséges kibontakozását találjuk meg!

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

  • Hivatás, szolgálat, karrier – toborzás Székesfehérváron
    Hivatás, szolgálat, karrier – toborzás Székesfehérváron
  • Csökkenés - érdemes holnapig várni a tankolással
    Csökkenés - érdemes holnapig várni a tankolással
  • Influenzajárvány - súlyosabb lehet, mint tavaly
    Influenzajárvány - súlyosabb lehet, mint tavaly
  • Vox Mirabilis - 60 éves a Krisztus Király Templom  kórusa
    Vox Mirabilis - 60 éves a Krisztus Király Templom kórusa

A hét embere

Eseménynaptár