2018. október 20. szombat Vendel
Menü

Mesterséges intelligenciával foglalkozna Molnár Áron

Mesterséges intelligenciával foglalkozna Molnár Áron
Molnár Áron (Fotó: Pápai Barna)

Gyerekként egy hatalmas lépcsőn járó robot építésével kísérletezett. Még nincs húsz éves, de már a mesterséges intelligencia felhasználási lehetőségeivel kapcsolatos vállalkozás kiépítését tervezi. Egyszer utazott ki Amerikába, de rögtön egy hotelben szállt meg a kedvenc fantasy írójával. A 19 éves Molnár Áron története is bizonyíték arra: a fehérvári fiatalok nemcsak nagyot álmodnak, hanem meg is valósítják azt.

Saját találmányát prezentálhatta a Nobel-díjas tudósok előtt, sőt már Amerikában is díjat kapott a felfedezéséért. Miközben a ferrofluidos dőlésérzékelő szenzor szabadalmazásán dolgozik, máris új célokat tűzött ki maga elé: a mesterséges intelligencia kutatásában szeretne elmélyülni.

Hogy áll most a szabadalmaztatási folyamat?

A kezdeti fázisban van. Egyelőre felvettük a kapcsolatot a szabadalmi hivatallal. Beszélgettünk az egyik ott dolgozó munkatárssal, aki elmesélte, hogy a procedúra során mire kell figyelni, mutatott pár már létező szabadalmat, azok alapján mi is meg tudjuk valósítani a sajátunkat.

Dokumentációt kell hozzá készíteni?

Igen. Az eszköz felépítésének minden apró kis részletet le kell írni az utolsó tekercsig, sok rajzzal alátámasztva. Leírni, hogy miben más, miben egyedi a mi eszközünk a hasonlóakhoz képest. De nem maga a dokumentum elkészítése hosszadalmas, azt akár egy hét alatt be lehet fejezni. Viszont a procedúra, mialatt elfogadják, az több évig is eltarthat. Azért a dokumentum leadását követően kapunk egy bizonyos szintű védelmet biztosító igazolást. És ráadásul ennyi idő alatt az eszköz is változhat, hiszen folyamatosan dolgozunk rajta.

Mesterséges intelligenciával szeretne foglalkozni (Fotó: Pápai Barna)
Mesterséges intelligenciával szeretne foglalkozni (Fotó: Pápai Barna)

Közben szeptember óta egyetemre jársz, és ha jól tudom, már saját vállalkozáson is töröd a fejed.

Valóban, de nem a szenzorra szeretném alapozni a jövőbeli vállalkozásomat. A mesterséges intelligencia különböző alkalmazási területeivel szeretnék foglalkozni, ez mindig is nagyon érdekelt. Középiskola utolsó két évében nagyon rákattantam a neurális hálózatokra, és amikor órán figyelni kellett volna, akkor is ezekkel kapcsolatos cikkeket olvasgattam. Otthon videókat néztem, az iskolai gyakorlatokon kalapácsolás, reszelés helyett is elővettem egy kis lapot, és különböző neurális háló struktúrákat rajzolgattam. Most ezt szeretném feleleveníteni. Nagy lendületet adott Max Tegmark Élet 3.0 című könyve, ami gyakorlatilag arról szól, hogy mi a mesterséges intelligencia, mit kell nekünk fontolóra venni a fejlődésével kapcsolatban. Motiváló, nagyon érdekes kérdéseket feszeget. Azt feltételezi, hogy a mesterséges intelligencia bizonyos időn belül eléri majd az emberi szintet, sőt túllépi azt, és mit tehetünk azért, hogy jó szándékai legyenek.

Van arra lehetőséged, hogy ezzel kapcsolatos előadásokon részt vegyél?

Egyrészt az interneten rengeteg segédanyag van ezekkel kapcsolatban, másrészt a BME-nek is van 3-4 ehhez kapcsolódó kurzusa, tervezem is, hogy felveszem ezeket következő félévben. Így összeszedhetem azt a tudást, amivel már realizálni is tudom az elképzeléseimet.

Azt tervezem most, hogy a következő év után kimegyek Skóciába és újrakezdem az alapképzést, mivel az edingburgh-i egyetemen van mesterséges intelligencia szak.


Valahol a Te utadban várható is szerintem, hogy külföldön bővíted a tudásodat. Van arról határozott elképzelésed, hogy hosszú távon hol szeretnél élni? Akár Fehérváron is el tudod képzelni?

Az eszköznek köszönhetően rengeteg külföldi konferencián vettem részt, többek között Észtországban, Stockholmban, Németországban, Amerikában jártam. Utóbbi tetszett a legjobban, el tudom képzelni, hogy ott is éljek. Fehérváron is, de nem kizárólagosan. Az életemre mindig jellemző volt, hogy sosem egy helyen léteztem egyszerre. Fehérvárra jártam középiskolába, de közben Veszprémbe jártam kutatni, Pestre mentem különórákra. Iskolát is gyakran váltottam, nem bírtam sokáig egy helyen. Kezdetben gimnáziumba jártam, dráma szakra. Utólag már az is kellemes emlék, tehetséges tanárnőnk volt. Aztán gépész szakon érettségiztem. De sokat segített az a sajtó és tanulás program, amiben részt vettem: középiskolásként publikálhattam a cikkeimet, nyári táborban is részt vettem, és elnyertem az Aranytoll-díjat. Még mindig nagyon szeretek írni, biztos, hogy ezt is kibontakoztatom a jövőben. Most írópályázatok után nézek.

Azokról a tudományos témákról szeretnél írni, amivel foglalkozol?

Az elképzelésem a science fiction, a fantasy és a groteszk ötvözése. Nem ismeretterjesztő írásokat tervezek, inkább szórakoztatókat. Másrészről meg a kicsit filozófiai hangvétel sem áll távol tőlem. Például a mágia és a tudomány kapcsolata. Pont a legutóbbi utamon, Amerikában találkoztam teljesen véletlenül a kedvenc fantasy írómmal, Patrick Rothfussal! Ugyanabban a hotelben szállt meg, mint mi. Zseniális író, az összes könyvét olvastam. Most meg egyszer csak ott sörözött előttem, szinte sokkot kaptam!

Patrick Rothfussal Amerikában (Fotó: Molnár Áron Facebook oldala)
Patrick Rothfussal Amerikában (Fotó: Molnár Áron Facebook oldala)

Kisgyerekkorodban milyen voltál?

Anyáék azt mondták, hogy nagyon zárkózott gyerek voltam, mindig elvoltam a kis világomban. Már kiskoromban is robotot építettem, fadarabokból összeragasztva. Később, tizenéves koromban a gépészmérnök nagypapámmal építgettem egy csomó mindent, Stirling-motorokat például. Építeni akartunk egy lépcsőn járó hatalmas nagy robotot, el is készült a prototípus. Egy kisebb, telefonos applikációval irányítható robotot is sikerült összeállítottunk. Kisebb koromban jártam zongorázni, abban is tehetségesnek tartott a tanárom. De valahogy ahhoz sosem volt igazán önbizalmam.

Pedig azt mondják, hogy ezek a műveltségterületek nagyon is összekapcsolódnak, sokan értenek jól a zenéhez, akik a reáltudományokhoz is.

Így van, szerintem sincs szakadék a művészetek és a tudományok között, hanem nagyon erősen összekapcsolódnak. Hiszen művészet nélkül valószínűleg nem létezne az ember sem. És ha ember nem létezik, akkor tudomány sincs. Ráadásul a tudományt is lehet művészi szintre emelni.

Jó tanuló is voltál?

Nem teljesen. De amit szeretek, azt szívesen tanulom. A "nemszeretem" tárgyak elsajátítása viszont egyenesen lélekölő tud lenni számomra. Sokáig nem kristályosodott ki számomra, hogy mi szeretnék lenni. A középiskola elején gépészmérnöknek készültem, később még a filozófia szak is megfordult a fejemben. A matematika szak, a mérnök-informatika is mérlegelésre került, végül most villamosmérnöki karon tanulok. De még most sem dőlt el semmi véglegesen, mindenesetre jelenleg mesterséges intelligencia szakértő akarok lenni. Az írás, a zongorázás is ott marad a háttérben…

Az írás is szerepel a tervei között (Fotó: Pápai Barna)
Az írás is szerepel a tervei között (Fotó: Pápai Barna)

Sportról még nem beszéltél.

Négy évig kézilabdáztam, középiskolában néha elmentem futni vagy edzőterembe. Amióta elkezdődött az egyetem, szeptember óta nem sportoltam, de most a barátnőmmel elkezdtünk közösen járni futni.

Családoddal gyakran tudsz találkozni?

Igen, hetente akár többször is hazamegyek egy-két napra. Öten vagyunk testvérek és én vagyok a legidősebb. Számomra ez felelősséget is jelent, hogy milyen példát nyújtok a testvéreim számára. Mindegyikükre egyformán büszke vagyok, de legkisebb öcsémmel, a tizenegy éves Fecóval hasonlítunk talán a legjobban. Legutóbb például döbbenten láttam, hogy új házat épített a kutyánknak! Kardot, íjakat is összeeszkábál, és rávett már közös robotépítésre is. Ételhordó dobozból készült, két keréken közlekedve, telefonos applikációval lehetett irányítani. Bevitte az iskolába is, büszkélkedett vele mindenkinek. A tizenhat éves Dani is nagyon kreatív és intelligens és hihetetlen szervezőképessége. Főleg bulikat szervez, de úgy, hogy rengeteg profitot termel magának.

Esztire, a tizenhárom éves húgomra nem tudok mást mondani, mint hogy egy zseni. Egyetlen egyszer mutattam meg neki zongorán, hogyan kell lejátszani a Rekviem egy álomért zenéjét, és azóta tudja. Elképesztő az emlékezete, a múlt rengeteg részletét fel tudja idézni, memóriajátékban sem tévedett még soha. A matekfeladatok megoldására is új, saját módszereket dolgoz ki. Máté 18 éves, kiváló a sportokban, a karatéban. Mi hárman, nagyobb fiúk néha a kertben birkózunk. Igaz, hogy én vagyok a legerősebb közülük, de Máté a technikájával mindig le tud győzni minket, bár negyven kilóval könnyebb nálam! Emellett hatalmas érzelmi intelligenciával rendelkezik, nagyon belelát az emberek gondolataiba.

Ahogy elnézem, a tehetség a génjeitekben van. Milyenek a szüleitek?
 
Apa repülőgép-szerelő technikus, üzemvezető, precíz, mérnöki tudással rendelkezik. Anya pedig az elmúlt húsz évet elsősorban nekünk szentelte, hiszen húsz éves korában jöttem világra, aztán sorban a testvéreim. Amúgy fitoterapeuta végzettsége van, folyamatosan képzi magát. Nagyon ambiciózus személyiség, aki pozitívan tekint a jövőbe.

Te is így érzel egyébként? Jól érzed magad a bőrödben?
 
Egyetem óta úgy érzem, rengeteget fejlődött a személyiségem, más ember lettem. A korábbi életem védőburkából kiszabadulva kinyílt a világ, ez pedig folyamatosan új ötleteket generál bennem. Mindez alapvető feltételei a fejlődésnek: a változás kreativitást indukál.

Ha még többet szeretnél megtudni Áronról és a terveiről, nézd meg a Magyar Televízió nemrégiben készített interjúját:

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár