Guernica, a fogalommá bombázott város
Guernica, a fogalommá bombázott város
Guernica, a fogalommá bombázott város1937. április 26-a hétfőre esett, márpedig a hét első munkanapja Baszkföldön (s ily módon Guernicában, ebben a mintegy ötezer állandó lakost és pár száz háborús menekültet számláló kisvárosban is) kiemelt vásári napnak számított. A környékbeli parasztok szép számban keresték fel a belvárosi piacteret, hogy a tavaszi primőr zöldségek, valamint a kicsit megkésett húsvéti bárányok eladásával valamennyire felturbózzák a háborús viszonyok között deficitessé vált családi költségvetést. Délután négy óra körül a járókelők tompa morajlásra lettek figyelmesek.
Miért éppen Guernica?
A hagyomány szerint ennek a városkának a határában található az a tölgyfa, melynek árnyékában Kasztília királyai évszázadokon keresztül felesküdtek arra, hogy tiszteletben tartják a baszkok önrendelkezését és szokásait. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a polgárháborúban a vidék egyértelműen a republikánus szimpátiájáról volt híres, máris két olyan indokot mondtunk, ami Francisco Franco szemében egyenlő volt a halálos bűnnel.
Franco, Hitler, Mussolini
A későbbi spanyol diktátor ideológiai és katonai szövetségesek keresése tekintetében nem volt válogatós: rendszerének és személyének két legfontosabb európai támogatóját úgy hívták, hogy Adolf Hitler és Benito Mussolini – s ezzel mindent elmondtunk. A Caudillo (spanyolul: vezér) politikai rátermettségét mutatja, hogy mindkét szövetségesét túlélte úgy harminc évvel. A spanyol polgárháborút mindkét militarista hatalom ragyogó alkalomnak tartotta, hogy egyfelől élesben kipróbálja katonáit és új haditechnikáját, másfelől pedig a lehető legnagyobbat rúgja a köztársaságpártiak oldalán magát (mértékkel és óvatosan) exponáló Szovjetunióba.
A Kondor Légió
A hitleri Luftwaffe „önkénteseiből” összeállított, mintegy 150-200 harci gépet számláló, és Spanyolországban tevékenykedő alakulat nem feltétlenül a Harmadik Birodalom önzetlen nagylelkűségét és segítőkészségét bizonyította. Az ibériai testvérháború három éve alatt (rotációs alapon) több ezer német pilóta gyakorlatozhatott és próbálhatta ki vadonatúj fejlesztésű gépeit, ráadásul valódi harci körülmények között. Ennek alig 28 hónap elteltével be is érett a gyümölcse: a világháború kitörésekor komoly taktikai előnnyel és rutinnal rendelkeztek a szövetségesek repülőseivel szemben.
Az Aviazione Legionaria
Mussolini sem akart lemaradni az internacionalista segítségnyújtás dobogójáról, ezért a fasiszta olasz állam légiereje is kiállított egy „expedíciós” egységet, amely a spanyol jobboldal és a Kondor Légió oldalán harcolta végig a polgárháborút. A Duce motivációi szinte betűre megegyeztek a Führerével: műszaki tesztsorozat, pilótatréning, borstörés a szomszédos Franciaország orra alá, továbbá ideológiai közösségvállalás Francóval – szigorúan ebben a sorrendben.
A Rügen hadművelet
Lévén, hogy a Guernica (baszkul: Gernika) elleni támadás ötlete a spanyoloké volt ugyan, de kidolgozásához úgymond német hidegvérre és objektivitásra volt szükség, a részletes terveket Wolfram von Richthofen, a Kondor Légió vezérkari főnökének irodájában dolgozták ki. Itt a hadműveleti tisztek (mérhetetlen hazafiságukban) az akció fedőneveként a legnagyobb német sziget nevét választották. A támadás 1937. április 26-án délután hajtották végre, amikor egy közepesen erős, mintegy 50-60 repülőgépből álló német-olasz vegyes kötelék több hullámban csapott le Guernicára. Az embertelen precizitású forgatókönyv szerint hagyományos robbanófejekkel végrehajtott szőnyegbombázással kezdtek, majd zuhanórepülés és géppuskatűz következett a fejvesztve, sikoltozva menekülő, még élő emberekre. A legvégén pedig, biztos, ami biztos alapon gyújtóbombázással zártak, hogy minden, ami akár csak részben is éghető anyagból készült, lángra kapjon.
Guernica a bombázás után (Fotó: pinterest.com)
A következmények
Az elmúlt nyolc évtizedben mindkét egykori oldal szimpatizánsai számos kutatást folytattak és rengeteg számítás került napvilágra az áldozatok számát és az anyagi kár nagyságát tekintve. A gyakran a jóízlés határait is átlépő szakértői számháború középarányosa valahol négyszáz és hatszáz civil halott körül mozog, abban viszont mindenki egyetért, hogy a városka épületeinek 70-75 százaléka égett porrá. Apró, akaratlan időgépként Guernica mintegy előrevetítette és lemodellezte a két és fél év múlva kitörő második világháború légi hadviselésének következményeit. London és Drezda későbbi bombázása csak mennyiségben múlta felül a baszk település tragédiáját, minőségben ugyanaz volt: gyomorforgató, katonailag indokolhatatlan, embertelen horror.
Picasso
Guernica nevének ismertsége talán Pablo Picasso festményének is tulajdonítható. A spanyol mester alig egy héttel a bombázás után, május elsején kezdte festeni, a republikánus spanyol kormány megrendelésére. A közel 28 négyzetméteres, fekete-fehér olajfestmény Madridban látható, másolatai és reprodukciói pedig szerte a világon, többek között az ENSZ New York-i székházában. Egy elterjedt városi legenda szerint 1941-ben a művészt párizsi otthonában meglátogatta a német nagykövet. A diplomata kíséretében levő egyik magasrangú SS-tiszt felfedezte a festmény fotóját a falon (az eredeti akkor már az USA-ban volt), és udvariasan megkérdezte Picassótól: ez az ön műve? A festőóriás ránézett a Standartenführerre és röviden ezt válaszolta: Nem, nem az enyém. A maguké.
Picasso: Guernica (Fotó: The Straits Times)
