Québec: még éppen Kanada, de vajon meddig?
Québec: még éppen Kanada, de vajon meddig?
Québec: még éppen Kanada, de vajon meddig?Kanada egyetlen francia nyelvű, kiterjedés és népesség szempontjából egyaránt második legnagyobb tartományát 1534-ben fedezte fel egy bretagne-i hajós, bizonyos Jacques Cartier. A kor szokásainak megfelelően kitűzi a liliomos francia királyi lobogót, felállít egy hatalmas keresztet, majd az évszázad végén elkezdődik a hatezer kilométerre fekvő anyaországból érkezők letelepedése azon a - bennszülöttek, főleg irokéz indiánok által csak nagyon gyéren lakott - területen, amelyet Nouvelle France-nak, vagyis Új-Franciaországnak neveznek el.
Angol-francia: nem két jóbarát
Az új francia gyarmat egyre nyugatabbra tolja határait, s már az 1600-as évek elején óhatatlanul szembetalálja magát a változatosság kedvéért nyugat és dél felől érkező, s kelet, illetve észak felé terjeszkedő brit csapatokkal. Az évszázados hagyományokkal rendelkező, addig kizárólag európai színterű francia-angol ellenségeskedés új, észak-amerikai színfolttal gazdagodott, amit a hol ide, hol oda csapódó indián törzsek skalpvadászatai tettek még változatosabbá.
A tartomány vadvilága igen gazdag (Fotó: ontier-canada.co.uk)
Az autonómia ígérete
A hétéves háború után, 1764-ben Franciaország kénytelen volt átengedni észak-amerikai gyarmatai jelentős részét az angoloknak; Québec (immáron ezen a néven) a Brit Birodalom szerves részévé válik. Katolikus vallású, francia kultúrájú és anyanyelvű lakói már akkor sem örültek a protestáns angolszász dominanciának, de az egységes, Kanada nevű domínium létrejöttét nem vétózzák meg. Toleranciájuknak azok a londoni ígéretek szolgálnak magyarázatul, melyek szerint a „Szép Tartomány” (La Belle Province - ahogy Québec-et lakói becézték) nagyfokú kulturális, gazdasági és politikai autonómiát fog élvezni, saját kormánnyal és választott képviselőkkel.
Az angolszász nyomulás
Közel száz évig nem is volt különösebb probléma, noha elszórt, a tartomány teljes elszakadását zászlajukra tűző frankofón mozgalmak fel-felléptek az ottawai szövetségi kormány ellen. A második világháború utáni évtizedben azonban a francia kanadaiak meghökkenve tapasztalják, hogy (többek között az USA erőteljes kanadai befektetési politikájának tulajdoníthatóan) tartományukban, ahol arányuk meghaladja a 80 százalékot, az ipari-gazdasági csúcsvezetők között csak elvétve találni közülük valót. Egyetlen franciának sem kell a szomszédba mennie nemzeti-nemzetiségi önérzetért: a hatvanas években sorra alakulnak az egyre nacionalistább színezetű csoportok.
A tartomány legnagyobb városa Montréal: 1,7 millióan laknak itt (Fotó: armmove.com)
Az első népszavazás
Valódi csendes forradalom veszi kezdetét: 1968-ban megalakul az enyhén szociáldemokrata irányultságú Parti Québécois (Québec-i Párt, PQ), amely deklaráltan a tartomány szuverenitását, a francia nyelv és kultúra védelmét tekinti tevékenysége prioritásának. Hogy ezt milyen komolyan gondolták, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1976-ban megnyerik a tartományi választásokat és 1980-ban népszavazásra bocsátják a tartomány elszakadását Kanadától. 86 százalékos részvétel mellett a lakosság 60:40 arányban az unió fenntartása mellett dönt. Ekkor mondta René Lévesque, a párt első embere és hivatalban lévő québeci miniszterelnök az emlékezetes szavakat. „Sebaj, majd legközelebb!”
A paraszthajszál
A legközelebbre 15 évet kellett várni: 1995-ben a PQ ismét megpróbálkozik, s az eredmény hajszálon múlt: 93 százalékos részvétel mellett a szakadás ellenzői alig több, mint egy százalékkal diadalmaskodnak, hiszen az egységes Kanada kontra független Québec meccs eredménye 50,6 : 49,4. A konkrét számok nyelvére lefordítva: ötvenezer szavazaton múlt a leadott több, mint négy és fél millióból, ami a szövetségi kormányt igencsak elgondolkodtatta, a szeparatistáknak pedig szárnyakat adott. A tényekhez hozzátartozik, hogy a függetlenség elleniek bizonyítottan a PQ rendelkezésére álló összeg hatszorosát költötték a kampány során – szövetségi forrásból.
A világ egyik leghangulatosabb utcája, a Rue Petit-Champlain Québec városában található (Fotó: greatplacesincanada.ca)
A harmadik te magad légy?
Hogy pedagógiai hasonlattal éljünk: a lecke fel van adva. Québec Kanada nemzeti össztermékének több, mint 32 százalékát adja, míg lakossága az ország populációjának alig a negyede. Angol nyelvtudás nélkül nem lehet érvényesülni sem a politikában, sem a gazdaságban, sem a hadseregben vagy a rendőrségnél, ugyanakkor az angol anyanyelvűektől gyakorlatilag csak egy alapszintű franciatudás az elvárt, s ez is csak a tartományi döntéshozók különböző szintjein. Az optimista elszakadáspártiak szerint a szuverén Québec minden szempontból életképes állam lesz, ha Ottawának lesz bátorsága egy harmadik, minden bizonnyal sorsdöntő népszavazást kiírni. Addig is a liliomos lobogó büszkén hirdeti a tartomány hivatalos jelmondatát: Je me souviens (Emlékezem).
A québec-i zászló még háttérben. A kérdés csak az: meddig? (Fotó. greatplacesincanada.ca)
