2017. november 25. szombat Katalin
Menü

Képzeld, már 20 éves a Harry Potter-regénysorozat

Képzeld, már 20 éves a Harry Potter-regénysorozat
Házi kollekció Harry Potter-könyvekből (Fotó: HBA)

Discman, snake, CD, téglatelefonok… és még sorolhatnánk azokat a dolgokat, amik a 2000-es évek jellemzői voltak. Ma már ugyanilyen fogalomként híresült el a Harry Potter-regénysorozat, amely 20 évvel ezelőtt kezdte meg pályafutását, és szinte minden gyerek könyvespolcán ott volt. J. K. Rowling éppen egy késésben lévő zakatoló vonaton fogalmazta meg először a varázsvilág történetét, hogy aztán a képzeletében is szárnyalhasson az a bizonyos Roxfort Expressz a kilenc és háromnegyedik vágányról.

Fantasyregényt mindig is akkor olvastam, amikor rossz passzban voltam. Amikor nem azért, vagy nem csak azért álltam neki olvasni, hogy kikapcsolódjak, vagy hogy szórakozzak. Ilyenkor elvárásaim voltak a könyvvel szemben, mint amikor az ember elvárja a barátjától, hogy vigasztalja, hogyha rosszkedvű.

Ennek reményében álltam neki valamikor az első Harry Potter-regény olvasásának. Nem csalódtam: a három jó barát meséje épp ugyanolyan üdítő volt felzaklatott lelkemnek, mintha csak a legjobb barátom vigasztaló szavait hallgattam volna. Ettől kezdve természetesen már nem csak akkor vettem elő, hogyha nem voltam jó formában. Azért vettem kézbe, mert érdekelt a folytatás, mert pontosan úgy hatott rám, ahogy egy jó könyvnek hatnia kell.

Ha igaz, hogy a tökéletesség a részletekben rejlik, akkor én tökéletesnek tartom ezt a könyvsorozatot. Olyan elmélyüléssel tárja elénk a varázsvilágot, ami vetekszik a Tolkien alkotta világgal.

Képzeld, már 20 éves a Harry Potter-regénysorozat

Harry, Hermione és Ron játékkártyán (kép: froovie.jp)

De ha esetleg nem volna elegendő egy remekül kidolgozott kerek történet, még mindig ott van az a rengeteg, a mellékszereplőkhöz kapcsolódó történet. Ezek a mellékszálak is olyan erősre sikeredtek, hogy akár önmagukban is megállnák a helyüket.

Erősségüknek tartom, hogy mindegyik történet kissé homályosan jelenik meg, újabb lehetőségeket, kérdéseket hagynak maguk után, így az olvasó elmélkedhet ezeken. Nem is csoda, hogy rengeteg rajongó kapott is az alkalmon: továbbgondolták a sztorit saját kedvükre alakítva a történést, kimerítve ezzel a „történet a történetben” fogalmát.

Az én személyes kedvenceim, amelyek a mellékszereplőkhöz kapcsolódnak, a Bogár bárd meséi, illetve Perselus Piton története, aki talán a legérdekesebb szereplők egyike a regényben. Kicsit furcsa; mivel az egyik történet az eszemet „fogta meg”, a másik viszont a szívemet dobogtatta meg, méghozzá olyan váratlan, meglepő fordulatként, hogy úgy éreztem, mintha csak fejbe talált volna egy labda, amelyet nem látok. Nyilván egyértelmű, hogy melyik történet melyik érzelemhez társul, vagy éppen az értelemhez.

Képzeld, már 20 éves a Harry Potter-regénysorozat

A halál ereklyéi  (kép: devianart.net)

A Bogar bárd meséje egy tanulságos mese a mesén belül. Egyszerű, de nagyszerű történet, amelyben végül a jó elnyeri méltó jutalmát és „régi barátként üdvözölte akkor a Halált, örömmel tartott vele, s a Halál örömmel vezette ki az őt árnyékvilágból.” Tetszett, hogy a halál került a téma központjába, hiszen valószínűleg ez az egyetlen, amely örök rejtély marad, és amely mindannyiunkban közös.

Piton professzor története azért fogott meg, mert bár mondanivalója egyszerű „nem minden az, aminek látszik” mégis egy olyan tragédiát ír le, amely vetekszik a főszereplő sorsával. Hiszen gyermekkora – amint az utolsó részben kiderül – nem vidámabb, mint Harryé. Élete során nem sokan kedvelték, elvesztette az egyetlen nőt, akit valaha is szeretett, ráadásul a fél élete egy nagy hazugság volt. Nemcsak a gonosszal állt harcban, hanem önmagával is, az pedig a legnehezebb harc. A jóért küzdött ő is, mégis együtt kellett élnie azzal a tudattal, hogy gonosznak tartják. Nem hiszem, hogy sok ember lenne képes kiállni ennyi megpróbáltatást, így hát elsősorban tiszteletet érzek e karakter irányába.

Képzeld, már 20 éves a Harry Potter-regénysorozat

Perselus Piton és örök szerelme, Lily Evans  (kép: devianart.net)

Gyakran hangzik el az a mondat, hogy a könyv mindig jobb, mint a film, mint ugyanez fordítva – de ez esetben megállja a helyét. Hiába a vizuális élmény hatása – amely a mai technikákat figyelembe véve kétségkívül elkápráztatja a szemünket – nem képes azt a fajta élményt megadni, amit egy jó könyv elolvasása után érzünk. Sokkal inkább érezhetek közel magamhoz egy történetet, ha elolvasom, mintha megnézem egy filmen, és valószínűleg ez egy olyan örök értékű „törvény”, mint a gravitáció. Bár azért a film készítőinek sem kell szégyenkezniük, hiszen hatalmas sikereket arattak a filmek is, és nem is érdemtelenül.

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

"Az elkövetkezendő két évnek két fő célja van számomra. Szeretnék minél több jégidőt kiharcolni magamnak, ezáltal sok gólt szerezni és igazán meghatározó játékossá válni."

Sárpátki Tamás Róbert

csatár, Fehérvár AV19

Eseménynaptár

  • Tömeggyilkos merénylet volt Egyiptomban
    Tömeggyilkos merénylet volt Egyiptomban
  • Kiürítettek egy londoni metróállomást incidens miatt
    Kiürítettek egy londoni metróállomást incidens miatt
  • Elhunyt Komáromy Éva színművész
    Elhunyt Komáromy Éva színművész
  • Sokszoros véradóknak mondtak köszönetet
    Sokszoros véradóknak mondtak köszönetet