2018. augusztus 15. szerda Mária
Menü

Mi az isten folyik Wind Gapben? - Felénél jár az Éles tárgyak, az év eddigi legjobb krimisorozata

Mi az isten folyik Wind Gapben? - Felénél jár az Éles tárgyak, az év eddigi legjobb krimisorozata
Valaki módszeresen gyilkolja a tinilányokat az Éles tárgyak című sorozatban (Fotó: IMDb)

Öt részen van túl az Éles tárgyak (Sharp Objects), és még három van hátra a sorozatból. Gillian Flynn első regényét az HBO filmesítette meg Amy Adams főszereplésével, nagyon nem bántuk meg, hogy belevágtunk. De vajon ki gyilkolja halomra az elsőre dögunalmasnak tűnő kisváros, Wind Gap tinilányait? Egyelőre fogalmunk sincs.

Alig valamivel vagyunk túl a felén, így még nem késő csatlakozni az Éles tárgyak (eredeti cím: Sharp Objects) lassan hömpölygő eseménysorába. Magyarországon szinkronizálva nagyjából kéthetes csúszással az HBO felületein lehet nyomon követni az alig kétezres amerikai kisvárosban zajló egyre furcsább dolgokat. Aki bírja a nem kapkodós, hangulatteremtős és átívelő szálas krimiket, annak darálva is jó szórakozás lehet az alkoholista újságíró nyomozása a tinilányok gyilkosa után a szülővárosában.

Az Éles tárgyak eredetileg annak a Gillian Flynnek az első regénye volt, akit a világ nagy része leginkább a Holtodiglan című regény, majd később az ebből készült David Fincher-féle film alapján ismert meg. Az HBO tavaly döntött úgy, hogy nyolcrészes minisrozatot készít Flynn első könyve alapján. Semmit nem bíztak a véletlenre. A főszereplő Camille Preakert az az Amy Adams alakítja, akit láthattunk az Érkezésben, az Amerikai botrányban, vagy olyan popcornfilmekben is, mint Az acélember vagy a Batman Superman ellen - Az igazság hajnala. A showrunnernek Marti Noxont szerződtették, akinek korábban olyan sikersorozatokhoz volt köze, mint a Mad Men - Reklámőrültek, A szökés, a Grace Klinika vagy a Buffy, a vámpírok réme. Ha mindez nem lenne elég, akkor a rendező Jean-Marc Vallée (Hatalmas kis hazugságok), a producer pedig a friss Oscar-díjas Tűnj el!-ből Jason Blum lett.

Elég erős kombinációnak tűnik és az is lett.

Előrebocsátom: nem olvastam a könyvet, nem tudom ki lesz a gyilkos, ettől még a kritika a továbbiakban a cselekményt illetően nyomokban spoilert tartalmazhat. Ha úgy akarsz belevágni Wind Gap történetébe, hogy semmit nem tudsz róla, akkor folytasd innen az olvasást majd az ötödik rész után. A cikk írásának pillanatában ott járok én is.

Valami nagyon nem oké Wind Gapben. Az isten háta mögötti párezres kisvárosban történetünk kezdete előtt egy évvel megöltek egy kislányt, most pedig eltűnt egy másik. A St. Louis-i újság főszerkesztője úgy dönt, hogy ez egy remek téma lehet Camille Preakernek (Amy Adams), aki épp ebben a Missouri állambeli kisvárosban nőtt fel, tehát jól ismeri a helyi viszonyokat. Camille egyébként gyakorló alkoholista, szinte egy perc sem telik el, hogy ne öntene magába egy kis vodkát, ráadásul időnként önmaga vagdosásával üti el az idejét (innen a cím).

Érkezése után röviddel kiderül, hogy nem ő a legnépszerűbb ember a városkában. De ezen kívül nagyjából semmi nem változott távozása óta. A fülledt levegőjű Wind Gap legtöbb lakójának egyetlen célja, hogy túlélje a mát, és a holnappal sincs ennél komolyabb terve. Ebbe a céltalan létezésbe csap villámként az első után a második tinigyilkosság. A látszólagosan nyugodt felszín alatt folyamatosan nő a feszültség, és szépen lassan kiderül, hogy mindenkinek van bőven takargatnivalója. Az újságíró pedig csak kérdez és kérdez...

Nagyjából a Dallas óta nem készült sorozat, amiben többet ittak, pontosabban mondva vedeltek volna. Az Éles tárgyakban szinte mindenki szereti az alkoholt: hol a főszereplő issza húzóra az ásványvizes palackból a vodkát, hol az amúgy roppant idegesítően sutyorgó anyja téblábol egy jégkockával csilingelő pohár whiskey-vel, néha pedig egyszerűen a kocsmában találjuk magunkat, ahol kettesével rendelik a helyiek a feleseket. De hát mire is számítottunk?

A kisvárosi nihil kéz a kézben jár az alkoholizmussal.

Camille egyetlen esélye az igazság kiderítésére a nagyvárosból kirendelt nyomozó lehet, akivel az első perctől gyaníthatóan több közük lesz majd egymáshoz, mint a történések átrágása. A detektív próbálja megoldani az ügyet, szemben a helyi seriffel, akinél jobban csak a főszereplő anyja igyekszik gátolni a nyomozást. Adora Crellin (Patricia Clarkson) egyébként a város befolyásos tagja, ő üzemelteti a helyi disznótelepet, és a seriff is a markában van. Ennek ellenére láthatóan nem érdeke, hogy kiderüljön az igazság, és ahogy az lenni szokott, elsősorban abban hisz, hogy egy, a közösségen kívülről érkező idegen tizedeli a városka lányait.

Az első perctől gyanítható, hogy az Éles tárgyak főszereplői között több lesz, mint munkakapcsolat (Fotó: Television Asia Plus)
Az első perctől gyanítható, hogy az Éles tárgyak főszereplői között több lesz, mint munkakapcsolat (Fotó: Television Asia Plus)

A sorozat legfontosabb mozgatórugója a bűn és a bűnösség, de a gyilkosságok és a nyomozás csak az a váz, amin keresztül megismerjük a helyiek igazi bűneit. Lehet-e büntetlenül elpocsékolni a fiatalságot egy kisvárosban, miközben a nagyvárosi életre vágyunk? Milyen mélyre kell ásni a régmúlt bűneit, hogy azok soha többé ne kerüljenek felszínre? Meg lehet-e úszni egy életen keresztül a régen elkövetett bűnöket? Lehet-e úgy egy képmutató, társadalmi életet élni, hogy mindenki tudja a másik legapróbb titkát is? Hol a határ, ahol a szülő még beleszólhat a felnőtt gyerek dolgaiba? El bírja-e viselni egy kisváros, ha szembesül elöljáróinak esendőségével, ne adj isten alkalmatlanságával?

Az Éles tárgyak első osztályú a hangulatteremtésben. Mivel a történet legfontosabb szálai még a régmúltból gyökereznek, a készítők telepakolták olyan flashbackekkel, amikhez jópár rész után is nehéz hozzászokni. Bravúrosan oldották meg a jelen és az akár több évtizedes múlt összefűzését, nem görcsös és mesterkélt a sztori attól, hogy tényleg rengeteg esemény a múltban játszódik. Mindezt tetézik a főszereplő többnyire váratlanul felbukkanó horrorisztikus képzelgései, melyek villanásszerűen gyomorba vágják és emlékeztetik a nézőt:

Helló, itt amúgy semmi nem az, aminek látszik, és a zömmel mézes-mázos, de amúgy recsegő-ropogó emberi kapcsolatok tengerében épp egy sorozatgyilkost keresünk!

Ennek ellenére talán a legkevésbé érdekes része lesz a történetnek, amikor feltehetően a nyolcadik rész végén kiderül, hogy ki a gyilkos. Az Éles tárgyakhoz hasonló krimisorozatok ereje sokkal inkább a karakterekben és az ő kapcsolataikban rejlik. Ha elkapja a nézőt a hangulat, legszívesebben még hosszú órákon keresztül nézné, ahogy Adora suttogva uralkodik a városon, ahogy a férje a maga teszetoszaságával komótosan közeledik egy törvényszerűen várható kirobbanás felé, vagy ahogy Camille slamposan és pofátlanul besétál mindenkihez néhány kérdésre, miután alaposan bevodkázva átvezetett a fél városon.

Az Éles tárgyakkal a legjobb dolog történt, ami csak egy filmadaptációval történhet: nem kap folytatást, nem lesz második évad. A befejező részt augusztus 26-án adja le az amerikai HBO, és ezzel zárul is Wind Gap története. Aki megkedvelte a délvidéki, mocsárszagú hangulatot, az nyugodt szívvel vágjon bele a True Detective-be (de szigorúan csak az első évadba, a második sajnos ott komoly csalódás volt). Aki pedig az Éles tárgyak hangvételét, a sztori bonyolítását szerette meg, annak ajánljuk Gillian Flynn eddig megjelent könyveit.

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár

Meg ez is van