65-en 1800 ellen: az idegenlégió napja Camarónban
65-en 1800 ellen: az idegenlégió napja Camarónban
65-en 1800 ellen: az idegenlégió napja Camarónban1862-ben Franciaország elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a saját polgárháborújával jócskán elfoglalt Egyesült Államok közvetlen szomszédságában egy Párizs-barát rezsim létrehozásában segédkezzen. Az akkori gall tervek (vagy inkább álmok) szerint Mexikó pár éven belül (kéretik nem nevetni!) nem csak politikailag, de gazdaságilag és katonailag is felveszi majd a versenyt a feltörekvő USA-val. Az ürügyet a beavatkozáshoz Mexikó katasztrofális eladósodottsága szolgáltatta: Juárez elnök egy évvel korábban bejelentette, hogy az államkassza üres, és egyetlen pesót sem fizet vissza a külföldi, többek között a francia hitelezőknek.
Előjáték
III. Napóleon utasítására (aki sajátos módon egy személyben volt az első francia köztársasági elnök és a franciák utolsó császára) 12 ezer fős expedíciós sereg kelt át az Atlanti-óceánon, méghozzá kettős céllal. Egyrészt móresre akarták tanítani a nagyrészt indiánokból és meszticekből álló mexikói hadsereget (akiket tipikus francia bájjal „lázadóknak” tituláltak), másrészt pedig elő akarták készíteni a terepet a francia és az osztrák császár által Mexikó (akkor még nem létező) trónjára kinézett Habsburg Miksa főhercegnek.
A konvoj
A franciák utánpótlása az anyaországból rendszeresen a kikötőkbe érkezett, ahonnan megerősített konvojokkal szállították tovább a hadianyagot, az élelmiszert és a zsold kifizetésére szánt készpénzt a szárazföld belsejébe. Mi sem természetesebb, mint hogy a mexikóiak előszeretettel támadták meg ezeket a szállítmányokat, és az sem meglepő, hogy a franciák a legjobb, legfelkészültebb katonáikat (például a háború kezdete óta ott serénykedő 1. Idegenlégiós Ezred századait) jelölték ki az útvonal- és konvojbiztosítási feladatok végrehajtására.
A feladat
A jelzett nap előestéjén az ezredparancsnok, Jeanningros ezredes úgy döntött, hogy a 3. század hatvankét katonáját és három tisztjét előreküldi Palo Verde településhez. Az előőrs azzal az utasítással indult útnak, hogy a hírszerzés szerint támadásra készülő mexikói csapatokat mindaddig feltartóztassa, amíg a mintegy 3 millió pesót és tetemes élelmiszer-, valamint lőszerellátmányt szállító szekerek biztonságban elérik a közeli erődöt.
A camaróni csata (Fotó: Whale Oil)
65 kontra 1800
A Danjou százados által vezetett maroknyi idegenlégiós egy Veracruz melletti tanyán, Camarón de Tejedán éjszakázott. A reggeli szedelőzködés közben észlelték, hogy egy jelentős harcerőt képviselő mexikói alakulat, mintegy ezerkétszáz gyalogos és hatszáz lovas veszi őket körül, Francisco de Paula Milan ezredes irányításával. Az ilyenkor szokásos szópárbajt követően (felszólítás megadásra az egyik oldalon, heves ökölrázás a másikon) a légiósok befészkelték magukat a tanyára és ünnepélyesen megesküdtek, hogy a közel harmincszoros túlerő ellenére sem adják meg magukat.
A Francia Idegenlégió zászlaja (Fotó: Wikimedia Commons)
Kilenc óra pokol
Délelőtt tíz órakor kezdődött az ostrom. A tűző napon a hőmérséklet hamarosan meghaladta a 40 fokot, a mexikóiaknak dél körül sikerült felgyújtaniuk az épületeket. Danjou százados az elsők között kapott halálos lövést, a vizet és a tartalék lőszert szállító öszvérek megvadultak és a köteleket elszakítva világgá szaladtak. A csata este hétig tartott, amikor a mexikóiak beszüntették a tüzet. Ekkorra mindössze nyolc sebesült légiós maradt életben, akik (lőszerük nem lévén) feltűzött szuronnyal, énekelve várták az utolsó támadást, hiszen a parancsnak megfelelően a mexikóiakat lekötötték, a konvoj megmenekült és elérte úticélját.
Mint a mesékben
Milan ezredes nem hitt a szemének és a századparancsnokok jelentéseinek, de a látszat ezúttal nem csalt: a kilenc órán át tartó rohamok mexikói vesztesége elérte a négyszáz főt, s mindezt hatvanöt légiós okozta. A támadók vezetője személyesen gondoskodott arról, hogy emberei ne lincseljék meg a túlélőket és teljesítette a franciák feltételeit: szavát adta, hogy megtarthatják fegyvereiket és valamennyi halott bajtársuk katonához méltó temetést kap. Danjou százados fából készült bal keze pedig (a parancsnok tíz évvel korábban Algériában vesztette el egyik végtagját) később hazakerült Franciaországba. Itt – valódi ereklyeként – az Idegenlégió aubagne-i múzeumában minden év áprilisának utolsó napján bárki által megtekinthető.
Jean Danjou fakeze (Fotó: Alchetron)
Camarón, a példa
A csata helyszínén található emlékmű előtt minden évben katonai tiszteletadásra kerül sor, ahol díszsortűz dördül, s a francia és a mexikói lobogót, továbbá a Francia Idegenlégió harci zászlaját meghajtva emlékeznek a camaróni hősökre, akik történetének ismerete a mai napig legalább olyan fontos minden legionárius számára, mint a fegyverforgatás és a harcászati tudnivalók elsajátítása. Camarón neve azóta aranyhímzéssel szerepel a légió hadilobogóján, s szelleme mindmáig rányomja bélyegét a Légion Étrangère harcosainak mentalitására. Talán emiatt (is) számítanak valódi elitnek még a különlegesek között is.
