2018. október 20. szombat Vendel
Menü

Kylo Ren kalandjai a Ku Klux Klánban - Csuklyások - BlacKkKlansman kritika

Kylo Ren kalandjai a Ku Klux Klánban - Csuklyások - BlacKkKlansman kritika
A Csuklyások - BlacKkKlansman egy krimi köntösbe bújtatott vígjáték (Fotó: focusfeatures.com)

Kicsit meglepett a Csuklyások - BlacKkKlansman témaválasztása (egy beépüléses nyomozós zsarufilm a Ku Klux Klánnal megfűszerezve), ám az első előzetesek olyannyira meggyőzőre sikeredtek, hogy alig vártam a hazai premiert. Spike Lee rendező neve szinte garancia a sikerre, aki olyan tehetséges színészekkel vette körbe magát, mint Adam Driver és John David Washington. Rendhagyónak kicsit sem mondható sztori, őrülten jó színészek, kell ennél több? Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Csuklyások - BlacKkKlansman! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Még csak éppenhogy körvonalazódott a Csuklyások - BlacKkKlansman projekt, amikor kiderült, hogy Spike Lee lesz a mozi direktora. Első blikkre nem tudtam eldönteni, hogy örülök neki, vagy inkább valaki mást látnék szívesebben egy ilyen érzékeny témát, mint a fekete-fehér ellentét és a Ku Klux Klán (akikről az fmc.hu-n is megjelent egy cikk), boncolgató alkotás élén. Aztán átrágva rendezői pályafutását rájöttem, hogy Spike Lee-nél megfelelőbb embert nem is találhattak volna a feladatra.

Spike Lee mindig is ellentmondásos figura volt, de azt senki nem vitatta, hogy különösen jól bánt az elnyomásban szenvedők problémáit górcső alá helyező filmekkel. Kezdésnek ott van például a Szemet szemért vagy Az utolsó éjjel, amelyek után érezhetően más irányba mozdult el. Próbálkozott zsánerfilmekkel is, mint az Oldboy vagy A belső ember, de mindenki tudta és érezte, hogy ez nem az ő világa. Így már nagyon is érett egy olyan tökös film, mint a Csuklyások - BlacKkKlansman, ahol Spike ismételten azt tehette, amihez a legjobban ért: felnyitja az emberek szemét.

Sztori

Az '70-es években járunk az amerikai Colorado Springsben, ahol is Ron Stallworth (John David Washington, igen, a jó öreg Denzel fia) újoncként lép be a helyi bűnüldöző szervekbe. Ronnak, aki nagy reményeket fűzött újdonsült munkahelyéhez, eleinte csak az aljamunkák jutottak, így aktázás közepette kellett szembesülnie a kor szelleméhez hozzátartozó bántalmazásokkal. Ront bőrszíne miatt támadták, így ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy gyönyörű napon felhívja a hírhedt Ku Klux Klánt.

Ron bosszút forral, a hadjárat módja pedig nem más, mint a beépülés. Feketeként nyilván nem fog odaszambázni a KKK főhadiszállására, így bevonja egyik fehér bőrű kollégáját, Flip Zimmermant (Adam Driver), aki személyesen képviseli majd az érdekeit. Vidám kis történet, mi?

Karakterek

A Csuklyások - BlacKkKlansmanben csak úgy sziporkáznak mind a fő-, mind pedig a mellékszereplők. John David Washington külsejében nem igazán, ám hangjában és tehetségében egyértelműen az apjára ütött, így hasonlóan minőségi játékot láthatunk, mint amit Denzeltől megszokhattunk. Ezek a Washingtonok tudnak valamit.

Adam Driver a Star Wars filmekkel került igazán reflektorfénybe, pedig  szerintem már a Némaságban is nagyot alkotott, így végre tehetségének megfelelő szerepet is eljátszhatott. Driver nyomozója eleinte vonakodva akar segíteni a Ku Klux Klán megdöntését tervező kollégájának, ám saját vívódásai és zsidó származása révén végül belátja: gátat kell szabni az elnyomásnak.

Rajtuk kívül jelentősebb szerepben láthatjuk Topher Grace-t, aki a Sam Raimi-féle Pókember harmadik felvonásában játszotta el az ikonikus Venomot. Azóta szinte csak kisebb alkotásokban lehetett látni, ám amit a Csuklyásokban letett az asztalra az megsüvegelendő. Zseniálisan hozza a bájgúnár szektavezért, mézes-mázas stílusa pedig még betegebbé teszi karakterét. Nem csodálkoznék, ha ezentúl viszontláthatnánk a Csuklyásokhoz hasonló produkciókban.

Összegzés

A mozi utáni gyors verdiktem egyszerűen nem állt össze a fejemben. A film nagyon is ütősre sikeredett, de hirtelen nem tudtam megmondani, hogy mitől. Na, ilyen az amikor úgy tokkal-vonóval minden a helyén van és egy szinte tökéletes filmet kapunk. Műfajon belül egyértelműen az év meglepetése. Voltak már idén átlag feletti mozik, de a Csuklyások rendesen odavágott a falhoz. Hogy mondja az angol? Didn't see this coming, ami magyarul annyit tesz: nem láttam jönni.

Erős színészi játékok (Washington és Driver lazán hozták a válságban szenvedő beépített zsarukat, kicsi buddy movie-s jópofáskodással meghintve), kiváló történet és párbeszédek, illetve az 1970-es évek atmoszférája is maradéktalanul átjött. A kor szemléletéből és a sztoriból adódóan a film kicsit megbolygatja az amerikai politikát, a végefőcím előtt pedig a mai világra is ráhúzható üzenettel köszön el a nézőktől. Tiszta Spike Lee!

A valóság által megihletett Csuklyások - BlacKkKlansman egy pillanatra sem hagyja unatkozni a nézőt, Spike Lee stílusjegyei pedig élményszámba mennek, csakúgy mint szinte minden más eleme az alkotásnak. Vétek lenne kihagyni, így főleg azoknak ajánlom, akik élnek-halnak a hamisítatlan amerikai filmekért (az eredeti hang - Fehérváron is feliratosan vetítik - külön dob a bulin). Akik pedig nem jöttek lázba az előzetesek láttán sem, azoknak is azt tanácsolom, nyugodtan nézzék csak meg, ugyanis garantáltan pozitív élményekkel fognak távozni a moziból.

10/8 - Hát ez valami zseniális!

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár