Alaszka: az állam, amit az oroszoktól vett meg Amerika
Alaszka: az állam, amit az oroszoktól vett meg Amerika
Alaszka: az állam, amit az oroszoktól vett meg AmerikaA Magyarországnál mintegy 18-szor nagyobb terület felfedezője az orosz szolgálatba szegődött dán származású haditengerész, Vitus Bering kapitány, aki 1741-ben egy tengeri vihar folyományaként kényszerből kötött ki a jórészt lakatlan, hideg és (akkor még úgy gondolták) gyakorlatilag értéktelen félsziget partjainál. Mivel az esetlegesen felbukkanó jávorszarvasokon és a még ritkább bennszülötteken kívül a terület más hivatalos képviselőjével nem találkozott, kapott az alkalmon és kitűzte a Nagy Péter-féle fehér-kék-vörös hadilobogót: a félsziget cári birtokká vált.
Moszkva nem hisz a könnyeknek
A nagyvonalú gesztust követő évtizedek még az alaszkai viszonyokhoz képest is eseménytelenül teltek. Természetesen megépültek az első görögkeleti templomok, megjelentek az első pópák, akik egyrészt a védtelen helybéli aleut népesség lelki üdvéért indítottak offenzívát, másrészt pedig a szomszédos szibériai Csukcsföldről áttelepülő prémvadászok erkölcsei fölött próbáltak (elég alacsony hatásfokkal) ellenőrzést gyakorolni. A szőrmekereskedelem cári monopólium volt, melynek érvényesítésére létrehozták az Orosz-Amerikai Társaságot, amely közel hetven éven át gyakorlatilag egyedüli képviselője volt a hivatalos Oroszországnak.
Egy alaszkai őslakos család 1929-ből (Fotó: wikipedia.org)
Szegénylegények
A XIX. század középső harmadára az alaszkai orosz jelenlét kezdett elég sokba kerülni Szentpétervárnak, főleg, amikor az aktuális cár, I. Miklós és országa olyan eseményekkel volt kénytelen szembesülni, mint az orosz-török, majd a krími háború, valamint az európai forradalmak. A vidrabőrök és a fókazsír szállítási útvonala több ezer kilométeren keresztül húzódott a felvevőpiacot jelentő nagyvárosokig, melynek logisztikai és fegyveres biztosítása gyakorlatilag ráfizetésessé tette a teljes alaszkai exportot, és akkor még nem beszéltünk az amerikai földrészen létrehozott erődök fenntartásáról.
Valami Amerika
A csendesen, de biztosan izmosodó és terjeszkedő USA nem nézte jó szemmel, hogy a lassan a saját homokozójának tekintett észak-amerikai kontinensen egy másik nagyhatalom is megvetette a lábát. A britekhez és a franciához a kanadai szomszédság okán már volt alkalmuk hozzászokni, az oroszokhoz viszont nagyon nem akartak. Az utolsó belpolitikai jellegű akadály 1865-ben, az amerikai polgárháború végeztével elhárult, s az „Amerika az amerikaiaké!” elv alapján az egyre nagyobb pénzügyi nehézségekkel küzdő oroszoknak Andrew Johnson elnök tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot.
Fogd a pénzt és fuss!
Így történt, hogy 150 évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok 7,2 millió (akkori) dollárnyi aranyért megvásárolt egy akkora területet, mint amekkora Franciaország, Németország, a Benelux-államok, Svájc, Ausztria és a Visegrádi Négyek összesen. Mai vásárlóértéken nagyjából 42 milliárd forintot fizettek érte, ami azt jelenti, hogy négyzetkilométerenként 24 ezer forintba kóstált. Csak megismételni tudom: tényleg nem volt rossz üzlet - legalábbis a jenkik számára.
Az Alaszkáért adott 7,2 millió dolláros csekk (Fotó: wikipedia.org)
Oldás és kötés
Alaszka jelentősen felértékelődik az 1896-os aranyláz idején: kalandorok százezrei kerekedtek fel és települtek át az északi területekre, majd jelentős hányaduk ott is marad, ritkásan bár, de betelepítve a gyakorlatilag néptelen tartományt. A közel egy évszázadon át közvetlenül Washingtonból irányított, korlátozott autonómiával rendelkező félsziget csak 1959-ben, egy helyi népszavazást követően válik az USA 49. szövetségi államává, amit az amerikai kongresszus is szentesít.
Aranyásók sátorfaluja Alaszkában 1897-ben (Fotó. pinterest.com)
Miért éppen Alaszka?
A hatvanas évek második felében jelentős kőolaj-mezőket fedeztek fel az alaszkai északi partok mentén, ami vagy arra enged következtetni, hogy a washingtoni kongresszus csatlakozást engedélyező bölcsessége a jövőbe látásnak is betudható, vagy annak, hogy kiváló taktikai érzékkel altatták az információt, nehogy az akkor mindössze félmilliós lakosságot esetleg megkísértse a függetlenség és az önállóság bohókás gondolata. A hidegháború során Alaszka komoly stratégiai jelentőséget kapott, hiszen a szovjet partok innen mindössze 80 kilométerre voltak; akkor kezdték el komoly szárazföldi és légvédelmi erők telepítését, ami a nyolcvanas évek csillagháborús hangulatában számos rakétasilóban, majd napjainkra a rakétavédelmi rendszer különböző elemeiben is megmutatkozott. Ettől eltekintve a legészakibb szövetségi állam ritkán kerül az amerikai újságok címlapjára, a patrióta helybéliek legnagyobb bánatára.
